Napi egypercesek

2017. március 15.

#nagyfiúlett
A tegnapi szent napon kiesett Frigyes nevű fiúgyermekem első foga. Az óvodában történt, az óvónők a műemléket papírzsebkendőbe csomagolva megőrizték az érdeklődő szülőpárnak. Nem sírtam, mert erős nő vagyok. Csak picit elérzékenyültem.
Fricike marha büszke magára, hogy már ennyire nagy lett, másról sem tud beszélni napok óta, készült erre az eseményre nagyon. Az óvodában is fülig érő szájjal fogadott, dőlt belőle a szó (csak a fogáról) és mintegy mellesleg, egy papírlapot tartott hányaveti módon a hóna alatt. Mondom ez meg mi? (Ő nemigen rajzol odabenn sosem, így kíváncsi voltam rá). Hát egy szívecske van a lapon, beleírva, hogy “szeretlek Frici”, az egyik kislánytól kapta. Ő maga nem tulajdonította hírértékkel bíró jelenségnek a dolgot, de szerencsére az óvónő beavatott a részletekbe: délelőtt, amikor mentek ki a fő térre Kossuth lábujjába szúrni a trikolor ovis zászlóikat, két kiscsaj ölre ment, hogy melyikük legyen Frici párja. Az óvónő megelégelte a nők ilyetén “primitív” megnyilvánulását és büntetésből Villás Gergő lett Frici párja, aki ennek különben rendkívül örült, mert ő a két legjobb barátja közül az egyik és legalább egész úton a kiesett fogaikról elmélkedhettek. A gyerek a szerelmes levéllel semmit nem tud kezdeni, NEM ÉRTI. NEM ÉRDEKLI. Továbbá még azzal sincs tisztában, hogy ez a magatartás, ez a genetikailag örökölt, ösztönös fogalmam-sincs-róla-mennyire-jó-pasi-vagyok attitűd vezet ahhoz, hogy a jövőben kislányok tucatjai sírják majd tele a párnájukat Fricikémről ábrándozva…

2017. március 4.

Onnan tudom, hogy beköszöntött a tavasz, hogy amikor kinyitom a hűtőajtót, akkor két darab, kissé zavarodott természetű légy pislog rám egy átlátszó műanyag dobozból, ahol későbbi tüzetes biológiai megfigyelésükig avagy anatómiai vizsgálatok által bekövetkezendő sajnálatosan elkerülhetetlen halálukig várakoznak boldog tudatlanságban.
#ittatavasz #megfigyelnekajövőbiológusai

2017. január 30.

Majdnem kétévesen is… ha beteg, ez a legjobb hely.

2016. október 6.

Mióta egy férjjel, három gyerekkel, egy kutyával és egy macskával osztozom a lakáson, azt hittem engem már nem érhetnek meglepetések rendellenes helyeken felbukkanó kincsek tekintetében. Ma reggel találtam kétszáztíz forintot…
A gyerek pelenkájában.

2016. augusztus 14.

Első szenior úszóversenyem: 2 arany, 2 ezüst, 2 bronz a termés. Fontos a szimmetria, hogy ne legyen veszekedés.  #anyaúszik Vasas Masters Swimming

2016. július 17.

Ezzel a kiválóan sikerült felvétellel emlékezem meg arról, hogy a gyermekeim ezen a héten hatalmas lelkesedéssel (végre) megkezdték uszodai előmenetelüket.

2016. július 6.

Amikor az első napon a nagymama eltöri a kezét és 6 hét gipszre ítéltetik,
amikor a harmadik napon váratlanul megjön és rohangálhatok tamponért,
amikor a negyedik napon Réka full belázasodik,
akkor és csak akkor mondhatjuk, hogy a családi nyaralás
MÁSODIK NAPJA
tulajdonképpen teljesen eseménytelenül telt.

2016. július 3.

Vajon mennyire lehet komoly annak a férfinek a sebesülése aki a “Te, Evcsi, van sebtapaszunk?” kérdésre adott nemleges vàlaszomat hallva azért még reménykedve visszakérdez:
– De ilyen hercegnős sincsen?

2016. június 21.

Ilyen az, amikor úgy pipálunk ki egy napirendi pontot a nyári szüneti bakancslistánkról, hogy idő hiányában a bakancslista még nem készült el. Dunaharaszti vonattal, hurrá!

2016. június 19.

Amikor a szabálykövető, gyermekéveit holmi lázadásokkal nemigen szabdaló, jó tanuló-jó sportoló, stréberségben kielégülést találó anya (=én) négyéves gyereke (=Abi) öntapadós gyöngyből applikál magára ORRPIERCINGET(!!!) akkor azért elgondolkozom azon, hogy az általam biztosított óvó-féltő környezeti tényező hangyabokányit sem számít a lázadó, csakazértsemúgycsinálom genetikai faktorral szemben, ami húgom révén testesült meg a családunkban. Ögó, tudom, hogy most röhögsz a markodba és térded csapkodva visítozod, hogy úgy kell nekem, megérdemlem.  (amúgy meg a fene vigye el, de nagyon jól áll neki )

2016. április 21.

Abikám a kis szerencsemalac: Szerencsemezőről szerencsemezőre szökken, ha véletlenül nem, akkor hatost dob, amúgy meg minden körben belelèp az “5000 ft-ot kapsz ha van CSÉB biztosításod” mezőre, mondanom sem kell, mindig van neki, és persze nyereménysorsoláson szobabútort nyer. :-S
Kinek ismerős a Gazdálkodj okosan társas?

2016. március 14.

Csak Abikám lehet olyan szemtelen, hogy a kerékpározás tudományát kétszer másfél perc oktatást követően elsajátítva képes az élbolyba törni és “lassú csiguci” felkiáltásokkal cukkolni a bátyját, aki városnéző tempóban nyomul mögötte. 😀

2016. március 5.

Rékus néhány hete szigorú átnevelés alatt áll. Igyekszem felszámolni nála mindennemű táplálkozásbeli elhajlást, visszaverni éjszakai (fel)támadásait, továbbá napi szinten elemezzük a saját ágy mint olyan funkcióját, mely valahogy a déli alvás során nem akar kiteljesedni. Szigorú vagyok és következetes. Holnaptól  

2016. március 1.

Az egyetlen előnye annak, ha hajnal 5-kor (hogy is fogalmazzak virágnyelven) úgymond lehetősége adódik az embernek kávéznia, az az, hogy 7-kor már ihatja is a második adagot. Napfényes szép tavaszi reggelt mindenkinek, napi bölcsességrovatunkat látták-hallották. #hellomarch#itsrainingman

2016. február 22.

A férjemről sok mindent lehet állítani, kivéve azt, hogy ilyen tükör előtt tollászkodós metroszexuál fajta lenne, ennek ellenére tegnap a tükör előtt tollászkodva így metroszexuálkodik nekem, hogyaszongya:
– Te, Evcsi, nézd már mennyi babahajam nő, hát ez őrület!
És mutatja, ahogy a tenyérviszketően egészséges, erős és hosszú haja homloktájékon rendezett sorokban dúsul vidáman NEGYVENÉVESEN, férfiként, miközben kortársait ugyanezeken a reggeleken jó eséllyel a seggig kopaszodás aggasztja…
Disznó vagyok vajon ha a szoptatástól meggyérült három szál töredezett hajammal a fejemen valahogy nem tudom eléggé átérezni a frusztrációját?

2016. január 16.

Mondom Zolinak, hogy vezessen nagyon óvatosan ebben a havas időben, de még annál is óvatosabban, mert minden kincsünk az autóban van. Fricikémnek felcsillan a szeme:
– Anya, de milyen kincsek?
– Hát ti vagytok a mi kincseink, tudod, a legfontosabbak a világon.
Frici kicsit elgondolkozik:
– Azért nekem a sünim is nagyon fontos. Meg a másik sünim -és kicsit jobban betakargatta őket az ölében.

2015. november 20.

Ma reggel már előre dühöngtem, mert elfogyott a buszjegyem és azt itt faluhelyen szerezni teljesen lehetetlenség. Mindegy, gondoltam teszek egy próbát a villamoson négyötvenért, hátha… Lobogtatom a pénzt, villamosvezető bácsi sajnálkozik, elfogytak a jegyei. Már éppen fogalmaztam magamban a következő BKV-ellenes posztomat, szinte vágytam rá, hogy elkapjon az ellenőr, hát milyen már, hogy szeretnék fizetni egy szolgáltatásért és nem tudok, amikor egy kedves nő odajött és adott egy jegyet. És nem fogadott el érte pénzt. Induljon nektek is ilyen jól a napotok! ‪#‎apróörömökazéletben‬ ‪#‎útonamamához‬

12247073_909519512467661_779900087928915155_n

2015. november 16.

Óvintézkedések a csigafutam támadása ellen:

2015. november 12.

Csütörtök délelőtti lógjunk-az-oviból-szelfi:

2015. november 10.

Név- és félszülinapos haramialány:

2015. november 2.

Jó, hát tényleg szoktam nekik azt mondani, hogy “mindjárt”. Jó, elég sokszor mondom ezt. Közben meg csinálom a dolgom, mert azzal is haladni kell. És a mindjárt, az mindig addig tart, amíg újból rá nem zendítenek: de anya, mikor jössz már? Ma Fricikém az egyik mindjárt után kijelentette, hogy ő már soha többé nem hisz a felnőtteknek, mert ők mindig csak azt hajtogatják, hogy mindjárt. Bazira elszégyelltem magam. El is határoztam, hogy mindjárt megváltozom. Mindjárt…

2015. október 9.

Nyílt itt egy új fodrászat a sarkon, na, mondom majd én jól letesztelem a gyerekkel, hogy mennyire bababarát a hely.
Reggel be is libbentem Rékával a nyakamban, kérdeztem, hogy van-e hely most így kábé azonnal, mert én most érek rá, de csak egy óra múlva volt. A köztes időt a helyi Öko baba-mama klubban töltöttem el, majd visszatérve közöltem, hogy van némi esély arra nézve, hogy tetves vagyok. Az van ugyanis, hogy mióta az oviban tetűinvázió van, én azt hallucinálom, hogy viszket a fejem és kis tetvek ugróiskoláznak a választékomon. A fodrász csajnak szeme sem rebbent, megvizsgált és megnyugtatott hogy nem, így bátran meg is mosta a hajam. Réka közben elunta a játszadozást a csörgővel, úgyhogy kértem egy kis szünetet. Megszoptattam a gyereket, aki elégedetten beájult a kanapén és végigaludt egy komplett vágás-szárítást. Hölgyeim, bababarát szalonra leltem.

2015. augusztus 20.

Arra gyanakszom, hogy Abikám elromlott… Mert mi más lehetne az oka annak, hogy az én okos és ügyes, óvodaérett nagylányom, aki eddig még soha semmiféle hülyeséget nem csinált, a Bethesdából hazatérve (ahol idegentest-eltávolító procedúrán vett részt miután gyöngyöt dugott fel az orrába), még kedvet érzett filctollal összefirkálni két szőnyeget és ollóval belevágni a hajába.

2015. augusztus 3.

Azért van abban valami mulatságos, amikor éjjel annyira lázas vagy, hogy inkább magad mellé veszed a babádat is, mert nincs erőd felkelni szoptatni, mire a baba hálából nyakig fossa magát, ezért te rögtönzött pelenkázóalátétként egy törölközőt terítesz alá, amit az éj folyamán több ízben vizes borogatásként használsz a homlokodon és csak reggel veszed észre rajta a szórványosan fellelhető anyatejes kakafoltokat, amiket fájdalmadban forgolódva kiválóan beledörgöltél a hajadba és a párnádba is.

2015. július 30.

Az esős időre való tekintettel bekapcsoltam a gyerekeknek egy youtube egyveleget kortárs magyar táncdalokból, hogy egy kicsit “művelődjenek” e téren is, mert amikor az apjuk itthon van, jobbára Sosztakovicsot és kortársait hallgatjuk. Nagyon élvezték ezt a kivételes alkalmat, táncolt, ugrált mindegyik. Fricikém az Ocho Macho slágerénél kijelentette, hogy ez a kedvenc zenéje, Abi a Csík zenekar Most múlik pontosanjára mondta ugyanezt, majd véleményt változtatott, amikor a Márti dala következett. A Punnany Massif számnál elővettek egy tucat befőttesüveget és ceruzákkal kalapálták rajta a ritmust, Kowaskyhoz érve pedig három refrénen keresztül azt magyarázták, hogy anya, ugye olyat nem mondunk, hogy hülye, a negyediknél bezzeg már kórusban énekelték hogy “amilyen hülye vagyok, beleszerettem”.
Attól tartok, baromi gyorsan vissza kell térnünk a Sosztakovics-összesre mielőtt lebukunk apánál, de előtte még gyorsan benyomok egy Kispált. 😛

5+1 jel, ami arra utal, hogy a lányod túl sok Jégvarázst nézett:

1. táncolva közlekedik, beszédét dalbetétekkel tarkítja és eltúlzott karmozdulatokkal nyomatékosítja
2. hiába van július, ő egyfolytában azt énekli, hogy “Legyen hó!”
3. magát egyszerűen csak hercegnőként emlegeti
4. minden létező paplanhuzatot, takarót maga köré teker és abban pompázik
5: nyomatékosan megígérteti veled, hogy a legközelebbi adandó alkalommal (szülinap, karácsony) veszel neki egy uszályos ruhát, de csillogósat
+1: mert rájött, hogy a skála kópés takaró mégsem elég hercegnős

2015. július 8.

Limonádés-beszélgetős összejövetelre igyekeztem ma a belvárosba azzal a feltett szándékkal, hogy egy űrhajó méretű babakocsival (benne legkisebb lányommal) közelítem meg az objektumot. Kisebb nehézségek árán el is jutottam kék metróval a célállomásra, ahol viszont meggyűlt a bajom a mozgólèpcsővel. Próbáltam háttal, szemből és újból háttal, a szerelvény komplett utazóközönsége békésen figyelte a produkciómat, míg végül ketten segítettek, egy nagyon kedves néni pedig az alábbi bölcsességsziporkával látott el:
– Ne aggódjon aranyom, a harmadik gyerekkel már sokkal ügyesebb lesz!
Hát, úgy látszik én már csak ilyen lassan tanulok….

2015. július 7.

Mivel nincs légkondink, a férjem nyomatékosan megkért, hogy a hőségre való tekintettel lehetőleg ne végezzek hőtermeléssel járó tevékenységet a lakásban, ami annyit jelent virágnyelven, hogy ne hódoljak kedvenc hobbimnak, a vasalásnak. Még soha nem csináltam ilyet, hogy csak úgy lesimítgattam a ruhákat… mindenesetre készenlétben állok a kamerával, hogy megörökítsem a pillanatot, amikor a piperkőc Fricikém rádöbben, hogy nincsenek élére hajtogatva a boxeralsói…

2015. június 27.

Mindig is roppantul foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon mit csinálhatnak az anyukák hétvégén, amíg apu játszóterezik a gyerekkel. Nos, ma, miközben játszótereztem a 3 kölkömmel, megvilágosodtam! Nem, nem akkor amikor már majdnem meginterjúvoltam ezzel kapcsolatban egy szőke kislányt legeltető, szimpatikusnak tűnő hétvégi apukát, és nem, nem is akkor, amikor egy másik szóba elegyedett velem, hanem akkor, amikor megcsörrent a mobilom. A férjem volt az:
– Te, Evcsi, hozzatok már hazafelé jövet vagy 40 deka vajat!
– Mi az úristennek neked annyi?
– Ja, semmi különös, csak vajas pogácsát sütök.
Említettem már, hogy jó nekem? 😀

2015. február 27.

A kép címe: “Próbálok szexi lenni, de nem megy.”
Alcím: “30+1 pocakkal az uszodában”
Kommentár: nem fáj a derekam, kopp-kopp

2015. február 22.

Igazán nem szoktam dicsekedni a gyerekeimmel… mindig tökre tárgyilagos vagyok (szerintem)… de Abikám tegnap először rakott ki egyedül egy 66 darabos kirakót. Olyan ügyes és még 3 éves sincsen! Zárójelben megjegyzem, hogy Fricinek is éppen tegnap sikerült először a 66 db-os, igaz, ő eddig egyáltalán nem érdeklődött a kirakózás iránt. Na mennem kell, most kezdünk hozzá egy 100 db-oshoz. Amíg apa elkészíti az ebédet, mi játszunk egyet. Ezt hívják hétvégi munkamegosztásnak.

2015. február 21.

Slattyogok ki a fürdőszobából harminc életévem és három gyerekem minden nyűgével az ábrázatomon, amikor is férjem megereszti az idei év házastársi bókját. Aszongyahogy: “én még sosem láttam ilyen szép terhes csajt mint te.”
Szavazzunk: ciki vagy cuki? 😛

2015. január 05.

Ez a kép akkor készült, amikor az Abi babás fórumos anyukákkal karácsony előtt beültünk egy kávézóba dumálni. 8 anyuka, 20(!) otthon hagyott gyerek és egy fél, aki velem volt. Cath, köszi a képet!

10245327_10152934208539817_2632655344552546569_n

2014. december 26.

30 fős szűk családi körben töltött karácsonyzáró buli utáni kilátás az ágy széléről (ahová kiszorultam):

10676270_10152581719425098_6810823532061923553_n

Két gyerek, egy férj és a karácsonyfa

2014. december 22.

Éhes disznó makkal álmodik, avagy a pórul járt férj esete a várandós feleségével:
Hajnal van, kivételesen egy gyermek sem tartózkodik a hitvesi ágyban. Óvatosan odaoldalazok férjhez, sejtelmesen megfogom a kezét és a hasamhoz húzom. Férj szeme kipattan, nélkülözéstől remegő hanggal, reménykedve megkérdezi:
– Összebújunk?
– Ja, nem, csak most már te is érezheted a kisbabánk mozgását…

2014. december 21.

Egész délelőtt elviselhetetlenek voltak a gyerekek… de két és fél órája megbocsátottam nekik.

IMG_0584

2014. december 19.

– Szívem, leengedjem a vizet, vagy akarsz te is fürdeni?
– Jó lesz, hagyjad!
– Ketten belepisiltek, úgy is jó?
– Ja, úgy nem!
(Hogy egyesek milyen finnyásak! )

2014. december 17.

10348275_744730872279860_3014789743987343144_n

2014. december 16.

Friss jelszóbirtokos kedves üzenete, részemről meg könnymorzsolás titokban:
“Sikerült bepótolnom életetek elmúlt három és fél évét Olvastalak éjjel, nappal, mikor önálló feladatot adtam a gyerekeknek délutáni foglalkozáson a suliban(furán néztek rám, mikor B**** néni komoly dolgot csinálás közben a számítógép előtt felnyerített, nem is egyszer…), mikor süteményt sütöttem (a férjemnek a gáztűzhelyet szidtam, amiért megégtek a mézes puszedlik…), mikor záróbeszámolót írtam egy projekthez (Nem, szívem, csinálom ám, de nekem is jár ennyi kikapcsolódás a sok szakzsargon összeillesztése közepette ). Szóval tényleg mindig. És most csak annyit, hogy köszönöm. A könnyes nevetéseket, a meghatódásos részeket, az aha élményeket. És igen, szeretnék gyereket. És igen, nem leszek tökéletes, de nem is kell annak lennem. Jó példa voltál előttem
Ezentúl hozzászólok a posztokhoz is, ha nem baj

2014. december 13.

Igyekszünk a gyerekeinket arra nevelni, hogy jókat egyenek és élvezzék az ízeket. Próbálkozásaink évek óta kudarccal járnak, pedig tényleg jobbnál jobb húsokkal, steakekkel mutatunk példát. Illetve egyikőjük hajlamos az ínyenckedésre. De vajon ki? Frici, aki több ízben kijelentette, hogy az óvodai kosztnál a világon sehol nincs finomabb, ne is próbálkozzunk, így ma is krumplipürét ebédelt itthon tükörtojással? Vagy Abi, aki grillezett garnélarákot evett olívabogyóval? Á, szerintem Vanek az… ő csokimikulásokat kukázott magának.

2014. december 6.

Ó, hogy a franc esne a Mikulásba! A gyerek 4.45 óta eksztázisban ugrál a lakásban…

2014. november 30.

Miután évről évre egyre többet segítenek a gyerekek, nekem már szinte alig van dolgom (illetve éppen fordítva, minél többet segítenek, annál több időbe és takarításba kerül a móka, de pssszt, ezt ne áruljuk el az első gyermeküket váró, vagy még gyermektelen olvasóknak. ). A szalag- és gyertyaválasztás, továbbá a fehér aranyozott bogyók adagolása Abi munkája, a többi dísz Frici elgondolását dicséri, én az ágakat tűztem és ragasztottam amit a kezembe nyomtak. Végül is jó móka volt.

10410559_736082439811370_6672014038885220973_n

2014. november 7.

Végre pihenhetnék kicsit, de nem tudok. Itt fekszem mellettük és csak nézem őket, hogy milyen gyönyörűek… hogy mennyire szeretem őket… ez már szinte fáj… Ismerős az érzés?

1797348_724300444322903_2826736239101007048_n

2014. november 6.

Tapasztalataink az új 2 méter széles ágyunkban töltött első éjszaka után: két és fél métereset kellett volna venni. Legalább…

2014. október 29.

Amíg én délben Abikát altattam, Frici megajándékozott élete első emberábrázolásával. A dohányzóasztalon.

1799191_719648844788063_8971223661165097094_o

2014. október 11.

Tegnap a férjem szabadnapot vett ki. Ahogy hármasban sétálgattunk a szülinapossal a Várban, az okos és ügyes négyévessel, aki nem hisztizett, nem dackorszakozott, jött a saját lábán, gesztenyét és kavicsot gyűjtött és lehetett vele beszélgetni, hirtelen átsuhant rajtam az érzés, hogy lehet, hogy mégis az egygyerekes családmodell az ideális…
Aztán elmentem Abikáért a bölcsibe, aki elvarázsolt és csacsogott és a kisbabáról beszélt, akkor hirtelen biztos voltam benne, hogy háromgyerekesnek lenni a világ legnagyobb boldogsága lesz.
Most szombat reggel van, itt fekszem az ágyban, fél 9-ig aludtam, a gyerekek a nagyszülőknél vannak és engem megcsapott a szele a boldog gyermektelenségnek.

2013. augusztus 9.

Jaj, csak el ne veszítse az ember a komolyságát miközben egyidejűleg altat egy barna medvét és egy háromévest.:-D

DSCN3719

2013. augusztus 8.

Bemutatom a Kertészeti Egyetem Növénynemesítési tanszékének legújabb tudományos segédmunkatársát, avagy Abi baba segít a platánnak hámlani.

??????????

2013. augusztus 7.

Próbálom beleoltani a gyerekbe a közlekedési kultúrát, a felelősségteljes kerékpáros magatartást:

-Kisfiam, most jobbra kanyarodunk a biciklivel, kitesszük a jobb kezünket, ezzel jelezzük a mögöttünk haladóknak, hogy merre megyünk tovább. Érted?

– Igen, anya! De én inkább most a bal kezemet teszem ki, nem baj, ugye?

2013. augusztus 2.

Férjem pályaválasztási alapképzést tart a gyereknek:

– Idefigyelj fiam! A mérnök attól mérnök, hogy mindent megmér. Na mármost ez itt a szintezőléc, tartsad moccanás nélkül, te leszel a figuráns.

Fricikém nagyon komolyan veszi a feladatot, roppant büszke magára, ki is oktatja az épp arra járó, a témában inkompetensnek tűnő anyját:
-Nézd csak anya, segítek apának, én vagyok a figura!

DSCN3709

2013. július 23.

Remek érzés, ha a család támogatja az ember törekvéseit…

Még a múlt héten dicsekedtem a férjemnek:
– Képzeld, szívem, a szerkesztők figyelik az írásaimat! Ahogy közzétettem a Vanekos cikket, 5 perc múlva már kitették a cafeblog címlapjára!
– Biztos csak valami automata intézi ezeket.

Pár nappal később nem bírom magamban tartani, feszít, valakinek el kell mondanom – férjem az előzőek alapján nem partner ebben-, felhívom hát anyát:
– Képzeld, anya, a szerkesztők figyelik az írásaimat! Ahogy közzétettem a rondagyerekes cikket, kitették a nők lapja, a cafeblog meg a startlap főoldalára, már háromezren elolvasták!
– Nem lehet, hogy csak valami automata intézi ezeket?

Drága családom! Köszönöm a bizalmat, sok jó szót és bátorítást, maradok továbbra is szeretettel hű feleség és lánygyermek.

 

2013. július 10.

Az a személy, aki éjt nappallá téve, fáradtságot nem ismerve gondozza, neveli, babusgatja, ápolja utódait, igazán megérdemli, hogy a gyerek első kimondott szavaival őt dicsőítse.
Következésképpen Abi baba első szava: APA.
De legalább már nem ugat…

2013. július 1.

Ma ismét nagy kalandon vagyunk túl: kikapcsolódásképpen Dél-Pest – Észak-Buda viszonylaton békávézgattunk a gyerekekkel, az idei nyár legboldogabb napja volt ez a számukra! Mi mást is mondhatnék, kiemelkedően jó anya vagyok, tényleg csak egyszer, akkor is mindössze egy darab gyereket felejtettem a mozgólépcső tetején a Nyugatinál…

Az eset tanulsága: a metróban két segítőt kell felkérni, egyet, aki segít a babakocsival, és egy másikat, aki fogja Frici kezét a mozgólépcsőn. Továbbá, hogy a harmadik gyerekkel okosabb, ha várunk még egy picit…

2013. június 29.

Egy kép a mai futóversenyről, melyen épp a stafétabotot veszem át a férjemtől.
Jól éreztük magunkat, mondjuk engem háromszoros stressz ért ma:
– napszúrás a negyven fokban,

– gutaütés, hogy a sógorom egy másodperccel jobb ezreket ment

– és agyvérzés itthon, hogy három nap láz után még fülgyulladása is lett a gyereknek 

6318_473364536083163_670596262_n

5 hozzászólás

  • Evcsi köszi, hogy gondolsz rám is, remélem lesz folytatás, mert jókat derültem az egyperceseiden. Legjobban a figurás sztori tetszett.

  • Könnyesre sírtam a nevetéstől és az együttérzéstől a szemem 😀 13 hónapos Zoé/Zoya baba első szava szintén az Apa volt….:)

  • Véletlenül találtam az oldalra. Nagy élvezettel olvasom. A humora csodás. Olyan sokat segít a derűs, okos látásmód.Így valóban “gyémántcsiszolás”folyhat egy családban. Két okból is kíváncsiskodtam. Bár már véget ért, de 42 évnyi óvónői múlt áll mögöttem.Ebből nem lehet kinőni, ezt nem lehet abbahagyni. Az óvónői lélek mindhalálig pislákol.Ezen túlmenően van három unokám, ketten ikerlányok. Az ég ajándékai.Félelmemben, hogy a gyerekek nélkül nem élet az élet, mire elmentem nyugdíjba, bejegyeztettem egy egyesületet, ahol találkozhatom még ezzel a tiszta, őszinte,romlatlan világgal. Szívből kívánom, hogy családjával egészségben, szeretetben ,éljenek, visszatérek ide ezentúl.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com