ajánló könyv

Nékülözhetetlen útikönyvsorozat gyerekeknek

Egy igazi élménytúra-sorozatba fogtunk bele a gyerekekkel nemrégiben, mégpedig azon felbuzdulva, hogy legutóbb Abi 6. szülinapjára egyszerűen nem bírtam már kitalálni semmilyen tárgyi ajándékot. Ami nem is baj, de élményötletekkel sem igazán voltam felvértezve. Ekkor bukkantam rá viszont Bartos Erika Brúnó sorozatára (nem, és nem voltak előítéleteim annak ellenére, hogy eddig fékezett habzású BE rajongók voltunk; nálam minden író minden egyes új könyvével tiszta lappal indul). És milyen jól tettem, hogy megszavaztam a bizalmat neki!

Az az ígéret volt tehát a lányom szülinapi ajándéka, hogy a könyv alapján végigjárjuk együtt Budapest nevezetességeit és rengeteg fényképet készítünk azokon a helyeken, amik a könyvben is le vannak rajzolva és ezeket a képeket elő is hívjuk, majd saját családi kirándulós albumba rendezzük.

Nem tudom mennyire hiteles úgy könyvajánlót írnom, hogy bevallom, az eddig megjelent két kötet egyikét sem olvastuk még el teljesen, sőt, még csak nem is sorban haladunk a fejezetekkel, sőt (tudom még fokozni!) az egyes kirándulásokat összefűző sztori egészen pontosan addig maradt meg az agyamban, amíg felolvastam, aztán huss, ki is szállt belőle. A lényeg, hogy a gyerekeknek így, a történetben ugrálva is abszolút élvezhető és használható a könyv.

Az első kötet. Kép forrása: www.brunobudapesten.hu

Hihetetlenül aprólékosan kidolgozottak és gyönyörű színesek az építészeti rajzok, a gyerekek lapozgatás közben lelkesen sikongatnak, hogy ezt is láttuk, azt is láttuk, ide menjünk el, oda menjünk még el. Valamelyik honlapon -ahol ajánlották ezt a sorozatot- olvastam egy olyan kommentet, hogy az internet korában, amikor már minden gyerek meg tudja nézni a szülei okostelefonján/tabletjén a látni- és tudnivalókat, teljesen idejétmúlt egy ilyen útikönyvszerűség, én mégis azt gondolom, hogy ez baromság, sőt! Melyik gyereknek jut eszébe magától Budapest nevezetességeiért nyüstölni a szüleit egy verőfényes szombat délelőttön???

Ilyen gyönyörűek a rajzok A kép forrása: www.brunobudapesten.hu

Szerintem egész egyszerűen hiánypótló ez az alkotás! Be sem lehet kategorizálni, mert nyilván nem útikönyv, hiszen annál mesésebb, mégsem mese, hiszen nem lehet úgy hallgatni, hogy a gyereknek ne kezdene túrázásra bizseregni a lába. Legyen akkor mondjuk mesés útikönyv! Tetszik, hogy pontosan annyi információ van benne, amit a gyerekeknek szükséges tudniuk. Persze előfordul, hogy mi is jobban utánanézünk a neten egy-egy dolognak (pl. az egyes filozófusoknak a Filozófusok kertjében), valamint nyitvatartási időknek, belépőknek, stb, de ahhoz, hogy ezek az információk érdekeljenek minket, kell az az első lökés, az alap, amit a könyv nyújt, kell a feldobott téma, amiben elmélyedhetünk és tovább boncolgathatunk annyira, amennyire minket érdekel.

A nyolcéves fiamat legjobban a kis térképrészletek érdeklik, éppen megfelelő kihívás neki ezeket átböngészni, valamint az ismeretterjesztő “blokkok” is neki íródtak. Matekos kis agyának megfelelő információkat szolgáltat az az oldalpár, ahol áttekinthetjük, hogy melyik híres (általunk is látott) szobor pontosan milyen magas, de megismerhetik belőle a legfontosabb túrajelzéseket, hangszereket, Budapest címerét, vonatokat, közlekedési eszközöket, a barlangok kialakulását és még sorolhatnám. A lányaim (3 és 6 évesek) a könyvhöz kapcsolódó foglalkoztató füzetet is értékelik és szégyen-nem szégyen, de be kell vallanom, hogy szinte minden eddig elolvasott fejezetben tanultam valami újat én is. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem vagyok tősgyökeres budapesti, számos olyan nevezetesség van benne, amit még én sem láttam. Direkt nem írok példákat, mert így utólag szinte elsüllyedek a tudattól, hogy 5 évig jártam a Műegyetemre a Gellért-hegy lábához és még sosem jártam a csúcsán, de tegnap végre ezt is bepótoltuk! És még mennyi minden vár felfedezésre!

A kis tudósok sem unatkoznak olvasás közben A kép forrása: www.brunobudapesten.hu

Az első, szülinapi túránk egyébként a János-hegyre vezetett (Buda hegyei kötet 1. kirándulása): Libegőztünk és felmentünk az Erzsébet-kilátóra is. Előtte gondosan elolvastuk az ide vonatkozó fejezetet, így történhetett meg az, hogy az én gyerekeim sokkal felkészültebbek voltak a “halandó” városnézők többségénél, ugyanis mi célirányosan kerestük a kőbékát és a kődenevért az Erzsébet-kilátó csigalépcsőjének legfelső lépcsőfoka alatt, míg a körülöttünk sétálgatók egyike sem vette észre és még csak nem is tudott a létezésükről.

Kilátnak A kép forrása: www.brunobudapesten.hu

Kilátunk

A tegnapi Gellért-hegyi kirándulásunkról pedig holnap lesz sok-sok fényképpel tarkított beszámoló a blogon.

Nagyon hálás vagyok ezért a könyvsorozatért, hogy elindított minket Budapest felfedezésének útján és általa életreszóló élményekkel gazdagodhatunk. És hadd adjak egy jó tanácsot: digitális kor ide vagy oda, ha csinálunk fényképeket a kalandjainkról, igenis hívassuk elő őket papír alapon! A gyerekek hálásak lesznek érte. 😉

A kötetekről minden szükséges információt megtaláltok a www.brunobudapesten.hu oldalon.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

1 hozzászólás

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com