ajánló kimozdulunk könyv

A Gellért-hegy gyerekbarát meghódítása

Ahogy az előző bejegyzésben már ódákat zengtem róla, megvettem Bartos Erika Brúnó Budapesten sorozatának mindkét eddig megjelent kötetét és ez alapján elkezdtük családilag felfedezni a várost, ahol élünk.

A hétvégén elég spontánul alakult a programunk: elbicikliztünk a Várkert Bazárba Muzsikás koncertre, majd kalandoztunk a Várban, de a felkészületlenségünknek köszönhetően nem kis hiányérzet maradt a gyerekekben amikor hazaértünk és utólag olvastuk el az ide vonatkozó fejezetet. Tudatosult bennük, hogy mi mindent hagytunk ki: a 0 kilométerkövet sem tekintettük meg és a Clark Ádám tér is kimaradt, pedig a sorozathoz kapcsolódó foglalkoztatóban van egy olyan oldal, ahol a téren körbefutó virágágyásokat lehet aprólékos munkával kiszínezni, az ilyesmi pedig Abit rendkívül felvillanyozza. Arról nem is beszélve, hogy a Várból lesétálva jártányi erejük nem volt ugyan, de amikor meglátták a Szabadság-szobrot, még bepróbálkoztak egy Gellért-hegy túra javaslatával, ami természetesen süket fülekre talált. Így is elég volt az a 15 km biciklizés a tűző napon, ami az aznapi penzumunk volt.

Réka élvezi a Muzsikás koncertet

Kilátnak

Titkos alagutakra bukkantak

De természetesen megígértük nekik, hogy a következő kirándulás alkalmával oda fogunk menni (Buda tornyai kötet A Gellért-hegy című fejezete). Mivel anyukám pedagógus és így viszonylag szabad a nyara, nekem pedig a világ legszuperebb főnije fizetés nélküli szabit adott a nyárra, hogy a gyerekekkel lehessek talán most utoljára az életben, egy szimpla szerdai napot lőttünk be erre a kirándulásra, amire emiatt értelemszerűen nem kísért el minket a férjem, a nagymama viszont igen. Az utolsó percig kérdéses volt, hogy tudunk-e menni, mert igyencsak lógott az eső lába, így biztos ami biztos alapon reggel gyorsan elolvastam a Buda hegyei kötet Barlangok című fejezetét attól a -szerintem- zseniális ötlettől vezérelve, hogy ha nagyon esne az eső, akkor egyszerűen csak továbbautóznánk a Szemlőhegyi barlanghoz.

Csöpögött ugyan az eső, amikor elindultunk, de nem tudott minket elijeszteni és milyen jól döntöttünk, hogy nekivágunk! Kiváló kirándulóidő volt, borús, huszonegynéhány fokos, egyszóval tökéletes. A túraútvonalunk egy igazán különleges és titkos ösvényen át vezetett, amiről a Szép kilátás blog egyik cikkjéből értesültünk. A Budai Zöld nevű túraútvonal ugyan 44,5 km hosszú, viszont az első, Gellért térről induló szakasza 3,5 km-es, gyerekekkel abszolút bevállalható. Külön élményfaktornövelő elem, hogy az útvonal teljes hosszán rendes túrajelzést, egészen pontosan a zöld jelzést kell követni. Ez olyan szinten motiváló a nagyóvodás/kisiskolás korosztálynak, hogy egymással versengve zerge módjára szökkennek a lépcsőkön és kaptatnak a legdurvábbb emelkedőkön, csak hogy ők vegyék előbb észre a soron következő jelzést. Az útvonal másik vonzó eleme pedig az, hogy onnantól kezdve, hogy kb indulás után 5 perccel eltértünk a legfőbb turistacsapásról, vadregényes, a sziklafalon kanyargó ösvény teljes hosszán egy megveszekedett lélekkel nem találkoztunk. Panorámában sem volt hiány, de szerencsére nem kellett száz másik turistával megharcolnunk egy falatka kilátásért. Nem mentünk végig a teljes útvonalon, a Filozófusok kertjét elhagyva még megnéztük a Kilátókő-szobrot, aztán a Tabán felé kellett volna követnünk az utat, de mi visszafordultunk és felmentünk a csúcsra, a Szabadság-szoborhoz. Leereszkedés közben pedig útba ejtettük a csúszdás játszóteret is.

Egy fészekalja gyerekkel

Az útvonal

A lányokat egyértelműen a Filozófusok kertje varázsolta el leginkább, itt hosszabban elbóklásztunk, minden szobrot egyenként megvizsgáltak, próbáltak hozzájuk hasonló testtartást felvenni, kérdezgettek róluk, hogy ki mikor élt, mit csinált és melyikük volt a legbölcsebb. Fricit és engem pedig a Kilátókő-szobor bűvölt el: ez a két, mindössze hetvencentis figura, Buda királyfi és Pest királykisasszony szobra a bronzházak gyűrűjében a Duna két oldaláról nyújtózva egymás felé, teljesen levett a lábamról. Fricivel egymást túllicitálva próbáltuk megtalálni mindegyik bronzépület valós párját az alattunk elterülő fővárosban. Órákig el tudtam volna itt időzni. Ehhez képest a Szabadság-szobor tulajdonképpen csak egy kötelezően megtekintendő és kipipálandó tételnek bizonyult.

A bölcsekkel

Buda királyfi és Frici királyfi

Kis Vár, nagy Vár

Szabadság-szobor, pipa

A túránk összességében 7 km-esre sikeredett és 3 óra hosszán át tartott (piknikezéssel, játszóterezéssel együtt). A 6 és 8 évesem csont nélkül vette az akadályokat, így azt javaslom, hogy ez legyen az alsó korhatár, ha ti is bejárnátok ezt az útvonalat. A 3 évesemmel kapcsolatban meg sem fordult a fejemben, hogy önálló mozgásra bírjam, így ő Manducában (csatos hordozó) trónolt szinte végig a hátamon, meglehetős elégedettséggel nyugtázva helyzetét. Néha persze gyalogolt ő is ügyesen.

Jé, tud járni a kicsi is! 🙂

Terméseket is gyűjtöttünk persze

Abikámmal a világ tetején

Ha túrázni indultok, ne feledjétek a túraszendvicseket és az innivalókat. Nálunk a két nagy vitte végig ezeket hátizsákban, én nem is vittem táskát, nyilván mert Réka volt a hátamon. Sokéves szerencsétlenkedés után végre rátaláltam az egyetlen olyan kulacsra, amelyik nem ereszt, akkor sem ha a fejem tetejére állok, így ha éppen kulacsvásárláson töritek a fejeteket, vegyetek ti is Equát. A fiam egy éve a világegyetemes Equa kulacsában hordja az innivalót a suliba és hibátlanul működik. Igaz ugyan, hogy a múltkori Velencei-tavat körbebiciklizős kalandunk során sikerült a férjemnek és a fiamnak közös erőfeszítések árán elhagyniuk valahol, azóta már pótoltam és a lányoknak is vettem. Érdemes az Ökolurkónál beszerezni, mert ők a legklasszabb viszonteladók a föld kerekén. (És bár a bejegyzés termékmegjelenítést tartalmaz, mindenkit biztosítok afelől, hogy teljesen önszántamból írok, nem kaptam még tőlük ingyen kulacsot. Eddig. Haha 😀 😀 )

A nagy kalandról hazaérve az apjuknak Abika mesélt a könyv alapján -a férjem szerint- túlzottan kimerítő részletességgel, de tagadhatatlan, hogy akkora élményben volt részük, amelynek egyetlen pillanatát sem tudta magában tartani. Ma pedig, amikor szépen elrendezgette a kirándulásról előhívott képeinket az erre a célra frissen vásárolt kirándulós albumunkba, nagyot sóhajtva azt mondta, hogy a legnagyobb vágya az, hogy most már tényleg menjünk el a 0 kilométerkőhöz és ott csináljak egy képet róla meg az apjáról kettesben és azt is tegyük bele az albumba. Aztán pedig nézzük már meg végre a Clark Ádám teret is!

A következő úticél. Kép forrása: www.brunobudapesten.hu

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com