ajánló Baba-mama cuccokat tesztelek könyv

Ajánló a Kolibri kiadó gyerekkönyveiből

Majdnem két hónapja már, hogy kis csomagunk érkezett a Kolibri kiadótól, benne friss ropogós mesekönyvekkel, munkát adva ezzel meseszakértő gyermekeimnek és szövegfelolvasó jómagamnak.

Pakkot kaptunk!

Bár ti nem feltétlenül tudjátok, de nagyon sok együttműködős ajánlatot utasítok vissza, mert semmiképpen nem akarok olyan terméket reklámozni, ami nekünk nem tetszik, vagy amit mi nem használunk. Ebben a könyvcsomagban is akadt olyan könyv, ami egyszerűen nem jött be a gyerekeimnek, ezekről éppen ezért nem is írok. Csak arról, ami viszont tetszett. Na de akkor mégis hogy van az, hogy kapok egy ingyencsomagot, ami végül többezer forintomba kerül??? Hát, erről elsősorban Preuβler bácsi tehet, meg Szabó T. Anna és persze Varró Dani. Mondom is, hogy miért:

Preuβler-históriák

Az egész Kolibri kiadós együttműködés alapja az a cikkem, amikor egy 4-6 éveseknek szóló mesekönyvajánlómban ódákat zengtem Otfried Preuβler: Torzonborz, a rabló című meséjéről. Ennek kapcsán kértek fel tesztolvasásra és elküldték nekünk nagy örömünkre a Torzonborz második részét is. Erről is tudnék ódákat zengeni természetesen, de most nem fogok. Különben ugyanolyan kedves és szellemes történet, mint az első, csak ajánlani tudom.
Igen ám, de a Torzonborz három részes, el kellett tehát tipegjek a könyvesboltba megvenni a harmadik részét is, ami szintén nem okozott csalódást. (Ha megengedtek egy személyes megjegyzést, akkor szerintem az első rész a legjobb, aztán a harmadik és bronzérmes a második kötet.)
Mire a harmadik kötetet is kivégeztük, a nagylányomnak szülinapja lett, így megkapta A kis boszorka és A kis szellem című könyveket is. A kis boszorka szintén nagyon aranyos, A kis szellemhez úgy látom ő még kicsi, inkább 6-7 éves kortól ajánlanám (a lányom most lett 5).
Ezzel gyakorlatilag Preuβler összes mesekönyvének boldog birtokosai lettünk, csakhogy én közben megtudtam, hogy felnőtt mesét is írt, amit nagy nehezen, könyvtárközi átkéréssel (ötszáz pénzért) meg is szereztem és nagy élvezettel olvastam. Azt kell mondanom, hogy családilag elkötelezett rajongók lettünk, az alábbi kép azt hiszem magáért beszél:

Preussler-leltár

Nem a kiadó iránti nyalifaliból írom, de jelenleg éppen a Torzonborz második kötete van benn az óvodában, az óvónők délben ebből olvasnak fel a gyerekeknek lefekvés előtt. 🙂

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

Ez a könyv nem volt benne a csomagban (egy másik helyett ajánlom, ami viszont benne volt, csak nekünk nem tetszett), viszont épp ezt olvastuk Fricivel, amikor megjöttek a könyvek. Varró Danit mindenki ismeri és amennyire látom, két véglet van: csak szeretni vagy nem szeretni lehet (avagy megérteni és nem megérteni), mindenesetre én, mi szeretjük. Igaz, eddig csak az Akinek a… sorozatot ismertem, de régóta szemeztem már a Túl a Maszat-hegyennel is, ami nemrégiben jelent meg újabb kiadásban a Kolibri kiadónál.
Ahogy olvastam a könyvet, eleinte azt hittem, hogy Frici nem is figyel. Megértettem volna, ha nem tetszik neki, hiszen sok olyan poén van benne, rögtön az elején, amit egy hatéves óvodás még nem érthet, egy kisiskolás viszont annál inkább. De a szöveg lüktetését látszólag élvezte, nem szólt, hogy ne folytassuk, engem meg érdekelt, így csak olvastam tovább. Kevésszer szólt hozzá, ám amikor igen, akkor mindig megbizonyosodtam afelől, hogy figyel, és érti amit hall. Aztán az egyik résznél azt mondta, hogy ő soha még ilyen szomorú dolgot nem hallott. Nagyon mélyen megérintette. Én nem is gondoltam volna, hogy ezt a részt annyira el tudja képzelni magában, hogy valóban elszomorodjon tőle, mindenesetre ezt a kijelentését annyira fontosnak tartom és úgy szeretném megőrizni a blogban, hogy ide másolom azt a néhány versszakot, amikor a főszereplő Andris beszélget a Parafával:

De az erdőn hiába bolygott,
A fát nem lelte, gyerekek,
S már unta szörnyen ezt a dolgot,
Meg az eső is eleredt,
Leült egy fa tövébe hát, hol
Megvárta, míg elállt a zápor.
S tovább is indult volna – ha
Fölötte így nem szól a fa:
– Ne hagyjál itt magamra! Jajj, ó!
Nagyon parázom egyedül,
Ha nincs ki alám le-leül. –
És Andris így szólt: “A talaj jó,
A nap is mindjárt kisüt ám,
Mitől parázol, kicsi fám?”

-Parázom attól, hogy kivágnak,
Hogy új hajtásom elkonyul,
Hátam mögött rosszat kivánnak,
Hogy kérgemet lerágja nyúl,
Belém vésődik egy barázda
(De hát ettől ki ne parázna?),
Vagy hogy egy villám csap belém,
Meg mindentől parázom én.
Naphosszat csak vacogva félek,
Avarzörgés, paták zaja
Nekem mind hatalmas para,
Számomra ebből áll az élet
– Leszek-e boldog valaha?-,
Mert én vagyok a Parafa.

“Ugyan, fácskám, minek parázni?
Favágó erre nem lakik,
Nincs itt nyúl kérgedet lerágni
(Csak lepkék vannak meg makik),
Nem járnak párok itt, paráznák,
Akik szivecskét meg barázdát
Vésnének rád, villám pedig
Legfeljebb minden ezredik
Fába csap. Szél fúj, vagy ha egy kis
Állat tövedben kaparász,
Ne félj, kis fácska, ne parázz!”
A fát így nyugtatgatta Andris.
aztán elindult jobb felé,
S a partvidéket meglelé.

A Túl a Maszat-hegyen járulékos költsége számomra az lett, hogy megvettem magamnak Varró Dani legújabb felnőtt verses kötetét is. 🙂

Dr. Seuss: Kalapos macska

Bevallom őszintén, én még soha nem hallottam Dr. Seussról, de ez maradjon az én szegénységi bizonyítványom. Amiért mégis felkaptam rá a fejem, az a fordítás, ami Szabó T. Anna munkáját dicséri. Rá pedig kíváncsi voltam. Nagyon. Hiszen mostanában a csapból is ő folyik (igaz, a mi vízvezetékeinken bulvármédia nem csörgedez, így igazán nem nehéz a kortárs magyar irodalmároknak feltűnősködniük nálunk). Ennek ellenére még nem olvastam tőle sem gyerek-, sem felnőttverset. Épp itt volt az ideje! Ugyan a Kalapos Macska és a többi, frissen megjelent Dr. Seuss kötet “csupán” fordítás, meg vagyok győződve arról, hogy ez nagyobb kihívás, mint önálló szöveget alkotni. Már csak azt sajnálom, hogy az eredetit nem olvastam, így összehasonlítási alapom sajnos nincs, de így látatlanban is megszavazom a bizalmat Szabó T. Annának, mert lendületes, izgalmas szöveg lett.

A történet abszurd, egy testvérpár unatkozik otthon egyedül, az eső miatt búslakodnak, amikor látomásuk lesz megjelenik nekik a Kalapos Macska, hogy feldobja kicsit a napjukat, amíg anya hazaér a munkából. Zsonglőr- és bűvésztrükkjeivel próbálja elkápráztatni a gyerekeket, rögtön a szobában lévő kis akvárium megpörgetésével kezd, mert a benne lakozó hal túlságosan aggodalmas természetű (mondhatni a gyerekek állandóan megszólaló lelkiismerete ő), folyamatosan ágál Kalapos barátunk tevékenykedése ellen, aki egyre jobban belehevül a mókába. Elővarázsolja Izé Egyet és Izé Kettőt is egy dobozból, akik egyből neki is esnek a lakás felforgatásának. Ezen a ponton az ötéves lányom teljesen kiborult, innen tudtam, hogy ez a rész a történet drámai csúcspontja, szerencsére a szerző is tudta ezt, mert a következő lapon már az anya hazatértétől való félelmükben a gyerekeken is felülkerekedik a lelkiismeretfurdalás a felfordulás miatt, lepkehálóval befogják a két Izét, mire a Macska is rádöbben, hogy vége a mókának és tádám, egy pillanat alatt rendet varázsol.  De vajon a gyerekek elmondják-e anyának mi történt velük?

Járulékos költségként pedig Szabó T. Anna novelláskötetét kell elszámolnom a családi költségvetésből. De megérte, nagyon! 😉

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com