ajánló könyv

Gyerekkönyvajánló iskolakezdéshez

Nagyon aktuális téma nálunk, a legnagyobb gyerekem szeptembertől iskolás lesz. Mivel nincs nagyobb testvére és olyan barátai, akik már átlépték az iskola küszöbét és beavatták volna az iskolások világába, úgy hiszem, hogy a legtöbbet sok ezzel foglalkozó mesekönyvvel és beszélgetéssel tudok segíteni neki. Ezeket a könyveket olvastuk mostanában közösen:

Finy Petra: Iskolások kézikönyve fiúknak

Ez tényleg egy kézikönyv. Szájbarágós, mindentelmagyarázós. Nekünk pont megfelelt, hiszen Frici az első gyerekem, így neki még tényleg minden új lesz az iskolában, nincs nagyobb tesója, aki miatt már szinte mindent tudna. Második, harmadik, többedik gyereknek szerintem nem az igazi. Lépésről-lépésre végighalad az iskolatáskaválasztás, tolltartóvásárlás, füzetbefedés, évnyitó, padtársválasztás témakörökön, persze nem lexikonszerűen, hanem a történetet göngyölítve, aztán következnek a dolgos hétköznapok, amikor már belerázódnak az iskolai tanrendbe. Nagyon tetszett nekem is és a gyereknek is az, hogy az alaptantárgyakat végigvettük, aztán pedig kiderült, hogy a való életben is mennyit használjuk ezeket. Így egy kicsit jobban megérti a gyerek, hogy mégis miért van szükség a sok tanulásra. Ami kicsit kiakasztott, az a sztereotípiák sulykolása volt. Eleve nem értem, hogy miért kell külön fiús meg lányos kézikönyv, szerintem minden leendő elsős ugyanúgy készül az iskolára akár fiú, akár lány. Mindenesetre “örülök”, hogy a könyvből kiderült számunkra (nem, nem örülök!), hogy a fiúk azok trehányak, böfögnek és csámcsognak, a lányok pedig hisztiznek és folyton beszélnek. A fiúknak okosnak és erősnek kell lenni, a lánynak meg szépnek. És ezt nem csupán sejteni lehet a műből, hanem így le vagyon írva… Ha ez a rész kimaradt volna, maximális pontszámot kapott volna. Csak az a volna ott nem volna…
Genderérzékeny olvasók számára kerülendő!

kép forrása és további info: moly.hu

Történet szerintem: **** (4)
Illusztráció szerintem: **** (4)
Saját gyerek tetszési mutatója: **** (4,5)
Pagony kiadó, 72 oldal, 2490 Ft

 

Vadadi Adrienn: Nyomás a suliba!

A szerzőnő Ovis-mesék sorozatának házi kudarca után (bővebben ITT írtam róla ajánlót, pontosabban nem-ajánlót) nem gondoltam volna, hogy valaha még fogok tőle bármit is olvasni. Szerencsére nem ragaszkodom annyira az előítéleteimhez, kár lett volna kihagyni ezt a könyvet. Jóllehet a cím is és a borítón iskolatáskával megpakolt mosolygó szereplők is arra utalnak következtetni, hogy ez a könyv is egy tipikus mi-fog-történni-az-iskolában-az-első-napon-meg-az-első-héten történet, a valóságban szinte csak érintőlegesen szerepel benne, sokkal inkább koncentrál a gyerekek iskolán kívüli tevékenységeire (akik ugyebár még csak nem is osztálytársak, sőt, nem is ugyanannyi idősek, csak éppen egy házban laknak), de nincs is ezzel semmi baj, sőt! A főszereplő Misi gyerek szeptembertől kezdi az iskolát, de előtte még ízelítőt kapunk egy boldog balatoni nyaralásból bringatúrástól, sátorozásostól, pecázásostól, szúnyogostól. A kötetben humor nyomait vélem felfedezni, amiért óriási piros pont jár az írónőnek az ovis gagyimesék után, csak így tovább! Tetszett, hogy modern: a nagyi megtanulja mi az a wifi jelszó; tetszett, hogy van benne “dráma”: Piros szemüveget kap, de a barátai felvidítják. Én úgy éreztem, hogy a könyv leginkább a barátságról szól, talán segít legyűrni az ismeretlentől való félelmet az a tény, hogy hiába lesz ott a sok új osztálytárs, attól még a régi ovis barátságok, lakóhelyi barátságok megmaradhatnak.
A könyv második része az Alma utca 22. című sorozatnak. Mi az elsőt nem olvastuk, de hamarosan pótoljuk. 😉

kép forrása és további info: moly.hu

Történet szerintem: **** (4,5)
Illusztráció szerintem: **** (4)
Saját gyerek tetszési mutatója: ***** (5)
Pagony kiadó, 74 oldal, 2990 Ft

 

Vig Balázs: Todó kitálal az oviról

Bár ez a könyv kicsit kilóg a sorból, hiszen óvodásokról szól, de majd a végén leírom, hogy miért maradt mégis benne a válogatásban. Egyébként előrevetítem, hogy előkészületben van a Todó kitálal a suliról című folytatása is.

Szóval. Nekem nincs bajom a tabudöntögetéssel. Sőt! Örülök, ha nem szirupos a sztori, ha nem mindig a tökéletes családokról és szuperanyukról szól egy gyerekeknek szóló mese. Olvastam én már mindenről a világon és az ötletet is jónak tartom, hogy beszéljünk nyíltan a rossz dolgokról is, mert léteznek. Mert vannak a világon életunt, elnyomó óvónők, vannak agresszor gyerekek és biztos vannak olyanok is, akik az óvoda hátsó udvarán kívánják felfedezni a nemek közötti különbséget egy közös bugyiletologatás keretein belül. Csakhogy! Mintha ebbe a kötetbe minden rossz bele lenne sűrítve… Nem akarom elhinni, hogy manapság még szabadon kószálhatnak olyan óvónők, akik hányásig tömik a gyereket olyan étellel, amit nem szeret, csak mert ki van fizetve, vagy akik azzal aláznak, hogy kimosatják a gyerekkel a csap alatt a kakis nadrágjukat. Ja, és hogy anyu erre csupán egy visszafogott hangvételű rövid délutáni beszélgetés keretein belül reagál…
Nem ártana a kényes témákban esetleg gyerekpszichológus véleményét kikérni, vagy szakirodalmat olvasgatni. Lehet, hogy csak saját érintettségem miatt vagyok kihegyezve az óvodában kakilásra és belátom, hogy sokkal kényelmesebb és higiénikusabb otthon végezni a dolgunkat, de hogy szülőként azt sulykoljuk a gyerekbe, hogy az oviban emiatt nem szabad kakilni, hogy a gyerek aztán azon szorongjon, hogy annyira kell már neki, hogy bekakil, háááát, ezt pedagógiailag nem tudom értelmezni. Évek óta szívunk azzal, hogy a gyerek nem hajlandó, csak otthon és bármit megadnék azért, ha nem tartaná vissza és görcsölne ezen annyira, hogy emiatt esetleg összepiszkítja a gatyáját. De mondom, ezt a részt lehet, hogy túlreagálom, vállalom.
A könyvben szerepel anyázás is. Ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert én pont metrón ülve olvastam ezt a fejezetet a gyereknek, emelt hangon (nyilván), hogy hallja a nagy zajban és hát hogy is mondjam, nem csak én lepődtem meg rajta. Főleg, hogy a gyerek nem értette, mert nálunk itthon nem szokás az anyázás, arról pedig nem tudok, hogy az óvodában szoktak-e így kommunikálni egymással, mindenesetre akárhogy hangsúlyoztam, a fiam nem értette mi ebben a sértő. Aminek persze örülök.
Az illusztráció ritka ronda.
A könyv egyetlen pozitívuma, hogy a főhős gyerek annyira kivan már ettől a rettenetes óvodától, hogy az iskolától várja a megváltást. Háááát, nem tudom.

kép forrása és további info: moly.hu

Történet szerintem: ** (2)
Illusztráció szerintem: * (1)
Saját gyerek tetszési mutatója: **** (4)
Móra kiadó, 80 oldal, 2499 Ft

 

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

A legjobb. A legszebb. A legklasszikusabb. Ha ez megvan, ne is olvassatok mást! Na jó, persze azért érdemes mást is, de mindenképpen ez az etalon.
A létező legszebben mutatja be az átmenetet az óvodáskor és az iskoláskor között az iskolás Dani és az óvodás Pöszke kapcsolata által. Dani türelmes, a nagy tudás birtokában magyaráz, Pöszke pedig a segítségével a könyv lapjain, a szemünk láttára (vagy a fülünk hallatára?) válik óvodásból iskolaérett nagylánnyá a szó minden értelmében. Talán épp ezért nem is Dani, hanem Pöszke a könyv főszereplője???
Szellemes, izgalmas, érthető, motiváló.
Kötelező olvasmány!

kép forrása és további info: moly.hu

Történet szerintem: ***** (5)
Illusztráció szerintem: *** (3)
Saját gyerek tetszési mutatója: ***** (5)
Móra kiadó, 52 oldal, 2190 Ft

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com