életképek

Kettesben anyával

Minden anya, akinek egynél több gyereke van, állandó jellegű lelkiismeretfurdalással küzd: vajon percre pontosan egyforma időt töltöttem külön-külön is a gyerekeimmel? Vajon jól éreztem, hogy most az egyiknek jobban szüksége van rám? Vajon emiatt a másik (harmadik, negyedik, stb) nem érzi úgy, hogy elhanyagolom? Segítek: de, úgy érzi.
Természetesen kivételek azok az anyák, akik nem rágódnak ilyen kérdéseken, illetve eljutottak egy olyan pontra, hogy megértsék: ha a tőlük telhető legtöbb szeretetet és legnagyobb biztonságot nyújtják, akkor leperegnek róluk gyermekeik lelkiismeretgyilkos próbálkozásai a még több személyes figyelem kicsikarására.
Én még nem jutottam el erre a pontra, illetve nem állandó jelleggel. Így igyekszem háromfelé szakadni, figyelni, hogy kinek mikor van szüksége rám és kettesben programokat szervezni.

Mivel péntek délelőttönként Fricivel szorongásoldó tréningre járunk a nevelési tanácsadóba és emiatt az oviba már gyakorlatilag értelme sincs bemenni, kitaláltuk, hogy a péntek lesz a mi kettesben napunk. Múlt pénteken debütált a tanfolyam és mit ad isten, épp aznap nyitotta meg szezonját kis falunkban az egyik fagyizó. Már szerda magasságában elkezdtük gyártani furfangosabbnál furfangosabb terveinket, hogy miképpen tudjuk azt kivitelezni, hogy eljussunk kettesben fagyizni és erről a lányok ne szerezzenek tudomást. Persze ez jó disznó dolognak tűnhet, hogy mi titkolózunk előttük, nyilván korrektebb lenne nyílt kártyákkal játszani, hogy figyeljetek gyerekeim, most Fricivel megyek, de legközelebb majd csak Abival, vagy Rékával, de az az igazság, hogy megvolt a varázsa a sugdolózásoknak, meg annak, hogy nekünk akkor most van egy nagy közös titkunk. A lelkére kötöttem ugyanis, hogy nehogy elszólja magát. Abival még nem lehet ilyet megbeszélni, abban a szent minutumban adná tovább az értesüléseit Fricinek. Kicsit közléskényszeres a gyerek, mi tagadás. A múltkor is például, amikor a nagycsoportosok színházba mentek (Abi nem, mert ő középsős!), kérdeztem a fiamat, hogy na milyen volt a színház. Frici épp csak levegőt vett, hogy belekezdjen a mondanivalójába mire Abi már eldarálta a cselekmény fő szálát, a szereplőket és a darab címét. Úgy, hogy ő ott sem volt. :-O

Na de megint elkalandoztam, szóval ott tartottam, hogy titoktartást fogadtunk. Másnap jön haza Abi az oviból, hogy neki Hajni azt mondta, hogy pénteken nyit a fagyizó és szeretne velem elmenni, meg úgyis nemsokára szülinapja lesz, ő azt szeretné, hogy mi az ünnep alkalmából kettesben fagyizzunk. (Kiderült, hogy Hajninak meg Frici újságolta el, aki csak nem bírta magában tartani a titkot és nem sejthette, hogy Abi fülébe jut a dolog). Megígértem neki természetesen, már egy ideje amúgy is beszélünk a csajos-szülinapi programról, amelyben szerepel biciklizés, koktélozás a Duna partján és egy kis belvárosi lófrálás is. Hozzácsapjuk majd a fagyizást is akkor.

Nagyon elégedett voltan, hogy ilyen szépen lemenedzseltem ezt a fagyis programot, csakhogy a péntekünk egészen másképp alakult, mint elterveztük. Szentendrén kötöttünk ki a két naggyal meg az apjukkal, végül ott fagyiztak a gyerekek, együtt, és nem voltak nagyon csalódottak.

Hétvégén aztán elmentünk ötösben is.

Hétfőn pedig -mivel a hétvégi fagyizás során sikerült üres pénztárcával, hitelbe’ nyalnunk (tök jó, hogy falun élünk és a fagyis csajnak szempillája sem rebbent)-, a nevető harmadikkal, vagyis Rékával kettesben mentünk leróni a tartozásunkat és ugyan fagyizni nem fagyiztunk, de elmajszoltunk egy-egy pogácsát kettesben.

Az esetnek nincs tanulsága, talán csak annyi, hogy ha sok gyereked van, akkor még egy-egy programváltozás is elsülhet jól és a hirtelen felszabadult kapacitásodat mindig van kire kiterjesztened: az aktuálisan a közeledben sertepertélő példányra.

 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com