Gyerekszáj

Gyerekszáj 2016 IV. negyedév

Frici 6 éves múlt, a lányok 4,5 és 1,5 évesek:

Fricikém lelkesen mesélte a minap, hogy az óvónő mindenkitől megkérdezte, hogy mi minden történt velük a hétvégén. Ilyenkor azért a szülő befeszül egy kicsit. Belemerevedik a pillanatba és várja az ítéletet. Vajon azt válaszolja a gyerek, hogy mesélt a hétvégi kirándulásról amit annyira élvezett mindenki? Vagy a múzeumról, a mama meglátogatásáról? Esetleg valami teljesen apróság maradt meg benne a legjobban? Egy szülői veszekedés? Jól bemószerolt minket, hogy válunk? Magyarázkodhatok az óvónőnek, hogy nem is? Emlékezetes nagycsaládi példa amikor az óvodás arról számolt be, hogy mennyire jó volt amikor az apja megverte(!) a hétvégén. Akkoriban a családi birkózásokat csikarta ki az “apa, verjél meg” szöveggel drága unokahúgom. Szóval izgul az ember, miket mesél a gyerek az otthon történtekről, mert hogy elmeséli, az biztos.
Ez alkalommal Fricikém kijelentette, hogy a legjobb dolog ami vele történt, az, hogy rádiót hallgatott. Na hát magamban elképzeltem mit gondolhat rólunk az óvónő, szegény gyerekeknek nem szolgálunk valami illusztris programokkal, halomra leültetjük őket a szokol rádió köré és azt hallgatjuk ebéd után… vagy nem.
És mondom, Fricikém, azt említetted az óvónőnek, hogy azt a rádiót te építetted egyesegyedül???
-Ja, azt elfelejtettem! -néz rám értetlenül. Hogy miért is fontos ez.
Nyilván, részletkérdés az ilyesmi…
(A képen a Goszták ikrek saját készítésű rádiójukat hallgatják elmélyülten)
#áramkörépítő #boffin

******

A gyerek nagy büszkén mutatja nekem, hogy macskaeledeles dobozból eszkábált tengeralattjárót.
(A hátulján virággal.)
Elérzékenyülök, milyen kis viráglelkű az én fiam, még egy tengeralattjárót is bájossá varázsol, ó, mondom:
– Fricikém, de aranyos ez a kis virág itt!
Megütközve néz rám és kijavít:
– Az a propeller, anya!
(Oké, ötlapátú a propeller, kicsit megszaladt az a ceruza, hát istenem, mindenesetre halomra dicsérem a gyereket.)
Két perccel később Abika belibben a szobába:
– Frici, ez micsoda?
– Tengeralattjáró!
– De jó! És mi ez a virág rajta?
Fricikém pislogás nélkül mered rá vagy öt másodpercig, majd kitör:
– AZ PROPELLER!
#megnemértettzseni #nemvirághanempropeller

******

Az oviban újabban idétlen favicceket, hülye énekeket, csúnya szavakat tanítanak egymásnak a gyerekek. Néha nem is tudom melyik az idegesítőbb, mindenesetre biztos vagyok benne, hogy egyszer elmúlik. Vagy nem…
Van, hogy olyan viccen röhögnek, amit nem értek. Ők állítólag értik. Amikor rákérdezek, kiderül, hogy nem. Illetve, hogy máson röhögnek, mint ami a csattanó. Vagy éppen nem is jól tudják a viccet. 😛

Aktuális kedvencük Frici tolmácsolásában:
– Két labda sétál az úton. Az egyik azt mondja:
“Vigyázz, villamos!”
“Tudom-dom-dom”

A gyerekek gurulnak a röhögéstől, de mivel én nem értem, megkérdezem Abit:
– Abi, szerinted ebben mi a vicces?
– Hát, hogy a labda NEM IS TUD SÉTÁLNI!!!
(és röhög tovább)

Hű, hát végülis sokkal durvább egy sétáló labda, mint egy beszélő, nem igaz? Sebaj, érdeklődöm tovább:
– Frici, szerinted ebben mi a vicces?
– Hát, hogy elütötte a villamos!
(röhög)

Utolsó reményem, hogy én is együtt derüljek a családdal:
– Zoli?
– Ez a vicc igazából úgy van, hogy két hordó megy az úton, az egyik megszólal : “Vigyázz, lépcső!” “Tudom-dom-dom.”

És senki sem röhög. Nem is értem, miért.

******

Eljött a család az úszóversenyre szurkolni. Kiszállok a vízből, Abi gratulál, hogy második lettem. Hátulról. Frici sem szépít, nem baj, hogy majdnem utolsó lettél, anya.
Abi elgondolkozik:
– Anya, van olyan, hogy szívúszás?
– ?????
– Hát csak mert az előbb pillangóúszást úsztál és nekem az oviban pillangó a jelem, de a bölcsiben szív volt és arra gondoltam, hogy akkor lehet hogy van szívúszás is.
#művészleszvagyfilozófusnempillangóspecialista

******

Réka rászabadult a nővére kincsesdobozára és folyamatos instrukciókkal látott el az ünneplős hajcsatok felhelyezését illetően:
– Anya, anya, azt is, oda, azt is, oda, kérem.
Mindeközben hevesen mutogatta naposcsibéhez hasonlatos hajkoronáját, más néven meggyőző bizonyítékát annak, hogy -anyjához hasonlóan- ő is mellényúlt a hajgenetikai lottón.
– De Rékám, nem lesz ez már kicsit sok? (=ízléstelen, össze nem illő, túlzó, kihullik tőle az a pár szál hajad is 😛 )
Hevesen rázva a fejét:
– Nemnemnem, Réka SZÉP!

******

#napiAbi #vesztestípusvagyok
Amikor a négyéves rommá aláz memóriakártyában és még a kegyelemdöfést is beviszi:
– Anya, kár, hogy memóriakártyában nem lehet segíteni a másiknak… tudod, te olyan kis vesztes vagy.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com