család esküvő

Életük legboldogabb napja

Van nekem egy húgom, Ingrid. Nem, nem Bergman, és ezt a poént nem is érdemes ellőni nála, bár az igazat megvallva most kissé bizonytalan vagyok a vezetéknevével kapcsolatban, de gondolom majd szól(nak) ha változás van. A húgom ugyanis szombaton férjhez ment.

_MG_1400

Éljen az ifjú pár!

De ne szaladjunk ennyire előre! Egy esküvőt ugyanis megannyi előkészület előz meg: minden érintett sürög-forog, intézkedik, katalógusokat nézeget, hajat növeszt meg fogyózik ezerrel, hogy a nagy napon, mely jó esetben Élete Legboldogabb Napja lesz, a legjobb formáját nyújtsa. Na mármost itt két irányba ágaznának el bölcs gondolataim: egyrészt ugyanis később ki fog derülni, hogy a menyegző kutyafüle ahhoz a boldogsághoz képest, amikor gyerekünk születik; másrészt pedig ha elég gyerekünk születik (például három), akkor legálisan nem kell részt vennünk közeli hozzátartozónk esküvőre való felkészülésében, ugyanis örülünk, ha a három gyerek mellett lesz időnk arra, hogy a neten ruhát rendeljünk nekik, meg mondjuk eljussunk fodrászhoz, de nem is álmodunk arról, hogy például a körmös is bele fog férni. Szóval mivel én ilyen kényelmesen meghúztam magam a háttérben, tulajdonképpen anyukámra hárult a munka oroszlánrésze, hogy tesómmal karöltve mindent szépen elrendezzen a nagy napra.

Már a finishben voltunk, amikor az örömanya magát is szépen elrendezte. Mint már említettem, elkísért minket nyaralni, ahol is az első napon csuklótörést szenvedett és hat hét gipszre ítéltetett. Természetesen az esküvő bőven a hat hét közepébe esett, ennélfogva a továbbiakban anyukámat nevezzük tehát bátran törömanyának. Ezt a poént már vagy két hete kitaláltam, vahahaha.

Ekkor még nem tudtuk, hogy mindeközben a kék sarokban felkészült tesóm…

Telt-múlt ugyanis az idő -a hasamra ütök, de mondjuk kábé 2 hét-, amikor is tesóm megtartotta a lánybúcsúját. Az estélyen végig kiváló hangulat uralkodott, majd amikor a tetőfokára hágott (mármint a hangulat), tesóm csuklótörést szenvedett és hat hét gipszre ítéltetett. Természetesen az esküvő bőven a hat hét közepébe esett, ennélfogva a továbbiakban tesómat nevezzük tehát továbbra is menyasszonynak, annál is inkább, mert hiába töröm(!) a fejem már két hete, semmilyen, a törömanyához hasonlatos szóvicc nem jut az eszembe.

És tudom, hogy genyó vagyok, de az eset után még napokig, ha csak rágondoltam a törömanyára és a menyasszonyra, könnyesre röhögtem magam. Mert hát képzeljük csak el a szituációt, hogy a lánybúcsúról hazamegy éjjel a menyasszony, hogy ugye biztos csak egy rándulás történt, majd reggelre kiderül, hogy mégsem, erre törömanya a gipszelt kezével kocsiba ugrik és elviszi másodszülöttjét a kórházba, ahol már nagy rutinja van, hova kell menni és biztos nem röhög rajtuk senki, á dehogy, hogy ezt ilyen szépen összehozták, ráadásul tesóm mindezt a születése szent napján. Igyekeztem őket bátorítani, hogy vegyék poénra a dolgot, na nem mintha lett volna más választásuk, de szerencsére amúgy sem szűkölködött móka-kacagásban az esküvő… Az például a nap beszólása volt, amikor az egyik idősebb vendég félrevonta a törömanyát és döbbenten megjegyezte neki, hogy több mint 7 olyan lányt látott itt az esküvőn, akinek sérült volt a keze. 😀

_MG_2017

Egy nevezetes pillanat, amikor a lánybúcsú résztvevői sorsközösséget vállalnak. Elöl középen a menyasszony jobb csuklótöréssel, kék gipsszel és csipke gipszvédővel, mellette a törömanya bal csuklótöréssel, rózsaszín gipsszel és csipke gipszvédővel, én a menya mellett vagyok (apró emberke kék ruhában), a többiek meg balról-jobbról ilyen bombajónők

Vészesen közeledett hát a nagy nap, kiscsaládom nőtagjai nem mondták ugyan ki, de némiképp aggódtak értem, egészen pontosan a csuklóm épségéért, de bevallom őszintén, én teljesen immúnis vagyok az ilyen családi önsorsrontásra, így az esküvő előtt két nappal baromira nem a csuklómat törtem el, hanem az egész szépen helyrehozott térdízületemet vágtam haza újból pár hossz meggondolatlan mellúszással és/vagy a gyógytornán történő nehézségi szintugrással, szóval az esküvő délelőttjén csudiszép, tesóm gipszével színben tökéletesen harmonizáló tapaszt tett fel a lábamra szívességből egy esküvői meghívott gyógytornász, amit ezúton is köszönök neki, nagyban megkönnyítette ugyanis templomi tanúskodásom hosszú, állva töltött perceit.

Mivel a gyógytornász miatt úgyis ott voltam a szülői házban, addig-addig tébláboltam, míg csak csurrant-cseppent nekem is egy kis smink meg frizura, minden készen állt tehát az esküvőre és végszóra még a trópusi vihar is elvonult. A szertartáson komoly szerepet vállaló két nagyobbik gyerekem nyilvánvaló, hogy vállalhatatlanul viselkedett, mely tettükről szavak helyett beszéljen inkább az alábbi kép, de hát oly sok mindenen röhögtünk az este folyamán, hogy ez már igazán meg se kottyant a násznépnek:

13730840_1124585777598997_7114587327310147958_o

Nem mondom, hogy 3 gyerekkel felhőtlen élmény volt az esemény (pedig még a bébiszittert is vittünk), de azért nagyon cukik voltak és nagyon jól bírták a felhajtást.

_MG_2484

Abika azóta intenzíven elkezdte tervezni a saját esküvőjét, melyet ugyanebben az étteremben, ugyanolyan ruhában fog megejteni.

A boldog férj kiléte egyelőre nem releváns.

A fényképekért köszönet Dávidnak a 2frames fotótól.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com