fotózás Réka státusz

Kötődetlen gyermekem

Rékám csillagom a héten lesz 11 hónapos. Voltunk most babafotózáson is (www.schfoto.hu, köszönjük Gyöngyi), mert én nem, és nem bírtam kivárni vele az első születésnapját, ahogy ezzel a bejegyzéssel sem.

SCH_0251

Azt kell mondanom, hogy amennyire igyekeztem a nagyokat ösztönösen kötődően nevelni, Rékám “szegénykém” pont annyira nevelődik kötődetlenül. És tudjátok mit? Úgy látom, hogy semmiben nem szenved hiányt. 🙂

Meg se kottyant neki, hogy 9 hónapos korában el kellett választanom. A tápszert, amit korábban arra a felelős embertársamra köpködött, aki (nagy ritkán előforduló) távollétemben megpróbálta megetetni, az elválasztás után egy másodperc alatt mohón elfogadta, elég volt csak megbeszélni vele, hogy bezárt a tejbár. Jó, persze én sírtam egy napig, hogy mi lesz majd szegény gyerekkel, hiszen annyira, de annyira szüksége van még rám, hogy fogja ezt túlélni, hát éjszaka is másfél óránként kel és szopik. Nos, nem mondom, hogy azonnal, de pár nap alatt mindenféle hiszti és sírni hagyás nélkül átálltunk a pihentető éjszakákra, azaz a gyerek bemutatta, hogy képes az egybefüggő 10 óra alvásra. Ha akar. Persze ilyen azóta is a legritkább esetben fordul elő, de én teljesen kiegyezem azzal, hogy este 8-kor leteszem aludni, majd valamikor hajnalban áthozom a mi ágyunkba ha felsír és ott alszunk együtt a reggel 5 és 6 körüli ébresztőig. Igazán nem akarok párhuzamot vonni a betápszerezett gyerek és az átaludt éjszakák között, de azért na, gyanús. Mondjuk a nagyokat sem szoptattam túl sokáig, 11 hónapos korukig, de Rékának lett volna még rá igénye. Legalábbis én akkor úgy éreztem, de azóta sem kereste egyszer sem a cicit, meg sem próbálkozott vele. Furcsa, de nem rossz. Most már csak az előnyeit élvezem a szoptatásmentes életnek és disznó módon értékelem, ha egyedül vagyok az ágyban a térfelemen. 🙂

SCH_0168

Aztán ott van még a hordozás. A nagyokat nyakra-főre hordoztam, kényelmesebb is volt, meg imádtam is velük összebújva lenni, Rékával meg úgy adódott, hogy fél éves korában volt utoljára rajtam, azóta a fájós lábam miatt nem tudom hordozni. Ő pedig élvezi a babakocsizást, az sem zaklatta fel, hogy a bébiszitter tolta hetekig, amikor nagyon szarul voltam.

Amivel magamat is megleptem, az pedig az, hogy több mint fél éve mosipelusozunk és töretlenül imádom. A múltkor vettem egy zacskó eldobhatót, mert elutaztunk és nem akartam a szüleimet azzal terhelni, hogy még a mosható pelussal is bohóckodjanak a 3 gyerek mellett, de konkrétan fizikai fájdalmat éreztem a pénztárnál, amikor kifizettem a háromezervalamennyit 46 darab műanyag pelenkáért. A moshatózás művészet, bizonyítottan idegnyugtató és boldogsághormon-termelő mellékhatásokkal. Persze figyelni kell, mert olyan mint a drog, képes beszippantani az embert, de én nagyon ügyi vagyok és ellenállok és már hetek óta nem is nézegetek pelenkákat a neten. 🙂

SCH_0189

Ez a Milentin pelus régóta nagy vágyam volt.

Nem sok, mindössze két foga van, azzal mondjuk mindent megeszik. Kedvence a natúr hús hússal. Minek is az a sok felesleges körítés, nem igaz? A turmixolás hülyeség, mondom, a két fogával mindent.

SCH_0340

Beszélni nem nagyon beszél, mondjuk nem is tudom, mikortól lenne elvárás. Ha éhes, azt mondja, hogy “hamma”, vagy “mamma”, ez tudatos és ebből is látszik, hogy a kaja számára majdnem olyan fontos mint én. Ezen kívül véletlenszerűen és értelem nélkül pötyögteti azt, hogy “baba” és “apa”, amúgy mindenre azt mondja, hogy “gö”.

Jó mozgása van (és jó súlyban is van, kb 10 kiló lehet, de majd az 1 éves státuszon biztos megmérik pontosan), szépen mászik, az ágyat körbe tudja lépegetni, pár napja kapaszkodás nélkül is meg tud állni egy picit. Járni nem tud, és biztosan nem én leszek az, aki megmutatja neki, hogy kell. Majd rájön magától.

És hogy milyen a természete? Egy tündér! Egy imádnivaló, kiegyensúlyozott, boldog, elégedett, szőrös fejű kis tündér, akinek tulajdonképpen “csak” annyi kell a boldogsághoz, hogy pörögjön körülötte az élet és lehetőleg mindenben részt vehessen, amiben a testvérei is. Különben unatkozás van és hiszti.

10294511_10153531116245098_8523085507148397936_n

 

 

 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com