Gyerekszáj

Gyerekszáj 2016 I. negyedév

 

Frici 5 és fél éves lesz, Abi 4, Réka pedig hamarosan egy:

Gyakran rábízom a járókába zárt Rékát a nagyokra, amíg valamilyen házimunkán ügyködöm. Ilyenkor ők általában rögtönzött színi előadásokkal, ritkábban észérvekkel próbálják meggyőzni Rékát arról, hogy nem érdemes balhézni. Ma Frici vállalta a küldetést amíg én pelenkát kármentesítettem. Ahogy elhagytam a szobát, láttam, hogy már görbül lefelé Réka szája, de Frici megnyugtatóan duruzsol neki:
– Réka, amikor anya elmegy, akkor nem szabad szomorúnak lenned, mert vissza fog jönni. Ilyenkor inkább gondolj valami szépre, például arra, hogy tejcsit iszol.
Mire Réka, mint aki a bátyja minden szavát megértette, nagy komolyan így szólt:
– GÖ.
(Szerintem akkor ezt az ügyet megtárgyalták.)

******

Óvodás gyerekeim mostanában csupán két esetben tartózkodnak itthon: akkor ha egészségesek (és nem kívánok tetvet/bárányhimlőt/fosás-hányást hazahozatni velük), illetve ha betegek. Ez utóbbi okból kifolyólag Abikám egy ilyen 2016-os állandó bérletet váltott itthonra. Ma délelőtt is jöttünk-mentünk, gyerekorvos, drogéria, majd hazaérve megkértem, hogy segítsen nekem a fürdőszobában elpakolni, a helyére rámolni az illatszereket.
Abi komolyan összpontosítva dolgozik, közben Réka következetesen tönkreteszi addigi munkáját, kiüríti a polcokat, letekeri a szemeteszsákot, felborítja a kukát és belefejel a szennyeskosárba. Abikám rezzenéstelen arccal teszi újra és újra helyére a dolgokat, majd kb. 5 perc után kifakad:
– Anya, teljesen lehetetlenség rendet rakni ha Réka is itt van!!!
– Üdv az én világomban! -mondaná erre Mani a Jégkorszakban, mindenesetre gratuláljunk Abinak amiért 4 éves fejjel hamarabb rájött erre, mint az apja 40 évesen (sem)…

******

Palacsintazabálás közben nosztalgiázásba kezdtünk a gyerekekkel, pontosabban én nosztalgiáztam, amikor meséltem nekik megboldogult ifjúkorom egyetemi bulijairól. Futólag megemlítettem, hogy ha majd egyetemisták lesznek, ők is mehetnek bulizni (direkt nem térve ki arra a lehetőségre, hogy esetleg ez 18 éves koruk előtt is bekövetkezhet). Abikám fel is kapta a fejét, kicsit értetlenkedve, mert ő az “egyetem” szón akadt meg:
– Egyetem??? -kérdezi tágra nyílt szemmel.
– Igen, tudod ha majd iskolások lesztek, akkor majd meglátjátok, hogy mit szerettek tanulni, miben vagytok a legjobbak és akkor majd olyan egyetemre mentek tovább: tanulhattok matematikát, vagy irodalmat…
– Az jó lesz! -vág közbe Abikám ellentmondást nem tűrően.
– Mármint melyik?
– Az első. Amit először mondtál! – mondja bizonytalankodásra okot sem adva.
– Úgy érted a matematika?
– Igen, az, azt nagyon szeretem.
– De Abikám, nem zavar, hogy csak tizenkettőig tudsz biztonsággal elszámolni??? (tizenkettőnél valahogy megakad és nála következetesen tizenkilenc jön utána).
– Nem, nem zavar – válaszolja nagy komolyan majdnem négyévesen, fülig kakaóporosan, szivárványszínben pompázó műanyag tiarával a fején.
Hát, akkor úgy legyen! Fő az önbizalom ugyebár.

******

Kifogyott a férjem tusfürdője és most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy miért nem képes maga után kidobni a flakont és tételezzük fel, hogy eleve a gyerekek miatt hagyta elöl, hogy öntögessenek vele. Nagylelkűen felhatalmaztam hát őket a használatba vételre, amikor is Fricikém szeme megakadt a tusfürdőn lévő UEFA kupás logón:
– Anya, ez miért van itt? – mutat a labdára – Ha valaki ezt használja akkor focista lesz?
– Nem, kicsim, ilyen hülyeséget csak a reklámok sugallnak.
– De anya, akkor miért van rajta a tusfürdőn?
– Gondolom azért mert támogatja a rendezvényt, sok pénzt fizet érte.
Ezen nagyon elgondolkozik, újabban ugyanis foglalkoztatja a pénz fogalma, bár egyelőre nem tudjuk vele megértetni, hogy a tárcánkból elcsórt csörgőpénz nem legális kereset, mindenesetre érzi ő is, hogy kell lennie más alternatívának is. És ekkor megvilágosodik. Majdnem:
– De anya, ebből a tusfürdőből hol jön ki a pénz?

******

– Anya, a fáradt fáraó az rímel?
– Alliterál fiam, alliterál.
– De azért vicces volt, ugye?
‪#‎újfrontembertazámokfutókba‬ ‪#‎szomorúszamuráj‬‪#‎vigyázzkozsóittakonkurencia‬

******

‪#‎mostakkormilesz‬?
Fricike 40 fokos lázzal fekszik a kanapén, majd hirtelen halálos aggodalommal nyög fel:
– Anya, képzeld el, hogy az előbb, ahogy én csak szépen feküdtem itt magamban, ötöt dobbant a szívem, aztán egyszer csak MEGÁLLT!!! -itt egy kis hatásszünetet tart, majd elkerekedett szemekkel így szól:
– Most akkor mi lesz?

******

Reggeli hőmérőzést követően így vidámkodik a már gyógyult Fricikém Abi 39 fokos lázán:
– Na, ezt jól átragasztottam rád!
Majd kicsit aggódóbb hangon hozzáteszi még:
– Most az lesz, Abi, hogy elég fáradt leszel meg fázni fogsz egész nap.
Majd miután így kiadta az instrukciókat, ágyba vitte neki a reggelit. <3

******

Azt gyanítjuk, Fricikém félrenyelhetett egy hímsoviniszta bölcsességtablettát, mert különben mi más magyarázhatná hogy a férjemmel való hangos ábrándozásainkat, nevezetesen hogy mennyit fogunk majd kettesben motorozni a nyáron, a következő monológgal szakította félbe:
– De anya, te csak ne motorozgassál apával! Neked gyerekeid vannak! A gyerekeidet kell nevelned!
(Nagyon remélem, hogy még visszafordítható a folyamat….)

******

Vacsora közben a családról beszélgetünk a gyerekekkel, megszámoljuk hányan vagyunk (az állatainkkal együtt, de remélhetőleg ovis tetvek nélkül 7-en ugyebár), hogy ki a legidősebb, legkisebb, kinek hány lába van, ki hol helyezkedik el a családi hierarchiában. Mindenki mindent ért, felnőttek ketten, állatok ketten, gyerekek hárman, számol Fricike, majd fejcsóválva így szól:
– Csak Réka a kakukktojás…
-??? Miért, kicsim?
– Hát mert egyedül ő kisbaba!

******

Mondom Fricinek, hogy megyek a könyvtárba visszavinni a könyveket:
– Hozzak neked valamit?
– Igen, a Lengemesék folytatását meg VALAMI LEXIKONT. 😛

******

Sokat társasozunk a gyerekekkel, és mégis: Fricikém újabban még a kooperatív játékokban is képes megsértődni, de hagyományos társasban szinte garantált, hogy ha nem ő nyer, akkor előbb-utóbb nagy dérrel-dúrral bevonul a szobájába és becsapja maga mögött az ajtót. Ma épp a Hugó Hami modern verziója volt soron, ez egyébként tesómmal gyerekkori kedvenc játékunk, az a lényege, hogy ész nélkül csapkodva a vízilóval (modern verzióban békával) minél több golyót kell összegyűjteni. Igazán nem kell közben sokat gondolkodni, meg trükközni, de amúgy nagyon vidám játék, garantált a móka és a kacagás. Kivéve Fricikém esetében. Észrevettem, hogy azzal próbál előnyre szert tenni, hogy miközben háromig számolok, ő már kettőnél elkezd csapkodni, ennek ellenére sem (mindig) nyer. Az egyik ilyen akciója után ma dühösen felugrott és sértődötten így szólt:
– Nem igaz már, hogy akkor is veszítek amikor különben meg csalok!!!

 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com