ajánló könyv

Mesekönyvajánló 4-6 éveseknek I. rész

Zsákszámra hordom haza a fiamnak a kerületi könyvtár tartalmát, belevetettem magam ugyanis a Nagy Házi Mesekönyv Tesztbe. A tesztalany 5 és fél éves fiúgyermek, aki szereti a meséket, van türelme a hosszabb történetekhez is és igényli a mindennapos meseolvasást. A könyveket olvasói ajánlatok alapján választom ki (sok ötlet érkezett a múltkori felhívásomra), a cenzúrát és véleményezést pedig én és/vagy a férjem végezzük.

Most így 10-15 átrágott könyvvel a hátunk mögött az alábbi megállapításokra jutottam:
– Az, hogy valami sikerkönyv -és mindenkinek tetszik (vagy direkt nyomatja a Li*ri valamiért)-, nem jelenti azt, hogy nekünk is tetszik.
– Az, hogy valami az olvasónak tetszik, nem jelenti azt, hogy nekünk is tetszik.
– Az, hogy valami nekem tetszik, nem jelenti azt, hogy a fiamnak is tetszik.
– Az, hogy valami a fiamnak tetszik, nem jelenti azt, hogy hajlandó vagyok elolvasni neki.

És még mielőtt ezt kifejteném bővebben, eszembe jutott egy műsor, amit nemrég hallgattam a rádióban. Nem tudom ki beszélgetett kivel, valami német ajkú gyerekkönyv-író érkezett Magyarországra, aki az úgynevezett tabudöntögető kategóriában indul legújabb regényével és ennek kapcsán beszélgettek a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalomról. Felhoztak egy példát, ami elgondolkodtatott. Azt mondja, hogy tegyük fel, hogy a gyerekünkkel együtt megyünk a könyvesboltba és együtt nézegetjük a könyveket, a borítókat. A gyerek rábök az egyikre, ami őt valamiért megragadta, márpedig ha nem tud olvasni, akkor csak az illusztráció ragadhatta meg. Csakhogy, ha ez a képi világ a szülőnek nem tetszik, akkor egész egyszerűen nem fogja megvenni a könyvet, a döntés (és a pénz) ugyanis legtöbb esetben az ő kezében van. És voilà, így formáljuk akaratlanul is a gyerek ízlését. Én nem igazán vagyok otthon egyelőre az aktuális gyerekkönyv-felhozatalban, éppen ezért kértem a múltkor a ti segítségeteket, de még én is meg tudnám nevezni a 3 legnépszerűbb hazai illusztrátort… (akiknek a képi világa egyébként közel áll hozzám, és való igaz, hogy a saját könyveink jó része is az ő munkájuk).

És akkor ott van még a témaválasztás is, figyelünk, hogy mit adunk a gyerek kezébe, mert ugye ne legyen benne feleségverés, vérfertőzés, testcsonkítás (hopp, a magyar népmeséknek bukta!), jó ha van benne valami hatalmas erkölcsi tanulság amit a szerző puszta merő jó szándékból a mese végén még jól a szájunkba is rág, állatos mesékkel, tündérekkel végül is nem lehet mellényúlni… Minek akkor döntögetni a tabukat? Mesét írni halálról, gyógyíthatatlan betegségről, homoszexualitásról, orrváladékról, kakáról? Jobb is ha nem hall ilyenekről sosem szegény gyerek, hadd váljon belőle olyan felnőtt, aki nem tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni… Az eladási mutatókat ráadásul tovább rontják az ismeretlen illusztrátorok formabontó rajzai… ki veszi meg vajon ezeket a könyveket?

Nos, ha megvenni nem is, de kölcsönözni kölcsönöztünk ilyet is, meg klasszikusokat meg mainstream alkotásokat, kedves rajzosokat, meg rajzok nélkülit, jót is, rosszat is. Örülök, hogy volt egy általatok ajánlott listám, amiből tudtam csemegézni, így kicsit lekerült a vállamról a döntés súlya, ám a bökkenő (továbbiakban erkölcsi dilemma) csak több száz elolvasott oldal után jött: Melyik a jó gyerekkönyv? Ahogy már fentebb is írtam, nehéz megtalálni a metszetét azoknak a halmazoknak, amelyekbe a potenciális fogyasztók tömörülnek. És hiába akarok liberális szülő lenni, hogy olvasom azt, ami a gyereknek tetszik, ha nem tudom jó szívvel, élvezhetően előadni a történetet, alig várom, hogy vége legyen és még kiütéseket is kapok a végére lelki alapon…

Na de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön az ajánló/értékelés 1-től 5-ig pontozva a történetet, a grafikát, a fiam véleményét, az én véleményemet, meg ami még közben eszembe jut.

Berg Judit: Lengemesék

Azt hiszem Berg Judit az a nagyóvodásoknak, mint Bartos Erika a bölcsődéseknek. Már ami a mennyiséget illeti, mindenképp. A színvonal azért összehasonlíthatatlanul jobb, bár így 6-8 Berg Judit kötettel a “hátunk mögött”, állíthatom, hogy elég hullámzó. A továbbiakra (és az előbbi összehasonlításra) való tekintettel leszögezném, hogy Berg Judit legsikeresebb könyvét, a Ruminit egyelőre nem olvastam (egy fejezetnél tartunk, de Frici annyira nem kattant rá, szerintem még kicsit várnunk kell vele, pedig engem érdekel 😀 ) és Bartos Erikának sem ismerem a nagyobb korosztálynak szánt Anna, Peti és Gergő könyveit (és nem is áll szándékomban megismerkedni vele).

Szóval akkor Berg Judit, Lengemesék. Nálam abszolút ez vezeti eddig a toplistát! A történetről a képre kattintva olvashattok bővebben. Tetszik az ötlet, hogy új “fajokat” talált ki és nem a szokásos állatkákat ruházta fel a sztenderd mesebeli képességeikkel, tetszik az illusztráció, mert rendhagyó, tetszik, hogy folytatásosak a fejezetek, így mindig lehetett izgulni, hogy vajon mi történik még a főszereplővel. Óvakodnék olyat leírni, hogy egy könyv inkább fiúknak, vagy inkább lányoknak szól, nem akarom tovább rontani a kőbe vésett “szabályt”, hogy hercegnők-tündérek a lányoknak, kalandok-bonyodalmak-harcosok meg a fiúknak valók, így csak annyit jegyzek meg, hogy a főszereplő lengegyerek fiú. A sorozat 3 részes és van egy kiegészítő kötete, a Lengekalendárium.

covers_183161

forrás: moly.hu

történet szerintem: ***** (5)
illusztráció szerintem: **** (4)
gyerek tetszési mutatója: ***** (5)
apafaktor: ***** (5)

Tovább is van, mondjam még???

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

1 hozzászólás

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com