ajánló könyv

Mesekönyvajánló 4-6 éveseknek II. rész

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, folytatom a 4-6 éveseknek szóló gyerekirodalom elemzését:

Tóth Krisztina: Orrfújós mese

Teljesen véletlenül akadtam rá a könyvtárban erre a könyvre és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon szeretem ugyanis Tóth Krisztina novellásköteteit és kíváncsi voltam rá, hogy a gyerekeknek mit tud mondani. Elnyomtam magamban egy mosolyt ahogy leemeltem a polcról a kötetet, aminek isteni vadonatúj-illata már messziről érződött; rögtön az a gyanúm támadt, hogy ez a sors vár a tabudöntögető-kategória (erről az előző bejegyzésben írtam) meséire. Mármint hogy rajtam kívül soha senki nem kölcsönzi ki őket. Jó, oké, lehet, hogy csak nemrégiben került a könyvtárba, ugyanis 2015-ös kiadás.

Nos, kezdjük talán a grafikával: a könyvborítón egy orrfújásörvény látható, benne riadtan kapálódzó bacilusokkal és taknyokkal. A regény főszereplője nem más ugyanis, mint egy nyúlánk testalkatú fika (igen, ezt így, leírva, jujj!), aki összkomfortos otthonra lel egy soha kezet nem mosó, orrot nem fújó gyerek jobb orrlukában, majd megházasodik és családot alapít a bal orrlyuk-birodalom takonyhölgyével, ám kalandjaik természetesen száműzetéssel végződnek. Formabontó, hogy valaki le meri írni azt, hogy fika, amikor sokaknál (orvos, óvónő) a takony is kiveri a biztosítékot, mert az -állítólag- szép magyar nyelven orrfolyás. Én igazán nem akarok ebbe belemenni, a mi orvosunk pont hogy nevén nevezi a dolgokat, de fogadjuk el, hogy itten kérem szépen tabudöntögetésről van szó. Fricit különben nem nagyon hatotta meg a sztori, visszafogottan kacagott a neveken (Fikkelstein úr, Fikula asszonyság, Findula, Fikuci és Fikusz), a tanulságot pedig -hogyaszongya moss kezet sokat, meg fújd ki az orrodat- üdítően visszafogott szájbarágással vonhatjuk le. Amúgy nekem összességében bejött a könyv, de lehet, hogy elfogódott vagyok. 🙂 Az illusztrátor pedig ugyanaz a Timkó Bíbor, aki Berg Judit lengéit színezte gyakorlatilag ugyanilyen zöldre, amiből ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, például hogy Timkó Bíbornak csak egyféle színű ceruzája van, avagy perverzen vonzódna a zakonyzöld lényekhez. A történetről bővebben a képre kattintva olvashatsz:

covers_369585

forrás: moly.hu

történet szerintem: **** (4)
illusztráció szerintem: *** (3)
gyerek tetszési mutatója: *** (3)
apafaktor: N/A

Bodó Béla: Brumi-sorozat

Ebből az 5 részes sorozatból a Brumi mint detektívet volt szerencsém elolvasni a gyereknek, abból is egy könyvtári átkötésű ’78-as kiadást minimálgrafikával, így az illusztrációt nem fogom értékelni. A könyv egy százhuszonegy oldalas tömény szenvedés kisregény arról, hogy Brumi és barátai ki akarnak nyomozni egy olyan bűntényt, ami kábé meg sem történt és ezen húsz fejezeten keresztül agonizálnak. Hogy jobban meglegyen a kívánt(?) karakterszám, a szerző többféle papírpusztító formulát vetett be a nagy cél érdekében, kezdve azzal, hogy Brumi, aki igencsak filozóf személyiség, először hangosan gondolkodva elmondja, hogy mit fog tenni/mondani, a következő oldalon elmondja, hogy majd ha élőben előadja a mondandóját, beszélgetőpartnere vajh’ mit fog rá válaszolni, az azt követő oldalon pedig tanúi lehetünk a tényleges beszélgetésnek. Továbbá minden oldalon elsüt legalább egy mondatot, amiben megállapít valamit, majd hozzáteszi, hogy “bár ne tettem volna!”, az utolsó tagmondatban pedig közli, hogy “de megtettem”. És íme, 3 plusz sorral mindjárt értésünkre is ad egy olyan nélkülözhetetlen információt, mint hogy a kis bocs belenyalt a mézbe. Mindezek ellenére Frici nagy élvezettel hallgatta és vicces volt, ahogy később poénkodva ugyanilyen stílusban próbált beszélni. Egyébként inkább önálló olvasásra való, azt nem tudom, hogy csak ez a könyv, vagy a többi rész is, de ebben például volt egy levél, meg titkosírás, amit nem igazán tud értelmezni valaki, aki nem ismeri a betűket, olvasva pedig nehéz volt átadnom a lényeget. A konklúzió az, hogy ma megyek a könyvtárba és kihozok még egy Brumit…

covers_9970

forrás: moly.hu

történet szerintem: ** (2)
illusztráció szerintem: N/A
gyerek tetszési mutatója: ***** (5)
apafaktor: **** (4)

Varró Dani: Akinek a .. sorozat

Újra és újra felüti a fejét az interneten egy-egy szülőmegosztó cikk, amelyben Varró Dani egyik, általános iskolai tankönyvben megjelent versét lehet megtekinteni, majd a kép alatt alpári hangon kommentháborút vívni. A szülők egyik fele felháborítónak tartja, károsnak és bicskanyitogatónak, hogy a versben szereplő kisgyerek a cica farkával játszik, meg laptopkábelt nyalogat és a konnektorba nyúlkál, főleg, hogy ez utóbbi a költői szabadság jegyében/szerkesztői hanyagságból (megfelelő aláhúzandó) egy n-nel szerepel. Nekem, felnőttként tetszenek ezek a versek, de óvakodtam addig véleményt nyilvánítani ebben a vitában, amíg a gyerekeimen nem teszteltem a befogadófaktort. Nos, azt hiszem elég, ha annyit mondok, hogy nagy sláger lett! Olyan nagytesóknak, akiknek a címszereplő Miskához vagy Jancsihoz hasonló korú kistesója van, kötelező olvasmány. A gyerekeim visítva röhögnek a verseken és minden második sor végén egyetértően felkiáltanak, hogy Réka húguk UGYANEZT csinálja! Azt mondjuk nem tudom, hogy olyan gyerekek számára mennyire értelmezhető ez, akiknek nincs ilyen korú kistesójuk. Ők valószínűleg egyáltalán nem találják viccesnek ezeket az életképeket. A sorozat 3 részes, a képre kattintva bővebb információhoz juthattok:

covers_145548

forrás: moly.hu

történet szerintem: **** (4)
illusztráció szerintem: *** (3)
gyerek tetszési mutatója: ***** (5)
apafaktor: **** (4)

Beck Andrea: Titoktündér

Na, ez volt az a könyv, aminek a felolvasásához kényszert kellett alkalmaznom. Annyira sokan ajánlották, meg persze én is bele-belebotlottam már az interneten, tényleg nagyon kíváncsi voltam rá. Nos, a fiamat már a borító sem ragadta meg, amikor pedig elolvastam a címét, közölte, hogy fújj, ő soha nem akar tündérekről mesét hallani. Ez maradt hát legutoljára egy könyvtári könyvcsomag végén és amikor már nem volt más olvasnivaló, ráfanyalodtunk. Mondanom sem kell, Fricit már az első oldal elvarázsolta, amikor kiderült, hogy a főszereplő kisfiú legnagyobb vágya egy távirányítós helikopter, mert nagy egyetértéssel bólogatott, hogy ő is épp ilyesmire vágyik. Beck Andrea – Goszták Frici 1:0. A továbbiakban is hozzá közel álló történések estek meg Tobyval. Csak könyörgöm, mééééér’ hívják pont Tobynak, amikor a többi szereplőnek magyar neve van??? Persze, lehet, hogy a sorozat egy későbbi részében derül majd ki, hogy Toby félig német, vagy mittudomén, és lehet, hogy szőrszálhasogató vagyok, de engem ez zavart. Ami az én ízlésvilágomnak szintén kicsit sok volt, az a túlzottan didaktikus szöveg, hogy nem elég meghallgatnunk Toby kalandjait, de még három bekezdésben le is vonjuk a tanulságot, hogy ha téged is csúfolnak kisfiam, akkor azt kell tenned, hogy háromszor megsimogatod a varázskövedet, fél lábra állsz és kettőt pislogsz a bal vállad fölött (vagy valami hasonló), mert akkor megsegít a saját használatú jótündéred. A sorozat 5 részes, mindjárt indulok a könyvtárba a következő részért.

covers_262771

forrás: moly.hu

történet szerintem: **** (4)
illusztráció szerintem: *** (3)
gyerek tetszési mutatója: ***** (5)
apafaktor: N/A

Vadadi Adrienn: Ovis mesék – sorozat

Csak a cuki rajzok (Pásztohy Panka, hazánk egyik legnépszerűbb illusztrátora) nyújtottak némi gyógyírt a mesélés során átélt szenvedéseimre. Szerintem a történeteknek se füle, se farka. Olvasom, olvasom és elunom közben az életemet, annyira unom, hogy már nem is emlékszem mi volt az előző mondat, emiatt nem értem az egészet, de mindegy is, valószínűleg úgysincs értelme, egyszer majd csak vége lesz, na még két oldal, már csak egy, jóccakát gyerekek. Direkt óvodásoknak íródott a könyv, ettől már igencsak erőltetett-szaga van, történetek az ő kis mindennapos életükből, de abból is a gagyi fajta. Szerintem. Az óvónők szerint, meg gondolom a gyerekek szerint meg nem, hiszen szeretik és olvassák is az oviban. Így viszont legalább van mentségem arra, hogy én miért ne olvassam: ha a későbbiekben kiderül, hogy személyiségformáló hatása és általam fel nem fedezett értékei miatt irodalmi Nobelben részesülne az elkövető, megnyugtathatom magam azzal, hogy legalább az oviban hallgatták… A sorozat 3 részes, bővebb információért kattints a képre:

covers_265727

forrás: moly.hu

történet szerintem: * (1)
illusztráció szerintem: **** (4)
gyerek tetszési mutatója: **** (4)
apafaktor: ** (2)

Arra gondoltam, hogy ha érdekel még titeket a véleményem (ami nem túl kíméletes, de legalább őszinte), a folytatásban egy Berg Judit könyvajánlóval jönnék. Jöjjek?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

3 hozzászólás

  • Én mindenképpen szívesen olvasnám a véleményedet, mert lényegretörő és őszinte, a sajátos és humoros stílusról nem is beszélve :-). Szóval, igen, légy szíves még-még-még!!!

  • Szia. 4 éves kislánynak mit ajánlanál?
    Egyik nagy csalódásom Beck Andrea Titoktündér c. könyve. Kislányomat is kifejezetten idegesítette, hogy a problémák és félelmek kibeszélése helyett mást javasol a szerző. Szerinte a szülők nem szeretik a kisfiút.
    Szerintünk is téves megoldásokat javasol, és helytelen következtetéseket von le.
    Egy ideje már én gyártom a meséket, de keresem azt a könyvet, ami nincs lebutítva, szórakoztató és az olvasása is élményt okoz. Állatmesék előnyben.

  • Szeretem nagyon az írásaidat, és érdekelne sok sok mesekönyv, játék, foglalkoztató, stb véleményezése mivel előttünk jártok korban ( két kislányom van Abitól és Rékától pár hónappal fiatalabbak) 🙂

    A Vadadi sorozatot beszereztük már sajna, a nagylányom nem köti le, de én imádom a rajzokat…

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com