Abigél

Majdnem négyéves

Hosszú-hosszú blogmentes hetek némaságát töröm meg most ezzel a családi krónika sorozattal, melyben a 2016-os (eddigi) események felgöngyölítését tűztem ki célul és amit most kivételesen nem az elsőszülöttemmel kezdek. És nem is a harmadszülöttemmel. Hanem Abikámmal, az én majdnem négyéves nagylányommal. Mégpedig azért, mert az elmúlt időszakban vele voltam a legtöbbet, sokat volt beteg (vagy csak azért volt itthon, hogy ne legyen újra beteg) és végre kicsit rácsodálkozhattam a fejlődésére és hogy micsoda kis egyéniség ő. Minden rendben van most vele egyébként: minimális a hisztifaktor (pedig ő nagy művésznő e tekintetben), ha jellemeznem kéne, akkor pedig ezek jutnak eszembe róla: szófogadó, csacsogó, kreatív, önálló, talpraesett, kitartó és kiegyensúlyozott.

IMG_3146[1]

Tanulmányi kirándulás: vonulunk apa munkahelyére

Meglepően megértő mindig amikor Rékát altatom, pelenkázom, vagy etetem, ilyenkor elfoglalja magát. Mostanában az a kedvenc játéka, hogy magához vesz egy könyvet a polcról (nem a gyerekkönyvek közül!) és abból olvas, énekel, vagy használja egyéb dolgokra. Kreativitása nem ismer határokat: sorba ültet 8-10 plüssállatkát, betakargatja őket és a spanyol-magyar kisszótárat random felütve olvas nekik meséket úgy, hogy közben fakanállal követi a sorokat. Vagy vegyük csak például a másik kedvencét, a “Lajos király három halála és négy temetése” című művet, melyet valamiért térképnek hív és a hóna alá csapva azzal barangolja be a lakást. Talált egy mini Bibliát is, amit a mellkasához szorítva jégvarázsos dalok énekléséhez használ, de mérhetetlen tehetsége folytán bármilyen könyvből bármilyen mesét el tud olvasni, akarom mondani ki tud találni.

IMG_3055[1]

Elfivel, a hálózsákos elefánttal. A képet készítette: Frici

Mindig kérdezitek, hogy miket olvasok neki: még mindig nem szereti a korosztályának való meséket (pl. Boribon, Maszat), inkább mondókákat, verseket olvastat (Kerekítő könyvek, Bice-bóca kabóca), meg van az örök kedvence, A telhetetlen hernyócska, már nagyjából 2 éve (emlékszem, ezt még a bölcsibe is többször bevittük), illetve annak kapcsán, hogy Réka itt van nekünk, szereti az olyan történeteket, amiben kisbabáról van szó. Legnagyobb kedvence A sehány éves kislány és Varró Dani második kisbabás kötetén is szanaszét röhögik magukat Fricivel, ennek Akinek a foga kijött a címe.

A múltkor egy olvasó azt kérdezte, hogy mivel szokott Abi játszani. Az az igazság, hogy mostanában nemigen tudunk legózni, társasozni, vagy geomagozni, mert Réka köz- és önveszélyes, így a nagyoknak többet kell egyedül feltalálniuk magukat. A fent említett könyves kalandjai mellett Abi nagyon szeret dobozba, táskába, kincses ládikóba rámolni mindenféle apróságot (gombot, fülbevalót, csigaházat, kinder figurát, kisautót, üveggolyót, stb), aztán beszélget velük… Hurcibálja a plüsseit, megágyaz nekik, gondozza őket. Együtt legtöbbször memóriakártyázunk, UNO kártyázunk vagy dominózunk. A dominózásra egyik pillanatról a másikra érzett rá, nem ilyen dedós dominóval, hanem a rendes pöttyössel játszunk (érdekes, hogy Frici szerintem még mindig nem érti a játék lényegét).

Hétvégén a közelgő tavaszra való tekintettel átnéztük a családi kerékpár-gépparkot és Frici biciklijére feltettük a pótkereket, hogy ezentúl Abi használhassa. Hihetetlen milyen kitartóan küzd rajta, megállás nélkül teker, pedig annyira vacak szerintem ez a pótkerekezés, folyton fennakad, de ő nem adja fel. Igazán nem akarok bezzeggyerekezni, de Frici fele ennyire sem kitartó.

IMG_3154[1]

Szivacskézire is elkezdett járni. Egyszer csak azt mondta, hogy ő is szeretne jönni és végigcsinálta. Ő az egyik legfiatalabb, nagyon büszke vagyok rá.

12755384_955108781251024_509234895_o

A szivacskézis banda: Gergő, Frici és Abi

Most pedig megyek aludni, folyt. köv., ha kérdés van, csak bátran, csak bátran!

 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com