Abigél Gyerekszáj

Bevetted!!!

Egyszer Zoli eljátszotta Fricivel azt a klasszikus poént, hogy “Van valami az orrod alatt, fiam!”, mire a gyerek lenézett, Zoli pedig megpöccintette az orrát és kinevette, miközben ujjal mutogatott rá és azt hajtogatta, hogy “Bevetted!”. Ez annyira megtetszett Fricinek, hogy azon nyomban eljátszotta hatszor az apjával, négyszer velem, öt és félszer meg Abival. Ezután továbbfejlesztette a viccet és olyanokkal fárasztott minket, hogy “Mászik egy hangya a pólódon!”, vagy “Nézd, ott repül egy madár!” és amikor jóhiszeműen odanéztünk, fejhangon visította, hogy “Bevetted!” és röhögött. Később még tovább finomított a dolgon. Elkezdett olyanokkal viccelődni, amire tudja, hogy azonnal reagálok, pl. hogy szomjas, éhes, vagy vécéznie kell, majd amikor felálltam, hogy intézkedjek, jött a jól ismert erőltetett, ámde sátáninak szánt kacaj és az elmaradhatatlan “Bevetted!”.

Természetesen Abi sem akart kimaradni ebből a kapitális humorforrásból és elkezdte ő is ontani a saját ötleteit. Döbbenetesen kreatív dolgokat talált ki egyébként, újra és újra felrázva minket abból a teljesen negatív előítéletből, hogy míg Fricikét a korosztályánál jóval értelmesebbnek tartjuk, addig Abit nem feltétlenül. És mindezt azért, mert őt nem érdekli az űrkutatás mint a bátyját? Hiszen még csak három és fél éves. Vagy mert ő hisztis? De hiszen Frici is hisztis! Vagy mert Frici tud egy csomó verset? Abi meg dalokat! Abi is hibátlanul beszél, akárcsak Frici (sőt, Abi minden hangot rendesen ki tud mondani, míg Frici birkózik az r-rel…), Abinak van egy csomó barátja az oviban, mindenki szereti és ő is mindenkit szeret. Az óvónők szerint ő az egyik legokosabb kiscsoportos. És mégis… Fricitől soha nem veheti el senki azt a másfél évnyi előnyt, amíg csak ő volt nekünk. Épp ezért, talán túlélési ösztöntől vezérelve Abi sokkal talpraesettebb, kreatívabb, életrevalóbb, nem kevés huncutsággal fűszerezve állandó vidámságát. Szóval az a lényeg, hogy szerintem túl sokat várunk el tőle, azt, hogy Fricivel egy szinten legyen, és amikor rájövünk, hogy nincs, akkor tévesen azt a következtetést vonjuk le, hogy a gyerekünk sügér. Pedig csak kicsi. És amikor meglep minket, hogy milyen szellemes, mert ő tényleg tud olyat mondani, amit minden kétséget kizáróan egyből “beszopunk” mindketten az apjával, hogy aztán ő jól megérdemelten learassa a babérokat és csapkodva röhögjön rajtunk, hogy “Bevettétek!”, akkor látjuk, hogy ő is igazán különleges.

Ma is ez a játék volt soron miközben autóval mentünk a mamáékhoz, Abikám szórakoztatott minket a fent említett családi játékkal, de úgy, hogy három percen belül legalább ötször dőltem be neki, miközben az apjával sokatmondóan összenéztünk a visszapillantó tükörben, hogy igen, ez már nem kispályás intelligenciára vall, okos ez a gyerek (is), na! Mígnem elhaladtunk egy romos, csúnya ház mellett. Abikám megszólalt:
– Anya, nézd már milyen csúnya ez a ház!
Odanéztem, mire Abi harsányan felröhögött és rákezdett a nótára:
– Bevetted!
– De Abikám, hiszen ez a ház tényleg csúnya!
Értetlenül meredek Zolira, hát mégis lökött ez a gyerek, de ekkor valami beugrik…
– Abikám, te tudod egyáltalán mit jelent az, hogy “bevetted”?????
….
(Nem tudja.)

– Hát azt, hogy te idenézel, anya.

 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

2 hozzászólás

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com