életképek Frici karácsony

A legszuperebb karácsonyi ajándék

Nem is meséltem még a karácsonyi ajándékokról. Igazán jól választottunk idén, mindennek örültek a gyerekek, mondjuk szerintem iszonyatos túlzásokba estünk, de hát mit csináljak, ha mindenki leszavazza a minimalista ötleteimet? Amúgy nem találtam ki semmi korszakalkotót, sztenderd, de tutira nagy sikerű ajándékokat kaptak: könyvet, kirakót, társast, legót. Tényleg nagyon örültek mindennek. Ugye másnál is olyan volt a szenteste, hogy a gyerekeket alig bírtátok ágyba varázsolni, annyira fel voltak pörögve az ajándékoktól?

IMG_0936

Természetesen ez nálunk is így volt. Súlyosbítva azzal a ténnyel, hogy napok óta nem bírtam délben elaltatni a nagyokat (ezt szintén az izgalom számlájára írom), pedig Abinak nagyon kell még az alvás, meg persze Fricinek is, csak ő ezt nem hajlandó belátni. Déli alvásra van még szüksége a férjemnek (őt mondjuk rendszerint semmi és senki nem gátolja ebben a tevékenységében), továbbá az állatkáknak (Cicmi bárhol és bármikor képes elaludni, Vanek meg így télen szinte a kanapéjához van ragadva és szerintem évről évre abban reménykedik, hogy karácsonyra végre kap egy kutyaalmot a fekhelyétől mondjuk 3 centiméterre és akkor még csak pisilni sem kell elhagynia a házat). És akkor van még a leggyengébb láncszem, ha már ilyen szépen végigzongoráztam a családon, aki nem más mint Réka, aki valami minden képzeletet alulmúlóan rossz alvó. 7 hónapos és éjjel háromnegyed óránként ébred. Most nem költői túlzok, komolyan háromnegyed óránként. Amikor megébred, egyből feláll és elkezdi sírva rángatni a kiságy rácsait, nagyon nehéz megnyugtatni. Mielőtt elkezdenél okoskodni: már próbáltam az együttalvást, a különalvást, a sírni hagyást (nem), de a vízzel itatást, a tápszerezést igen és miután semmi nem használ, visszaálltunk az éjjeli 3-4 szoptatásra,  meg a kvázi együtt alvásra (a saját ágyában altatom el, de az én fáradtságomtól függően az x-edik ébredéskor áthozom magunkhoz). És ez az x mostanában nagyjából az első ébredést jelenti, amikor a nagyok még nem alszanak, velem kapcsolatban pedig már rég nem lehet ébrenléti és alvási állapotról beszélni, mert a kettő határán lebegek zombianyu üzemmódban hosszú hetek óta.

Na de hogy miért is kell nektek bepillantást nyerni az alvási szokásainkba? Hát, látjátok, ezt én sem tudom, csak gondoltam, felvezetem, mennyire (nem) voltam (és vagyok) kipihent állapotban így év végére, hogy előre mentegetőzzek a karácsonyi baklövésemért.

Történt ugyanis, hogy szenteste a lányokat már lefektettem, Fricinek pedig engedélyeztem még egy utolsó kirakózást. Az egyik legjobb ajándéka az a 4 részes dinós kirakó, amit 1490-ért vettem a Pepcoban (az Intersparban ugyanez majdnem 5000 volt). A lényeg, hogy este 11-kor Fricikém még nagyban kirakózik, mindenki más már az ágyban van, de mi alkut kötöttünk: még este kirakja a harmadikat és majd reggel ahogy felébred, kirakja az utolsót is. Meglepő módon szót fogadott, amikor kész volt, egyből elaludt.

Frici általában reggel is szokott emlékezni az esti ígéreteimre, őt nem lehet csak úgy a levegőbe zsarolni, úgyhogy nem is lepődtem meg azon, amikor egyszer csak bevágódott mellém a nagy ágyba és a fülembe suttogva kérdezte, hogy kirakózhat-e. Mondtam neki, hogy persze, hiszen megígértem. Sötétnek sötét volt még mondjuk, de hát így télen ez előfordul reggelente is, hiába ünneplem én már szuperintenzíven 21-e óta, hogy mostantól egyre hosszabbak a nappalok és rövidebbek az éjszakák, meg hogy hurráoptimizmustól elvakultan mantrázom, hogy “január, február, jön a nyár”, az, hogy reggel 7-kor még sötét van, az tény.

Hajnali 3 óra 52-kor meg még inkább. Ez is tény.

Lényeg a lényeg, Zoli is felébredt, kérdezi, hogy mi a helyzet. Ja, mondom semmi, csak Frici kirakózni akar. Zoli félkönyékre emelkedik fektéből, majd ledöbbenve kérdezi:
-És te hajnal 4-kor elküldted a gyereket kirakózni???

Ez volt ugyanis az időpont, amikor Fricikém felébredt és vad kirakózásba fogott. Fogalmam sincs mitől ébredt fel. Mióta 3,5 éves kora óta (nem, nem elírás, tényleg addig küzdöttünk…) stabilan végigalussza az éjszakát, tényleg csak a legritkább esetben fordul elő, hogy ő felkel, és akkor általában azért, mert vérzik az orra vagy lázas. És igen, én elküldtem kirakózni. Az ötéves gyerekemet. Hajnal 4-kor. Mert nem voltam magamnál. És mivel ezzel kapcsolatban már megállapodtunk, én pedig épp csak hogy jóváhagytam a kérését, már meg sem próbáltam elmagyarázni neki, hogy még nincs reggel, csak anya benézte, mert -jogos- hiszti lett volna belőle. Úgyhogy hagytam, hadd kirakózzon, gondoltam majd ha elfárad úgyis elalszik. Fél óra múlva átjött, szerintem érezte, hogy valami nem stimmel:

-Anya, olvasol mesét?
– Hát persze kicsim!

Hajnali 4.45-re végeztünk is a meseregény újabb fejezetével és Frici is visszaaludt.
Réka pedig éppen felébredt, de mivel úgyis ébren voltam, ez már nem különösebben zavarta meg a bioritmusomat. 😛

És te, kedves olvasó? Kipihent vagy-e?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com