Réka státusz

Réka baba fél éves

És gyönyörű. És okos. És ügyes. És imádjuk.

De haladjunk csak szépen sorjában, hogy mit tud és mit nem!

Réka már fél éves és még nem szobatiszta. Ennek különben rendkívüli módon örülök, mert imádom a mosható pelenka készletünket és úgy érzem, ha attól meg kéne válnunk, egy darabot tépnének ki a szívemből. Nem tudom mi lesz, ha megszobatisztul a gyerek, legfeljebb szülök még egyet, vagy pelenkázok plüssállatkákat. Bár biztos vagyok benne, hogy nektek már a könyökötökön jön ki ez a moshatós tébolyom, de annyit még hadd súgjak meg itt magunk között, hogy az egyik cikkem (A Milovia lett a vesztem) felkerült a külföldi gyártó honlapjára a médiakapcsolatokhoz.

fotó (7)

Ez most pont nem Milovia, hanem a legújabb pelenkánk a YeyeWorks-től. Gyönyörű, nem igaz?

Réka fél éves és kúszik-mászik. Ez a tevékenysége (mármint hogy elmászik meg elforgolódik) sajnálatos módon alapjaiban nehezíti meg fent említett kedvenc tevékenységem (t.i. pelenkázás) maradéktalan kiélvezését, ám mégis örülök neki, hiszen két héttel ezelőtt még átfordulni sem tudott a hátáról a hasára. A hátán csak feküdt, mint egy partra vetett Réka, én pedig orvosi utasításra már majdnem elkezdtem aggódni, amikor is egyik nap olyat látott háton fekve, mint még soha. Nevezetesen egy felnőtt színezőhöz használandó, tűhegyesre hegyezett, három szettből álló színesceruza-készletet, melyet nagy testvérei hagytak botor módon leküzdhető távolságban a veszélyforrástól (=Réka), és ami annyira, de annyira csábogató volt, hogy kis házi tornádónk úgy ítélte meg, hogy megér egy próbát az a küzdelmes hátról hasra fordulás, ha jutalmul belefúrhatja kis párnás mancsába az így megkaparintott halványzöld árnyalatot. Jeles akciója másnapján szintén a színes ceruzákért szállt versenybe laposkúszással, néhány napja pedig céltudatos mászással küzd a cerkákért. Azóta babakarámban különítjük el. A színes ceruzákat. És persze a ceruzahasználókat.

12274424_908035739282705_4338102622115219056_n

Óvintézkedések a csigafutam támadása ellen

Réka fél éves és még mindig nem alussza át az éjszakákat. A gyerekorvosi szakvélemény szerint nem vagyok normális, hogy adott esetben 5-6-szor kelek hozzá és 5-6-szor megszoptatom éjjel. De mit tehetnék? A gyerekem igény szerint szopik. Amúgy most elgondolkoztam, hogy mit jelent az igény szerinti szoptatás és hogy kinek az igényéről van szó. Mert ha Réka felkel éjjel, nekem két választásom van: vagy ringatom cirka fél óráig, hogy visszaaludjon, majd becsempészem az ágyába és vagy felkel újra, hogy kezdhessem elölről az egészet (ahogy ezt írom, fájdalmasan felrémlenek általános iskolai emlékeim, amikor számítástechnika órán ehhez hasonló algoritmusokat kellett alkotnunk), vagy visszaalszik mondjuk fél órára, hogy akkor kezdjem elölről az egészet. Vagy megszoptatom és akkor csend van. Legalább egy óráig. Az igény szerinti szoptatás tehát nálunk az én alvásigényemtől és éjszakai fáradtságomtól függ, van LEVEL 0, LEVEL 1 és így tovább LEVEL 6-ig, ha már a számítógépes játékoknál tartunk, a nehézségi fokokat pedig azért maximalizáltam 6 szintben, mert azért 6-nál többször ritkán kelünk éjjel. Igaz, ezt az éjjeli attitűdöt meg lehetne vizsgálni abból a szemszögből is, hogy alszom-e én egyáltalán éjjel.

Az alvászavarok leküzdése érdekében fundáltam ki azt a fondorlatos tervet, hogy elkezdem a gyermek hozzátáplálását, hiszen már fél éves, hátha majd attól, hogy megeszik két kanál almapürét, úgy eltelítődik a bendője, hogy átalussza az éjszakát. Tudom, tudom, magam sem értem, hogy számíthattam erre, mentségemre azért felhoznám, hogy az éjszakai nemalvás képes megzavarni az elmét. Kipróbáltam hát az almát. Nem kellett neki. Kipróbáltam a körtét. Az sem. Volt banán és szilva, bébiétel, babapép és tápszer(!), mondom, kétségbeesésem (és kimerültségem) tetőzött a múlt héten. Rékának nem kellett semmi, én meg úgy döntöttem, hogy nem erőltetem. Míg egy napon a gyerek kitépte a kezemből a kígyóuborkát és vadul kiszívta a levét. Ezért a gyerekorvos nem dicsért meg. Később szemtanúja voltam kéjes brokkolirózsa-szopogatásnak (erről már szándékosan nem számoltam be) és újabban vigyázni kell az etetőszék felől érkező random repkedő répadarabkákkal is. Rájöttem, hogy a gyerekem nem szeret kanállal enni, mert ő maga akar táplálkozni és nem szeret gyümölcsöt enni, mert ő zöldséget akar, ráadásul még véletlenül sem a nagykönyv szerinti bevezetési sorrendben. Három hónapja egy kedves olvasó (Helga, figyelsz?) említette nekem a BLW-t (baby led weaning). Azt se tudtam mi fán terem. Ezúton is üzenem neki, hogy most már tudom: igény szerinti hozzátáplálást…

Egy biztos: Rékababa éhen halni nem fog, a féléves orvosi mázsáláson 7900 grammot nyomott a kis csöppem. Zárójelben jegyezném meg, hogy Abikám egy évesen volt ekkora. Zárójel bezárva.

A végére pedig egy sztárfotó. Csak nektek, csak most:

SCH_9975

fotó: www.schfoto.hu (köszönjük)
haj: nagyon várjuk, hogy kinőjön
ruha: a maci csoportos Kamilla anyukájától kölcsönözve (köszönjük)
ékszer: Éva mamától kölcsönözve (köszönjük)
modell: beleadtunk apait-anyait 😛

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com