könyv kreatív

Bűvös erdőben színezünk

Hónapokig csak néztem értetlenül, mi ez az új őrület, ez a “felnőtt színező”. Egy blogon láttam először, Krisztinél; ha jól emlékszem, ő eleinte számítógépen színezett és csak utána papíron, de javíts(atok) ki, ha tévednék. Aztán már láttam netes hirdetésekben, könyvesboltokban, hogy minden tele van felnőtt színezőkkel és rám is hatott a sok reklám, ez a csúnya média és mindenképp ki akartam próbálni. Beruháztam egy Marie Claire-be, komolyan csak azért, hogy megszerezzem a kifestős mellékletet.

12143292_896215187131427_3081940659453754704_n

Az ötlet, hogy Abival együtt színezzünk, már az újságosnál megszületett a fejemben. Ő nagyon kitartó, szívesen pepecsel apró dolgokkal, kis legóval, színezővel, gyöngyfűzővel, bár ez utóbbiról most épp le van tiltva mióta a múltkor a Bethesdában távolítottak el az orrából egy példányt (ú.n. idegentestet). Arra gondoltam tehát, hogy majd mi így kettesben színezgetünk, ez lesz a mi titkos programunk, nagyon szeretnék rá odafigyelni, nehogy középsőként picit is mellőzöttnek érezze magát.

Bár lehet, hogy nem pont ezt kellett volna választanom közös programnak, állítólag gyerekpszichológiai szempontból káros és romboló hatása van ugyanis a színezésnek, nyilván, mert kényszerítjük a gyereket arra, hogy maradjon a vonalban és a fa lombja legyen zöld, az ég meg kék, hát hogy fog így szegény gyerekből kitörni a kreativitás, a szabadon szárnyalás meg a tehetség és a szabad képalkotás? Nem beszélve arról, hogy anatómiailag is éretlenek is a ceruzafogáshoz. Ha jól tudom, a bölcsődékben nem is szabad kifestőzni, csak az oviban. Frici első évben nemigen színezett, most, mióta Abi is a csoportba jár, már gyakrabban hozunk haza alkotásokat. Én különben látom a rajzaikon az egyéniségüket. Frici a “szögletes”, vonalban maradó, szabálykövető, kék-az-ég-és-zöld-a-fű típus, Abikám pedig az, aki kilóg a sorból, direkt vonalon kívül is színez, mert nehogy már a vonal szabjon neki kereteket, sőt, vonalon belüli egyéni színfelosztásokra is hajlamos ha a műalkotás megkívánja, továbbá ki mondta, hogy a nap sárga, a felhők pedig csak kékek lehetnek?

fotó (5)

Félkész alkotások, felül Frici, alul Abi műve

Úgyhogy én nem aggódom, szerintem akiben eleve benne van a kreativitás, azt nem fogja a színezés meggátolni a kibontakozásban, akiben meg nincs, abból nem is lesz sosem művész. Együtt színezünk tehát Abival, hihetetlenül élvezem vele a munkát, de nem erőltetem: van, hogy csak csendben dolgozunk egymás mellett, van, hogy csacsogunk, de ő mindig igényli hogy vele legyek és becsület szavamra mondom, akármekkora is a kísértés, én sem színezek nélküle, ez szent közös program. A héten vettem egy színezőkönyvet, a Bűvös erdőt és egy kicsit utána is olvasgattam: kifejezetten stresszoldásra, belső csendre találáshoz, meditatív művészeti terápiaként hirdetik ezeket a felnőtt színezőket, sőt, egyenesen kreativitást fejlesztőnek(!) mondják. De hogy miért hat(na) másképpen a felnőttekre mint a gyerekekre, azt nem értem…

Amúgy szerintem aki kitalálta, hogy a gyerekkori színezés káros (nem tudok forrásra hivatkozni, mert nem emlékszem, hol olvastam róla), az minden bizonnyal férfi volt és mérnök. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a férjem múltkori beszólása, amikor fontos dolgom akadt és megkértem, hogy álljon be Abival színezni egy kicsit, amíg én nem érek rá. Zoli szerintem röpke fél perc alatt kapott idegösszeomlást attól, hogy minden új, 3*3 milliméteres alakzat színezéséhez Abikám hosszas megfontolás után más és más színű ceruzát vett elő, és meg akarta reformálni a gyerek technikáját azzal a számára racionálisnak tűnő javaslattal, hogy szerinte egy adott színnel kellene végigszínezni a kívánt részeket, majd új színnel a következő adagot, így sokkal hatékonyabb lenne a dolog. Azt hiszem fölösleges is lett volna magyarázatba bocsátkozni a másodpercenként cserélődő színek használatából adódó flow élményről és az ebből adódó öröm okozta módosult tudatállapotról…

12118776_896216613797951_7126669390032247828_n

De tudjátok mit? Akár fejleszti, akár rombolja(?) a képességeinket a színezés, vállalom a kockázatot: szerintem érdemes színezni, mert a lányom este már mesét sem akar nézni, hogy azt az időt is közös színezéssel töltsük, sőt, lassanként Frici is rákapott a dologra, tegnap este még a szent meseolvasást is feláldozta annak oltárán, hogy miután a csajok elaludtak, fél 10-ig kettesben színezzünk. És utána hálából egyedül aludt el. És én ettől boldog vagyok: értelmes dolgot csinálunk, maximális odafigyeléssel, melyben mindannyian örömünket leljük. Bár Réka újabban kezd elégedetlenkedni a passzív megfigyelő szerepkörével. 🙂

fotó (6)

Frici, Abi és a bal alsó sarokban folyton a képbe kúszó szőrösfejű kommandós

Ti színeztetek már?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com