Gyerekszáj

Pókemberszag

Októberi gyerekszáj gyűjtemény, melyben közreműködnek Frici fiam (5 éves) és Abi lányom (3,5 éves):

Mióta Fricinek pókemberes tusfürdője van, teljesen más megvilágításba került az esti fürdés. Elő kellett venni Abikám hercegnős tusfürdőjét is, amit két éve kapott karácsonyra és együtt csutakolják a fürdőkád peremére támasztott csülkeiket, ki-ki a magáét persze, nettó nyolc percig. Per csülök. Tegnap is épp tisztálkodnak, fröcsköl a hab szanaszét (nesze neked natúr szappan!) amikor Abi beleszagol a levegőbe és így szól:
– Frici, szerintem fejezzük be, neked most már eléggé pókember szagod van!

fotó (4)

******

Tegnap hazafelé sétálva az oviból Fricikém házszámokat olvasgatott. Mondtam neki, hogy az utca egyik oldalán páros, a másik oldalán páratlan (ház)számok vannak, majd gyorsan el is magyaráztam a páros és páratlan fogalmát, bár ösztönösen érezte, azt mondta, ezt bébikönnyű feladat eldönteni.
Ezután megtanítottam neki, hogy a házszámok mind természetes számok.
– Érted, Fricikém?
– Természetesen! 😛
Ezt követően a negatív számokról beszélgettünk, a zsebünkbe gyűjtött gesztenyék segítségével játszottunk kivonás műveleteket. De ne aggódjatok, még idejében visszafogtam magam, nagyjából akkor, amikor elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy miként értethetném meg vele a prímszámok fogalmát is, ehelyett csak megdicsértem:
– Fricikém, neked nagyon jól megy a matematika! Tudod, anya is nagyon szerette a matekot, meg apa is, Éva mama meg egyenesen matematika tanár! Lehet, hogy te pedig matematikus leszel?
Fricikém csillogó szemekkel rám néz, lelkesen bólogat, majd így szól:
– Vagy az is lehet, hogy építőmérnök!
‪#‎napimatematika‬ ‪#‎almaafájától‬ ‪#‎ajövőmérnöke‬

******

Napi Abi, avagy tegye fel a kezét, aki tudja mit jelent a BOROT:
Szárítom a gyerek haját a fürdőszobában, ő közben a mosdókagyló körül matat. Megfogja az apja borotváját és így szól:
– Anya, igaz, hogy apa ezzel szokott válkozni?
– Hogy mit csinálni?
– Hát válkozni a borot…

******

Túl nagy a csend a gyerekszobában, az ajtó becsukva, mondom megnézem már mi folyik odabenn, ilyenkor szoktak ugyanis a gyerekeim rosszban sántikálni, de minimum gyöngyöt dugni az orrukba vagy ollóval igazítani a frufrujukon. Benézek, Abika Frici ágyán ül és fésülgeti a haját, Frici meg az íróasztal alatt szöszmötöl. Rákérdezek:
– Hát ti? Mit csináltok itt?
Mire Fricikém mindkettőjük védelmében nagy komolyan így szól:
– Mi csak és kizárólag terveket szövögetünk, anya.
‪#‎énkérekelnézést‬

******

Reggelente gyalog járunk az oviba, ami egy 15-20 perces utat jelent attól függően, hogy milyen járművel (bicikli, roller) és mekkora lelkesedéssel (van hétfő reggeli és egyéb kategória) indulunk. Ilyenkor mindig azt mondom nekik, hogy ez a kis reggeli sport mennyire egészséges és milyen büszke vagyok rájuk.
Tegnap sétálni indultunk itt a környéken, Abi futóbiciklivel jött, de egyszer csak elfáradt. Mondom Fricinek, hogy pattanjon már fel Abi biciklijére, ne nekem kelljen cipelni, mire Fricikém pöttyet kioktatóan így szólt:
– Anya, szerintem a cipekedés is sport, a sportolás pedig egészséges, nem te mondod mindig???
‪#‎elfogytakazérveim‬

******

Nagyban kalapálok a számítógépen miközben a gyerekek a gyerekszobában űzik a szabadfoglalkozást. Egyszer csak Réka megunja a tornàzást a szőnyegen és elkezd nyűgösködni. A kalapálást nem hagyom abba, csak kiáltok a nagyoknak, hogy csináljanak már vele valamit, például tanítsák meg átfordulni, vagy KÚSZNI, vagy mittudomén, de ezt a cikket nekem most be kell fejeznem. Nagy nyiszatolást meg nyögdösést hallok, benézek, hát látom, hogy Abikám a parkettán csúszkál és nagy türelemmel tanítgatja a kishúgát:
– Nézd csak, kicsi Réka, így kell a parkettán ÚSZNI!
‪#‎nembajmajdkimosatjukafülét‬ ‪#‎aszándékafontos‬

******

Frici és a kísértés:
Nem ismerek a fiamnál felelősségteljesebb gyereket, ezért bátran bíztam meg ma a feladattal, hogy vigyázzon Rékára, le ne potyogjon a nagyágyról, amíg én kiválogatom a mosnivalót. Kész vagyok a ruhákkal, bekukkantok a hálószobába, látom, hogy a gyerek teljesen más pozícióban fekszik, körbejárta az egész ágyat. Fricikém igyekszik megmagyarázni a helyzetet:
– Képzeld, anya, Réka teljesen megfordult az ágyon amíg én nem voltam itt!
Felvonom a szemöldököm, erre ő elgondolkozik…
– Anya, én csak azért nem voltam itt végig, mert kíváncsi voltam, hogy Abi milyen mesét néz, és pont a kedvencemet nézte, én pedig nem tudtam ellenállni a kísértésnek!
‪#‎ígymármindenvilágos‬

******

Fricikém átlát a szitán:
Ismeritek azt az állapotot amikor a gyerek már annyira fáradt, hogy átlendül a holtponton és kezelhetetlen és nem hallja meg amit mondok neki? Mindenkinek megvan? Na, én ma délben három ilyen díszpéldánnyal rendelkeztem, akik közül a járni tudó kétharmados többség eszementen szaladgált a lakásban, kiabált és meséért nyavalygott. Mondtam Fricinek, mert mégiscsak vele lehet a legjobban tárgyalni, hogy ha bemegy a szobájába és ott síri csendben megvárjaamíg elaltatom a csajokat, akkor ESETLEG ÉS TALÁN lehet róla szó, hogy elfelejtem az iménti idétlenkedését és nézhet egy kis mesét. Reménykedve a (számomra) kedvező végkifejletben, javasoltam, hogy a várakozással teli hosszú perceket az ágyában, jól betakarózva töltse el, mire ő felháborodva így szólt:
– De anya, hogyha én most bebújok a puha ágyamba, jól betakarózok és elkezdem morzsolgatni a régitotómat (=alvássegítő babatakaró), akkor én biztos hogy el fogok aludni!
‪#‎afrancbahogyennyireátlátszóvagyok‬ ‪#‎detökmindegymertelaludt‬

fotó

Folytatása következik… 🙂

 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com