anyátoksemszázas férj

Anyátok sem százas

Az óvodába nem csak a gyerekeimnek kellett belerázódniuk, számomra is meglehetősen feszített lett a tempó szeptember elsejével. De helyt állok! Kicsit több mint 1 éve óvodás a fiam és én most először életemben nem felejtettem el, hogy minden hónap utolsó péntekén játéknap van az oviban. A gyerekeim így hihetetlen koncentráltságomnak és figyelmességemnek hála végre sok más csoporttársukhoz hasonlóan otthoni játékot vihettek az oviba. Ezt is megéltük, nagyszerű anya vagyok!

Különben amíg a nagyok oviban vannak, én is intézem ügyes-bajos dolgaimat és felfedezem az élet apró örömeit:
Á- és Bégyerek a helyén, én babakocsival, benne Cégyerekkel vonulok éppen a postára, utam toronyiránt a játszótéren át vezet. A hajamon még nyomokban fellelhető a tegnapelőtti fodrász munkája, szemem körül szintén nyomokban a tegnap felkent szempillaspirál maradéka, vagy azok karikák lehetnek, a fene se tudja. Fülemben boldogan ugrál egy napsárga Horgooka fülbevaló, összhatásilag tehát felülmúlom sokéves egyéni átlagomat. Mindezen külsőségekkel egyébként a férjem érkezésére készültem tegnap, akit továbbképzésről vártam haza és aki erőfeszítéseimet értékelendő egy olyan bókkal jutalmazott szokás szerint, ami meg felülmúlta az ő sokéves egyéni átlagát, hogyaszongya Szerintem minden héten járhatnál fodrászhoz.” Persze amikor megtudta, hogy az elmúlt húsz évben (mióta ő saját magának vágja a haját) mennyire felmentek az árak, azt mondta, hogy akkor talán próbáljam meg magamnak beszárítani…
Na de nem is ez a lényeg, szóval csörtetek át a játszótéren teljes kialvatlan szépségemben, a kapuhoz érve a parkőr sarkig tárja nekem az ajtót, széles mozdulatokkal kitessékel és mindkét fogával rám mosolyog.
– Köszönöm. – mondom neki, mire ő:
– Magácskának bármikor, még éjjel kettőkor is!
Ez a bók megmosolyogtatott és feldobta a béka segge alól induló napomat. Lehet hogy rosszul mentem férjhez??? 😛 😛

Egyébként a fáradtság és zombianyu üzemmód állandósult jelenséggé vált az életemben, amit mi sem bizonyít jobban, mint mikor a jó múlt korában fagyizni voltunk a gyerekekkel. Előre megbeszéltük, hogy ki mit kér, hogy ne legyen belőle hiszti. Később mondjuk volt hiszti, egy ilyen kis könnyed negyedórás performansz by Abi, de nem is ez a lényeg. Frici kért a fagyijához egy 30 forintos roládot, amit elfelejtettem megvenni. Kullogok vissza a pulthoz, mondom a csajnak, hogy kérek egy roládot. A csaj, sokat tapasztalt fagyipultos módjára fejével a gyerekek felé int és mindentudóan így szól:
– KETTEN VANNAK -finoman utalva arra, hogy a két darab gyerek és az egy darab rolád esete általában kedvezőtlen végkifejlethez vezet.
Igen ám, de ezt én úgy értettem, hogy INGYEN VAN (nyilván már halláskárosult is vagyok újabban), mire lelkendezve így szóltam:
– Komolyan? De jó!
Szerintetek mennyire nézett hülyének a lány, amiért neki kellett felvilágosítania (fagyizó) gyerekeim darabszámát illetően?

És ha már lejáratókampányt indítok gyermekeim szülőanyja ellen, ne feledkezzünk meg az apjukról sem, hiszen neki sem kell a szomszédba mennie egy-két jól sikerült beszólásért:

A nagyok újabban Rékával együtt akarnak fürdeni, úgyhogy jobb híján csobbanok velük én is. Legalább fél órát pancsizunk ilyenkor, közösen éneklünk (én vezényelek), így szórakoztatjuk Rékát, aki nagyon élvezi a produkciót. Tegnap is nagyban készülődünk a fürdéshez, épp a daloskönyvért robogok keresztül a nappalin, amikor a férjem utánam szól:
– Majd csukjátok be a fürdőszobaajtót!
– Jaj, pedig olyan cukik, képzeld, együtt éneklünk a kádban – lelkesedem.
Mire ő faarccal:
– Tudom, tegnap már hallottam.

 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com