altatás

Aranyserleggel álmodnak

Újabban egy kabaré az esti altatás. Fél 8-kor elkezdem és örülök ha 10-re mindhárom gyerek alszik. De van, hogy Frici csak negyed 11- fél 11 körül alszik el, ami külön szuper, mert Réka akkortájt már meg is kezdi az éjjeli ébredésmaratont. Amihez Abi is garantáltan csatlakozik, szigorúan Rékától eltérő időpontokban.

Szóval Réka fél 8 – 8 körül kidől. Ilyenkor még a nagyok ezerrel pörögnek, bár már legalább a fürdetésen túl vannak. Mindkettő alszik délben az oviban, ezért egyszerűen nem álmosak. De tényleg, mert reggel is maguktól ébrednek, kipihenten, általában jóval hamarabb a kelleténél. Csak ez az elalvás ne lenne ilyen kínlódás! Abi vakargatja a körmöm és nem enged el. Ott kell mellette ülnöm, amíg annyira mélyen el nem alszik, hogy ki tudjak osonni. Ha mégis felébred ahogy slisszolok kifelé a nyikorgós parkettán, akkor persze kezdhetem elölről az egészet. Fricinek már volt egy időszaka, amikor ügyesen elment egyedül aludni, de most megint visszaesés tapasztalható és csak a kis esti rituálé után hajlandó elaludni, lehetőleg az én jelenlétemben. Esti mesét olvasunk (édesjóistenem, hogy utálom az aktuális kedvenc mesekönyvét, annyira szenvedek, te jó ég! – negatív könyvajánló vége), aztán puszizsák, szeretlekszeretlek és karcirógatás.

De azért mindig próbálkozok, hátha megy egyedül is ez az elalvás, nem fogok én ebbe belenyugodni, az tuti! A múltkor rákaptak az Európa-bajnoki érmeimre és azokkal játszottak. Én tényleg nem ragaszkodom tárgyakhoz, de azért na, azokat nem a szél hordta össze, majdnem akkora kín és keserv volt megnyernem őket, mint amekkora munka blogot írni úgy, hogy nincs a billentyűzetemen “p” és “ü” betű, miután egy, a laptop mellett elfogyasztandó sonkás szendvicsért folytatott közelharcban felülkerekedtem ugyan, de a leigázott Cicmi, amint egy kis rásegítéssel leröpült az asztalról, magával rántotta ezt a két fontos billentyűt.

Szóval nem néztem jó szemmel az érmeim gyilkolását, nem bántak kesztyűs kézzel velük, cserealapként ezért olyat ajánlottam fel, amit épeszű gyerek nem tud visszautasítani: a kupáimat. Tulajdonképpen nézőpont kérdése, hogy ezeket nagyobb, vagy kevesebb munka volt-e megszereznem mint az érmeket, de valahogy még sincs akkora érzelmi kötődésem hozzájuk. Mondtam az ebadtáknak, hogy mindenki választhat egy kupát, aki egyedül elalszik az ágyában. Ígértek ezek fűt-fát, mindent, csak vihessék a kupákat, én pedig nagyon jó fej voltam, darabonként kettőt helyezhetett el ki-ki az ágya mellett vagy a polcán.

Fricikém egyébként meglehetősen komolyan veszi az alkut, igaz, mindennap egy új serleget nyúl le, nekem pedig végesek a készleteim, de úgy tűnik, megfelelő motiváció mellett képes az önálló elalvásra, ezt azért jó tudni. Nos, Abikám is próbálkozik, látom rajta, hogy tényleg nagyon akarja, de nem megy neki. Pedig szeretné ha büszke lennék rá, hogy ő egyedül alszik, csak hát a kényszer, hogy vakargassa a körmöm, egyelőre legyőzhetetlen. A minap sikerült viszonylag hamar elaludnia, én is eltettem hát magam másnapra, majd nem sokkal később neszezést hallottam. Igen hamar felismerem az éjszaka hangjait, nem sok variáció van: lehet például Vanek a zajforrás, ahogy álmában ugat(!) vagy iszik, vagy fingik, esetleg kéjesen nyögdécselve nyújtózkodik, netán vakargatja a nyakát és csilingel a nyakörve. De lehet Cicmi is, ahogy álmában pozíciót vált és random a fejemre ugrik, vagy nyávog, vagy iszik, vagy valamelyik cserépbe sz*rik. De lehet Frici is (ritkán), hogy pisilnie kell, vérzik az orra, vagy rosszat álmodott és át akar jönni hozzánk. A legritkább esetben fordulhat elő az, hogy Abika magától kikel az ágyból és átjön hozzánk. Ő ugyanis arra a szolgáltatásra fizetett elő, amelyben én vállalom, hogy örökkön-örökké lábai elé járulok, betakargatom és engedem magam vakargatni. Épp ezért kicsit meglepődtem, amikor észrevettem, hogy hajnal kettő tájban lábujjhegyen érkezik, hóna alatt a kispárnájával, két kezében pedig egy-egy serleggel, melyeket akkurátusan elhelyezett az ágyam mellett, majd bebújt mellém és elaludt, mintha mi sem történt volna. A serlegek őrizték az álmát.

20981376-Close-shoot-of-black-happy-smiling-little-boy-holding-prize-cup-with-group-of-boys-and-girls-on-back-Stock-Photo

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com