altatás

Saját időt mindegyiknek!

Szeptember van, őszi testi-lelki nagytakarítás. Meg a lakásban is, de ehhez mondjuk fizetett segítséget kérek. Háromoldalas a lista, ha mindent kipipálok, már nem éltem hiába.Listaelem például a bőrgyógyász, az urológus, a szemészet meg az ortopédia, nem akut, de azért ellenőrizendő dolgok ezek, egyszer túl kell esni rajtuk. A héten kis nagyszülői segítséggel ugyan, de rendkívül hatékony hatásfokkal üzemeltem. Szerdán Fricivel fütyi-golyóvizsgálaton voltam míg a mama Rékával csípőszűrésen, tegnap pedig Abival kettesben mentünk bőrgyógyászatra a lábán lévő lassan gyógyuló szemölcsök miatt és távoztunk két szemölcsfagyasztással, melyet végül én szenvedtem el. Az arcomon.

A vicc az, hogy a gyerekeim vidáman készültek az orvoshoz, óriási program volt ez nekik, kettesben anyával, elemózsia, gyümölcslé, habzsi-dőzsi, mi csak különleges alkalmakkor jár, nem beszélve a személyre szabott mesekönyvekről és agymenős kártyákról, amik segítségével az időt múlattuk színvonalasan. Csóri gyerekeim ezekben a “programokban” is megtalálták az élvezetet, ami számukra az én osztatlan figyelmemet jelenti. Az osztatlan figyelem pedig, mint tudjuk, éppen 66 százalékkal több, mint amikor hármójukkal vagyok, meg kell és meg is tudják ezt becsülni rendesen.

De tényleg az urológia vagy a bőr- és nemi beteggondozó várója a legalkalmasabb egy kis koncentrált együttlétre? Hiszen Vekerdy papa is megmondta (mert biztos megmondta, legfeljebb én nem olvastam), hogy mindegyik gyerekkel úgy is kell külön foglalkozni, hogy csak vele legyek, sőt, a középsővel még úgyabbul.

De hát hogy jut nekem külön időm mindegyikre, amikor egyfolytában rajtam lóg Réka? – ezen gondolkoztam valamelyik este a fürdőkádban fekve, amíg a gyerekek rajzfilmet néztek. Aztán egyszer csak megjelent Abi az ajtóban. Hogy ő szeretne gyerekrágót enni. De mivel újabban olyan kis zizi, hogy mindenféle apró méretű idegentestet dugdos mindenféle arra alkalmatlan testnyílásába, rágózni csak szülői felügyelettel engedem. Nem gond, mondja, akkor hoz egy sámlit. És leült a sámlira, gyerekrágózott a fürdőkád mellett, majd egyszer csak:
– Anya, beszélgessünk!
És akkor elkezdett csacsogni, hogy az oviban így, meg az oviban úgy, és anya, kérdezz még! És akkor ő mindent elmesélt és másnap este megint odaült hozzám. Azóta így együtt beszélgetünk mi ketten a fürdőszobában miután Rékát elaltattam.

SCH_7801-Edit-2

Anya&lánya

Aztán Abit is elaltatom és Frici következik. Bemegyünk a szobájába, őt ilyenkor szállja meg az ihlet. Mondja és mondja. Esti mesét választ, neki az külön jár. Összebújunk az ágyában. Ölelkezés is van, meg ki-szereti-jobban-a-másikat játék. És puszizsák, csiklandós helyekre. Felkar-cirógatás, idilli állapotok. Kivéve, amikor nem tudja hol a határ. Köztünk szólva olyan 10 óra körül, de persze ez a pihentségi állapotomtól függ. Amúgy milyen egy hülye szó már ez a pihenés, én ugyan nem élek vele, az életben maradáshoz szükséges minimális alvásmennyiségtől szerintem még soha senki nem  érezte kipihentnek magát. Visszaverem tehát az újabb mesére irányuló küzdelmeit és én is nyugovóra térek. Ilyenkor már az állatkák is alszanak, férjjel meg majd beszélgetünk hétvégén. Vagy nem.

Ti hogyan tudtok időt szakítani mindegyik gyerekre?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com