Egyéb

A háromelemű gyerekhalmaz kedvezőtlen hétfői kombinációja

Szimpla hétfő reggel. Mondjuk a hétfő reggel nálunk szinte sosem szimpla, épp ezért hétfőre általában nem tervezek semmit, mert minek. A hétfőket nálunk az élet írja. Vagy a kombinatorika. Hétfőnként ugyanis, amikor reggel kinyitom a szememet, még nem tudhatom előre, hogy az 3 elemű gyerekhalmaz mely kombinációját kell aznap otthon ellátnom. Attól pedig nemes egyszerűséggel tekintsünk is el, hogy miután éjszaka óránként kelek valamelyik drágalátos halmazelemhez, nem is igazán tudom kiragadni a reggel (éjszaka?) egy olyan pillanatát, amit más halandók reggeli ébredésnek neveznek. 

Szóval én éjjelente szoptatok (háromszor, de kétszer mindenképp), betakargatok (mert nem és nem akarja tudja betakarni magát), álomba cirógatok (szigorúan a felkarját, mert azt szereti), közben e-maileket olvasgatok és világmegváltó ötleteken agyalok, amik megvalósítását például mindjárt el is kezdeném hétfőn, ha minden a terv szerint alakulna.

És mondjuk nem hárítanám el lazán a férjem ajánlatát, hogy elvigye-e a gyerekeket oviba azzal, hogy úgyis süt a nap, elbiciklizünk. Ezt követően Abikám nem jelezné, hogy fáj a füle, ami azzal jár, hogy bár megy az egész karaván, de csak Frici marad az oviban, ami meg hisztivel jár, mert akkor ő is itthon akarna maradni. Amúgy felőlem maradhatna, de most már szigor van az oviban meg tankötelezettség és ha mindig itthon tartanám az épp egészséges gyereket amikor valamelyik másik beteg, kábé haza is hozhatnám az ovizsákjukat. Mondjuk úgy örökre. Tehát ideális esetben Abi sem betegedne le, de ha mégis, akkor Fricikém lelkivilágát óvandó, autóval vinném őket az oviba, mert Frici ilyenkor tényleg, de tényleg nagyon hisztis és direkt nem szeret biciklizni. Autóval vinném őket, ha mondjuk beindulna, de nem teszi.

Semmi gond, mindenkinek van biciklije, ők felpattannak, Abikámnak sapka-sál, marha jó lehet betegen biciklizni, negyedóra az út, Rékát bevágom a babakocsiba, ő ordít, mert utálja a babakocsit, de én úgy jobban tudok rohanni mintha magamra kötném (t.i.Fuss babakocsival! 😉 ), Frici egész jól tartja magát. Csak a csoportszobában törik el a mécses, nem tudom megvigasztalni, rábízom az óvónőre, még a kapuban is hallom hogy sír. Negyedóra bringa haza, reggelizünk. Illetve csak Abi, mert nekem telefonálnom kell.

Személyesen bejelentettem ugyan az oviban, hogy Abi nem megy ma, de ez az ovi csak egy tagintézmény, a főnéni a főoviban székel, oda még be kell telefonálni és lemondani az ebédet. Mert szigor van és mivel mi ingyenesek vagyunk, a szigor még nagyobb. Az állam (ebéd)pénzével packázunk ugyanis, ez esetben pedig a szülőnek kutya kötelessége 9-ig jelenteni, hogy meddig lesz beteg a gyerek és a hiányzásból adódó ebédet lemondani. Úgy, hogy azt Icuka fél 10-ig bevigye a rendszerbe (Icukának sajnos nem tudom a valódi nevét). Ha nem jelentkezem, Icuka fog nekem telefonálni és számon kéri, hogy mi van a gyerekkel. Aztán meg jön a dádá és a családi pótlék megvonása. Telefonálok tehát, hogy Bégyerek beteg, most megyünk az orvoshoz, de csak 9 után fogom megtudni mekkora a baj, jaj most mi lesz, nehogy rám szalajtsák a gyámügyet… Kedvesek, rendesek, majd telefonáljak ha vannak konkrétumok.

Ezt követően újabb telefon, ezúttal a bölcsibe, hogy lerobbant a kocsim, sehogyan sem tudok eljutni 9-ig, hogy visszatérítsék Abikám augusztusi lemondott ebédpénzét, ég a pofám, már megint miattam kell pótbefizetést (-kifizetést) tartani.

Közben Bégyerek megreggelizik, Cégyerek (aki eddig példásan viselkedett, vagyis csak megszakításokkal ordított), megéhezik. Én még mindig nem reggeliztem, sebaj. Szoptatok, büfiztetek, pelenkázok (moshatóba, imádom!), orrot szívok Bének-Cének, csöpögtetek, az infralámpát most blicceljük, rohanunk, biciklivel, betegen, hú de jó. Negyedóra az orvosi rendelő, előre vesznek, mert babával vagyok.

Diagnózis: Cé taknyos, szívjam, cseppentsem. Bé taknyos, füles, szívjam, cseppentsem, lámpázzam, fülmelegítsem. Ezeket egyébként mind magamtól is tudnám, nem is azért mentünk dokihoz, ennyiért különben sem járulnék oda, de kell az igazolás az oviba ugyebár, mert a fent említett szigorból kifolyólag a szülő már nem igazolhat hiányzásokat csak úgy a saját kénye-kedvére. Apropó, ovi. Remélem Ágyerek azóta már nem ordít.

Gyógyszertár, bringa haza, Bégyerek bágyad, fárad, még jó hogy van nálam Manduca (csatos hordozóeszköz – nem kenguru!), bevágom Bét, végül is csak 14 kiló, mit nekem a hátamon hazacipelni, a futóbiciklit a fülemre akasztom, a babakocsit Céstül tolom, hopp, mindjárt fél 12 és már itthon is vagyunk.

És végre én is megreggelizhet

nék

ha Réka nem éhezett volna meg közben.

Nálatok milyenek a hétfő reggelek?

letöltés

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

3 hozzászólás

  • Hasonlóak. 🙂 Betegséget leszámítva. “A” gyerek önálló, egyetemen, “B” valamiért mindig visszarohan az autóból, “C”-t alig lehet kiimátkozni az ágyból, 3/4 óra alatt se bír felkelni, felöltözni és lejönni. “D” kipattan, azonnal csiripel, követeli h segítsünk neki felöltözni…stb és be se áll a csipogója. :))) A Duracel nyuszi kutyafüle hozzáképest. :))) Szerencse őt apa viszi. :)))

  • Nem törődve A, B és C gyermek egészségi állapotával reggel nyolcra mindet elpaterolom valamelyik intézménybe, aztán délutánig maradok itthon egyedül a migrénemmel. És persze örülök, hogy valójában mind egészségesek, így nekem nem kell az orvosi váróban ülnöm más szülőtársaktól eltérően.

  • Jaj, annyira elképzeltelek, láttalak szinte magam előtt.

    Nálunk csak a) és b) gyerek van, de
    a) gyerek oltást kapott (kár, h nem futottunk össze a rendelőben), így nem mentünk oviba (hurrá, hogy fizetünk, mert a te bejegyzésed juttatta eszembe, h bár az óvónéniknek szóltam előre, de az ebédet elfelejtettem lemondani. Hurrá, marad a családi pótlék).
    b) gyerek beteg: szájpenész és orrfolyás. Így kevés alkatrésze van, ami tökéletesen üzemel. (átneveztetném szívesen száj- és popipenésszé, ha rajtam múlna).

    Jó hír, h a mi autónk ma nem robbant le, mert már lerobbant szombaton, akkor vontatták el, azóta a szerelőnél. Mindez persze vidéken. Apósoméktól kölcsönkaptuk az autóját, h haza tudjunk jönni, én meg hálából telepakoltam tegnap mindenféle kinőtt holmival, amit megkérek majd szépen, hogy tegyen fel a padlására. Tudom, nem ez volt a kérdés, de jól esett leírni.

    (bölcsi visszatérítéssel kapcs, mivel nálunk csak másfél hét volt: én fbon írt levélben nyilatkoztam a vezetőnőnek, h lemondunk a bölcsi alapítványa javára a túlfizetésről, mert épp nyaraltunk, az ebéd ki-és befizetéskor).

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com