kreatív

A jutalomtábla csúfos kudarca

Pénteken kitört a nyári szünet az oviban-bölcsiben. Abikámmal lesznek gondok, szerintem ő már három nap után itt fog hisztizni, hogy miért nem mehet játszani a barátaival, de Fricikém nem veszi zokon, hogy itthon maradhat. Mondjuk ő már csütörtökön befejezte óvodai pályafutását, amikor is délelőtt hívott telefonon az óvónő, hogy a fiamnak már másodjára vérzik az orra, most mi legyen. Mondtam, hogy az legyen, hogy megyek érte. Miután a gyermek átadás-átvételekor tudtomra adták, hogy bizonyára azért vérzik ilyen sokszor a gyerekem orra, mert leukémiás(!), hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy kikérem az ágyneműjét, összepakolom a cuccát és elrendelem a nyári szünet azonnali hatállyal való megkezdését, mielőtt még a nevelőtestület a diagnózisba vetett meggyőződésétől fűtve önhatalmúlag megoperálná Fricikémet az egyik csoportszobában.

Ugyanennek a napnak a reggelén tudtam meg, hogy dugába dőlt a fantasztikusan megtervezett nyári túlélési stratégiám, azazhogy délelőttönként 2 órára bébiszitter segítségét igénybe véve őrizzem meg idegeim épségét az itthon töltendő négy hét alatt, így kicsit elcsüggedtem.

Kell valami rendszer, ez nem vitás, legjobb, ha igazodom a megszokott ovis-bölcsis napirendhez: kelés zöldhajnalban, reggeli, valami kreatív foglalkozás, tízórai, udvari játék, ebéd, alvás (hahaha, álmodik a nyomor), uzsonna, játszótér, apa hazavárása, kutyasétáltatás, vacsora. Kifundáltam, hogy jutalomtáblával fogom őket motiválni a kedvezőbb teljesítmény érdekében. Mondjuk nem öltött még vészes méreteket a szófogadatlanságuk, enyhe zsarolással szinte mindig rávehetőek a rendrakásra, felöltözésre, vagy amire épp szükség van, elég csak meglebegtetnem a lehetőséget, hogy este nem lesz mesenézés és nagy dérrel-dúrral, de megcsinálják amit kérek. Igaz, a múltkor Fricike bepróbálkozott, hogy ő nem fogad szót, mert a büntetést úgyis vissza fogom vonni, amiben különben teljes mértékben igaza volt, többnyire csak fenyegetőzni szoktam, ezért is gondoltam, hogy talán a pozitív hozzáállás, a motiválás a nekem való fegyelmezési forma, próbáljuk hát ki a jutalomtáblát!

Különben jó mókának tűnt. Oviból lógós, fülig érő szájú Fricikémmel együtt mentünk el a papírboltba kellékeket válogatni. Nem volt különösebb koncepcióm, gondoltam, majdcsak barkácsolunk valamit, mondjuk ez az én kézügyességemmel és kreativitástalanságommal már eleve elvetélt ötletnek tűnt, mindenesetre Frici választott magának egy aranyszínű kartonlapot meg két kis csomag matricát, ezekkel azért már el lehet indulni, nem igaz? Abikának is választottunk hozzávalókat és izgatottan vártuk, hogy együtt hozzáláthassunk.

A tervezésben addig jutottam, hogy 20 jóságpöttyöt kell gyűjteniük és akkor kapnak egy apróságot, és úgy gondoltam, hogy ezt nagyjából 1 hét alatt sikerüljön elérniük, azaz bőkezű leszek az osztogatással. Frici hamar kitalálta, hogy egy új memóriakártyát szeretne, Abikámnak kicsit gondolkodnia kellett a vágyán, ami végül egy beszélő télapóban testesült meg, de úgy gondoltam, hogy erről még a későbbiekben könnyedén lebeszélhetem és rábeszélhetem egy buborékfújóra mondjuk.

Végre elérkezett a kivitelezés pillanata! Már amikor belevágtam a kartonba, bevillant, hogy mindnyájan jobban járnánk, ha gyorsan írnék egy üzenetet Anikónak, hogy bloggerkartársi szolidaritásból a következő A napfény illata posztjában ugyan segítsen már a hozzám hasonlatos kreativitási analfabétákon néhány jó ötlettel jutalomtábla-ügyileg, de végül kiviteleztük a küldetést több-kevesebb sikerrel. Az eredmény siralmas lett, de legalább másfél órára lekötöttem őket.

fotó 1 (5)

A díszítés önálló munkájuk eredménye, mindkettőjüktől csak annyit kértem, hogy véletlenszerűen matricázzák fel a táblát, amit ők mindketten úgy értelmeztek, hogy a 20 jóságpöttyöt követik végig. Végülis mindegy.

fotó 2 (4) fotó 3 (2)

Sokáig vacilláltam azon, hogy piros pontokat, nyomdákat, vagy matricákat tegyek az üres jóságkarikákba, ezért is lehetséges, hogy miután első jótettéért ki-ki megkapta az első jóságmatricáját, Abikám ráérezvén a jutalmazás ízére, az első adandó alkalommal (és még kicsit megkavarodva a sok variációtól), először csak rajzolt magának egy nagy piros pontot, majd ezt túl macerásnak gondolván, felragasztott még magának egészen pontosan tizenegy darab jóságmatricát, amikor is Frici beárulta. Lehet, hogy Abi még éretlen hozzá?

fotó 4 (2)

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

3 hozzászólás

  • Nagyon jó kis jutalom táblák lettek. Abi pedig előre megjutalmazta magát. :)))) És olyan nincs, hogy nem szófogadásért egy matrica lekerül? 🙂
    Óvónőkhöz no comment, leukémiás, mert vérzik az orra? Elment az eszük ilyennel ijesztgetni egy szülőt? Mert tuti van olyan, aki azonnal be is parázna. :/

  • Én a csempére rajzoltam nekik jóság táblát üvegmatrica festékkel. Csináltam hozzá üvegmatrica virágokat, azok kerülnek a négyzetekbe. Ha betelt, ki lehet őket venni és újra felhasználni.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com