nagycsalád névválasztás

Minek nevezzelek?

A nagycsaláddá válásnak fokozatai vannak. Most nem arra gondolok, hogy először egy gyereket szülünk, aztán még egyet, majd még egyet és így folytatjuk a sort tetszőleges példányszámig, hanem arra, hogy amikor már megvan az a többedik gyerek, el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy az egész család átérezze az új (legújabb) felállást és mindenki megtalálja a helyét. Írtam már arról, hogy fogadták Rékát a gyerekek, jól bemószeroltam a férjemet is szegénykémet, de még magamról nem rántottam le a leplet – illetve feltettem magamról egy képet szülés után egy héttel természetesen jelszóval védett módon-, úgyhogy most az én nagycsaládanyává válásomról lesz szó.

Valamiért az a rögeszmém van, hogy akkor leszek érett erre a feladatra (t.i.: három gyermek nevelésére), ha egy vizsgált időtartam (mondjuk egy hét) alatt kilencvenkilenc százalékos találati aránnyal sikerül elsőre nevén neveznem szabadon választott, megszólítani kívánt gyermekemet.

Fricikémmel viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen ő az egyetlen fiú és a legidősebb gyermek a bandában, ráadásul őt még életem teljében, megboldogult huszonhat éves koromban szültem, amikor még fogékony volt az elmém és nem sorvadtak el az agysejtjeim a gyerekeimtől. Őt tehát nem szoktam összekeverni a lányokkal.

Abikám szegénykém már hátrányosabb helyzetben van. Jó, Fricinek azért éppen nem szoktam hívni, de simán hallgat a fiam megszólításra is, mondjuk szerencsésebb is mintha a fiamat lánykáznám le. Szóval nem ritka, főleg káoszos helyzetekben (öltöztetés, etetés, altatás, fürdetés, hoppá, most rájöttem, hogy az egész életem egy káosz!!!), hogy Abikámat megszólítandó a “gyere-ide-fiam-vagy-mi-vagy-te-lányom” kifejezést használom. És hallgat rá. Jó, mondjuk körülbelül annyira, mint bármely másik hároméves, akit az anyja valamilyen cselekvésre szólít fel.

Rékám, édesem, hát ő pedig a halmozottan hátrányos kategória. Ha legalább fiú lenne! Akkor bizonyára nem keverném össze a stabilan megjegyzett Fricikémmel, de így, hogy lány lett és ráadásul megtévesztő módon hasonlít az újszülöttkori Abira, nagy valószínűséggel már így két hetes korára beletörődött az “Abikám-vagy-hogy-hívnak-már-Réka” elnevezésbe, ami mondjuk hosszát tekintve korántsem csengene szokatlanul egy dél-amerikai szappanoperában, legfeljebb a magyar anyukák néznek majd komplett hülyének a játszótéren.

Vagy mégsem? Veletek is előfordul, hogy összekeveritek a gyerekeitek nevét?

Én még egyelőre szorongok ezen. Hát nem sül le a bőr a képemről, hogy hetekig, hónapokig ízlelgettük, fontolgattuk leendő gyerekeink nevét, mígnem megszületett először is a tökéletes névválasztás, ezt követően pedig a tökéletes gyermek (jó, mondjuk esetünkben ez háromszor), én meg arra nem vagyok képes, hogy összepárosítsam őket??? Szóval ha majd álmomból fölkelve is elsőre hibátlanul meg tudom nevezni az összes utódomat, elsőre eltalálva azok nemét is, na akkor, de csak akkor válok majd igazán háromgyerekes anyává! Vagy nem.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

14 hozzászólás

  • Nekünk (még) csak két gyermekünk van, és sikerült őket Zsuzsinak és Zsófinak elnevezni (mint kiderült, most ez a divat, hogy azonos kezdőbetűvel adnak nevet a gyerekeknek, nekünk meg szimplán megtetszett a Zsófia név, sosem voltam divat követő :)). Szóval keverjük őket rendesen. Zsófi fél éves lévén, még nem reklamál, Zsuzsi viszont, aki már 3 éves, szólt érte, hogy ő Zsuzsi… Én nem szorongok rajta, megboldogult tanítónői korszakomból tudom, hogy képes vagyok időnként rossz néven szólítani a gyerekeket 🙂

  • En par nappal előtted szültem a lanyom, amugy megy egy majdnem 4 eves fiú van meg itthon. 😊 szoval a lánykát sikerult mar a fiú neven szólítani, pedig meg ossze se cseng (Barnabás es Adél a nevük), meg ugye a nemük is mas… De meg mindig jobban erzem magam a nevcserevel, mint a ferjem, aki tegnap reggel meglepodott a pihenoszekben lazulo gyereken es egy “jajj itt egy baba” felkiáltással órákra felszívódott 😄

  • 😀 Együttérzek… Előbb 3 kutya, majd két (iker)gyermek… Nem mindig találom el, pedig 1 évesek elmúltak a gyermekek. 🙂

  • Én sajnos sokszor az egyszem nagyfiamat, aki a sorban az első képes vagyok valamelyik csajom nevén hívni. 🙂 Ilyenkor rájövök, hogy szegény dédi (sajna már nincs köztünk), akinek 10 dédunokája volt és néha keverte őket, az nem is volt olyan ciki, amikor én már most keverem a gyerekeim nevét. Mi lesz velem dédi koromban. 🙂

  • Nekem is három gyerekem van. A nagy 12, a lány10 éves volt amikor a kicsi született. Rengetegszer kevertem, keverem a neveket. Még a lányt is. a fiukkal. Időnként besorszámoztam őket de úgy is keveredtek. Végül Kb 7-8 év múlva feladtam.

  • Szia! Őszintén? Mindegyik gyerekünketLajosnak hívjuk, mikor melyik jön a szánkra… =D A viccet félretéve, nagyon gyakran összetévesztem őket, Férj is, és mi is mondjuk az egy szem lánykánknak, hogy jaj, fiam, gyere már, amit persze ő kikér magának, de azért tudja, hogy rá gondolunk. A négy fiúról meg ne is beszéljünk, folyamatosan kavarognak, keverednek, ember legyen a talpán, aki ekkora káoszban mindig eltalálja a helyes nevet. Amúgy meg gratula, ha még nem mondtam volna. Üdv: KicsiARakás

  • 4 fiamnak kifejezetten különböző hangzású neve van, de bizony előfordul, hogy végigmondom a négyet, mire eltalálom a megfelelőt. 😀

  • Nalunk Apukam volt igy… Rendszeresen! “Gyere csak ide Abi, Miki, Rex (ja ez a kutya), megvan Adam!”

  • Evcsi úgy látom akkor túl kevés időt adtál magadnak (1 hét) a családanyává válásra. A fenti hozzászólások alapján még nekem is van akkor időm, ugyanis én is keverem a két gyerek nevét (Tomi, Gergő pedig teljesen más hangzású), mondjuk az még nem fordult elő, hogy a kutyánk nevével is keverjem. Nekem is megboldogult nagymamám jutott eszembe, akinek csak három lányunokája volt, de mindig keverte a nevünket, mi meg nevettünk rajta. Ezt nemrég fel is emlegettük a húgommal, mert amikor Zsombi is itt van, akkor kb. mindegyik gyerek nevét felsoroljuk, mire az aktuális néven szólítjuk az adott fiúgyermeket.

  • Hihi 🙂 4 gyerekem van, mind kicsik, ráadásul mintha egymás klónjai lennének. Állandó a névkeverés, mind apjuk, mind az én részemről. Nem haragszanak érte, kollektív figyelnek mindegyikre 🙂 Mindketten nagy családból származunk a férjemmel, (nálunk ráadásul mindenki B betűs volt, a kutyát és macskát is beleértve) úgyhogy én anyukám is elsorolt mindent, mire sikerült megtalálni a megfelelő odavonatkozót.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com