babavárás

Újszülött érkezése a nagytesók szemével

El sem tudtam képzelni, hogyan fogják fogadni a gyerekeim Rékát, hogy vajon mennyit fogtak fel az elmúlt hónapok várakozásából és mennyire kavarta fel őket az elmúlt hetek zaklatottsága. Hááát, mit is mondhatnék, nálunk így alakult a Nagy Találkozás:

Bejöttek hozzám a kórházba, babalátogatóba. Délben született a lyány, harangszóra, Fricike és Abika pedig még aznap délután meglátogattak. Az apjuk hozta be őket, már messziről hallottam a hangjukat. Kimentem a folyosóra eléjük, Fricikém pedig egyből átölelte és elkezdte puszilgatni.
A hasamat.
Mentségére legyen mondva, tényleg kábé akkora maradt, mintha nem is szültem volna, úgyhogy írjuk ezt a kis botlást nyugodtan a megszokás számlájára.

Visszamentem a szobába, odahúztam az üvegajtóhoz a bevásárlókocsiban szuszogó húgukat, hogy megcsodálhassák, majd újra kimentem hozzájuk a folyosóra. Ahogy csuktam be az ajtót, Abika, indulásra készen, az ujjával a baba felé bökött:
– Őt itt hagyjuk, anya? 

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

2 hozzászólás

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com