Gyerekszáj

Gyerekszáj – 2015/3.

Frici (4 éves) és Abi (2,5 éves) közreműködésével:

A gyerekek békésen színeznek, mindenki a saját kifestőjébe, alig-alig veszekednek. Egyszer csak Abika belepillant a Frici munkájába:
– Frici, én is rajzolhatok ide?
– MEGŐRÜLTÉL???? Ez az enyém!
– Hát igen, megörültem, mert abban virágok is vannak…

******

– És anya, képzeld el, hogy a kis elefántnak most volt a szülinapja! -meséli Frici szombati állatkerti élményeiket, Abika pedig szokás szerint rákontráz:
– Igen, a szülinapja!
– És képzeld el, anya, hogy mamával még a kígyókat is megnéztük! – lelkesedik rendületlenül a fiam.
– Igen, de mi papával nem mentünk be a kígyókhoz, mi kinn maradtunk. – mondja Abi, csak hogy ő is hozzáfűzzön valamit, aminek hírértéke van.
– És anya, képzeld el, az oroszlánoknak a gondozó vitt husit, az volt az ebédjük! – dobja be fiam az aduászt. Abikám is érzi, hogy ezt csak valami nagyon szenzációs bejelentéssel tudja überelni, amivel nem is marad adósunk:
– Anya! Te tudod, hogy hívják az oroszlánokat???
– Nem, kicsim, hogy hívják őket?
– Hát úgy, hogy LEOPÁRD!

******

Nagytakarítás után vagyunk, csillog-villog a fürdőszoba, kimostam még a szőnyeget is, erre tele van a padló hangyával.
– Melyikőtök morzsálta össze a fürdőszobacsempét? – kérdezem az ártatlanságot mímelő potenciális kiskorú bűnelkövetőktől.
– Azok nem mi voltunk! – füllent szemrebbenés nélkül a nagyobbik, de a kicsit sem kell félteni, ahogy megnyugtatólag elmagyarázza nekem miért ne aggódjak:
– Anya, ezek a hangyák csak itt buliznak, érted?
Ja, úgy mindjárt más….

******

Napi darwinizmus, ezúttal Fricikétől:
– Anya, az emberek azok olyanok mint a zsiráfok, csak éppen nincsen hosszú nyakuk.
(Azt hiszem őt is inkább a mérnöki pálya felé fogjuk terelgetni…)

******

Ma kiderült, hogy Fricikém számára a napnál is világosabb, mivel is foglalkozok én napközben (cikkeket írok)…
A reggeli kavarodásban gyermekeim elfelejtettek ölelést és puszit adni az apjuknak, ami rendszerint nagyon felkavarja őket. Mármint amikor már az autóban ülve leesik nekik, hogy kimaradt a reggeli szertartás. Belehergelik magukat, játsszák a vigasztalhatatlant. Ma Frici volt a nyűgösebb, engesztelésképpen azzal biztattam, hogy ma biztosan hamar hazajön apa, mert nem megy edzeni és angolja sincsen, úgyhogy nagyon szívesen fog legózni velük.
– De anya, nem fogja elfelejteni?
– Nem, megígérem, majd én is szólok neki.
– Jó, de szerintem írjál neki egy cikket, hogy biztosan el ne felejtse!

******

Hétfő este szivacskézilabdázni voltam Fricivel, Abira az apja vigyázott. Templomba vitte a kislányt, mert anyósom a régi énekkarával énekelt egy szentmisén. Sokan voltak, ezért hátul álldogáltak, a mamát nem is látták, Abikámra mindenesetre nagy hatással volt a műsor, élménybeszámolójában rögtön új szinonimát talált fel a templom szóra:
– Képzeld el, anya, apával mi elmentünk Ildi mama palotájába!

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com