babavárás Gyerekszáj

A szopipárna és kis barátai létjogosultságáról

Aki a várandóssága alatt, vagy után érintkezik bármilyen baba-mamás kiadvánnyal, tisztában van azzal, hogy milyen mennyiségben zúdulnak az emberre a babaváráshoz és gyermekneveléshez nélkülözhetetlen kellékek: baba-körömvágóolló, elektromos popsitörlőkendő-melegítő, AngeCare pelenkatartó kuka deluxe kivitelben nyolcezerért, és még sorolhatnám. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert csomó mindent örököltem az én egyetlen és legjobb fej sógornőmtől, így tanulópénz nélkül tapasztalhattam ki, hogy mi az, ami nélkül élni sem tudnék és mi az, ami nekem nem jön be. Számomra a legfontosabb kismamás-kisbabás termékek a következők:

szoptatós fotel: igaz, hogy már két éve nem szoptatok, de még mindig ebben üldögélek esténként, amikor mesélt olvasok a gyerekeknek. Ők két oldalról felpattannak a karfára, mese közben ringatózunk és összebújunk. Még így nagy (nagyon nagy!) pocakkal is kényelmesen elférünk, igaz, Abika mindig módját ejti valahogy annak, hogy ha csak fél fenékkel is, de a hasamon támaszkodhasson. Most újabban kitalálták a gyerekek, hogy a kisbaba is az ő szobájukban legyen elszállásolva és akkor ők még szoptatás közben is oda tudnak kuckózni hozzánk a mesekönyveikkel…

– kézi mellszívó: nekem kettőnél bevált, úgy, hogy próbáltam az elektromosat is. Szerencsém volt, mert volt tejem bőven, így nem volt sok idő megtölteni és betározni a fagyóba a fölösleget, közben pedig fel-alá mászkáltam a lakásban és tettem a dolgomat. Lehet, hogy az elektromos gyorsabb, de helyhez kötöttebb.

– láthatatlan melltartóbetét: ahogy a ruhásszekrényben figyelő láthatatlannak hirdetett melltartóbetéteimre gondolok, mindig mosolyognom kell. Kíváncsi vagyok, hogy a gyártó szerint mit takar a láthatatlanság, mert ha mezei (tehát nem szivacsos merevítős) melltartóba applikálja az ember, majd ráhúz egy vékony blúzt, egészen pontosan úgy fest benne, mintha két kávéscsésze-aljjal tömte volna ki magát. Esetleg a tejfoltok láthatatlanságára utal,  bár úgyis lesz az ember pólóján büfi meg nyál meg minden egyéb testnedv, úgyhogy végül is mindegy is. Nekem a mosható fajta jött be, mert az egyszer használatos sértette a bőrömet és mindig félrecsúszott.

– kendő, majd később manduca: nem adnám semmiért ezeket a kincseket! Nagyobb tesók mellett nem hátrány, ha az embernek van két szabad keze, ráadásul a nyakamba akasztva mindig nagyon hamar megnyugodtak a gyerekeim. Remélem a harmadikkal is így lesz.

536685_404313252945277_1687787561_n

Pici Frici, Mini Abi

 

– szoptatós párna: Már az elején voltak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, de hülye lettem volna kezdő kismamaként bármilyen örökölt cuccot visszautasítani, így lett nekem szopipárnám is. Két gyereket tápláltam anyatejjel és kijelenthetem, hogy fent nevezett alkalmatosságot egyszer sem használtam szoptatási célokra. Nem is értem, hogy miért, mikor és hogyan kéne alkalmazni és hogy az miért is lenne jó nekem. No de amíg még nem születik meg a baba! Hát addig NÉLKÜLÖZHETETLEN! Legalábbis számomra, aki mióta az eszemet tudom, hason alszom úgy, hogy az egyik térdemet felhúzom oldalra. A szopipárnával körbebástyázva ezt a pózt szinte tökéletesen tudom tartani, úgyhogy nyugodt, pihentető éjszakáim is lehetnének – ha Abikám nem ébredne éjjelente háromszor. Legalább. De bizakodó vagyok, Frici is elmúlt már 3, mire stabilan elkezdte végigaludni az éjszakákat…

Aki érez magában elég kreativitást, akár maga is elkészítheti a saját szoptatós párnáját a Gombszem Művek segítségével lépésről-lépésre:
https://gombszem.wordpress.com/2015/01/16/tejivaszat-es-pihi-teljes-kenyelemben/

Különben a szoptatós párna nemcsak alváshoz jó (most elegánsan nem beszélek az eredeti céljáról): a gyerekekkel csak úgy tudok kényelmesen játszani, hogy megfelelően eligazgatva hassal ráplaccsanok és jöhet a memóriakártya, legó, kirakó. Ha játszani akarnak, már egyből mennek a hálószobába és közös erővel húzzák át a fél lakáson a “szoktatós párnát”, ahogy Abi hívja. Nem tudom, hogy a szoktatásnak ő több értelmét látja-e, vagy csak keveri a p-t a k-val, mondjuk ez utóbbi gyanús, mert a múltkor is volt egy hasonló megnyilvánulása:

Szereit a magyar népmeséket nézni, bár a “magyar nép” sem jelent neki sokat, maximum a piros virágokat, amik a Kaláka főcímdal alatt rajzolódnak ki, így csak lazán magyar nékmesének hívja. A múltkor a papánál voltunk, ahol meglátott egy baromira nem magyar népi motívumos, de valóban ilyen indás-virágos takarót és örömmel felkiáltott:
-Nézd, anya, ez a takaró magyarnékes!

Fricikém múlt heti itthon-tartózkodása alatt rákapott a déli alvásra, de csak és kizárólag a szoptatós párnával volt hajlandó erre. Szépen elrendezte, közepébe tette a “régi totóját”, amivel születése óta elválaszthatatlanok (és az első szavai között szerepelt a totó mint takaró és amiből már azóta vettünk egy ugyanolyat, mert a régi már kimoshatatlanul elkoszolódott és olyan a tapintása mint a smirglinek, de az új meg nem kellett neki), majd mintegy háromperces cirógatást követően elaludt. Az egyik ilyen alvás után, a takaróját morzsolgatva, elgondolkozva kérdezte tőlem:
-Anya, a régi totót tulajdonképpen miért hívják régi totónak???

fotó

Számodra mik a nélkülözhetetlen baba-mamás cuccok?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com