Apa házasság

A mintaapaság margójára

Még mielőtt azt gondolnátok, hogy a blog kezd egy hormonoktól megbolondult, a babavárás és a közelgő karácsony lázában égő elmeháborodott asszony szirupos ömlengéseivé válni, leszögezném, hogy hiába jó apa és jó társ, azért az én férjem sem tökéletes.

Részletekbe nem fogok bocsátkozni, mert olvasnak itt suttyomban a férjem kollégái, meg gyerekkori barátai, meg a szülei, meg még ki tudja kicsoda és én igazán nem akarom földbe tiporni a gondosan felépített imidzsét holmi leleplező bejegyzésekkel, meg aztán mi van ha egyszer megelégeli a csacsogásaimat, jól regisztrál itt a wordpressen és elárulja nektek, kedves olvasók, hogy én sem vagyok ám -de még csak távolról sem- tökéletes? Hú, az mekkora bukta lenne! 😀 😀 😀

Nos kérem, egy nagy hibája van az embernek, ami bizony aggasztó, főleg, hogy már a nyolcadik évünket tapossuk együtt, na szóval az van, hogy a férjem nem valami nagy gondolatolvasó… Én tényleg úgy ítélem meg, hogy egyszerű vagyok, mint a faék: ha valami nem tetszik, megsértődöm. Ha fáradt vagyok és nyűgös, és valami miatt macerál, megsértődöm. Ha olyat mond, ami bántó, de közben tudom, hogy igaza van, megsértődöm. Ha nem segít, amikor még a hülye is látja, hogy segítségre szorulok (csak ő nem), megsértődöm. De most komolyan: mi ebben a bonyolult? Mármint kikövetkeztetni, hogy éppen miért vagyok megsértődve, fejben lezongorázni a lehetséges gyógymódokat, majd kiválasztani a megfelelőt és helyben alkalmazni???

Persze néma gyereknek az anyja se… de én mondom is! Készülünk sétálni, nulla fok, dupla pulcsi-sapka-sál-kesztyű-overall-csizma per gyerek, mondom segíts már, hogy haladjunk; “jó”, mondja, és kimegy a teraszra a muskátli elszáradt leveleit összeszedegetni. Ami mondjuk marha fontos az elindulás szempontjából… és csodálkozik ha megsértődöm. Közben meg tudom, hogy ha úgy adódik, egyedül is simán boldogul velük.

Ja, és a micsinálokénegésznap meg a hoválettapénz, az a kedvencem! Megható látni, hogy vannak még felnőtt emberek, akik szerint az ajándékokat a Jézuska hordja a fa alá… De mindegy is, küldetés teljesítve, mindenkinek megvan minden, megbízatások is kipipálva, ajándékok becsomagolva, a szépséges ágyneműhuzatról pedig, amire évek óta sajnáljuk a pénzt és amit most végre jól megvettem magunknak, hogy a szép új ágyunkba már mégse a lyukasat használjuk, szóval arról meg majd azt mondom, hogy nem is volt tizenkétezer. Darabja. De akkor hová lett a pénz?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

2 hozzászólás

  • Induláskor a majdnem tökéletes apának is mindig valamit még nyomkodnia kell a számítógépen!

  • Mondom a gyerek apjának, hogy befizettem a számlákat, x ezer forint volt. Erre megkérdezi, milyen számlákat? (Minden hónapban ugyanazok jönnek 🙂 )

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com