Gyerekszáj ünnep

Várjuk a Mikulást

Csak azért sem fogok fényképeket közzétenni a gyerekekről, ahogy kis piros mikusapkában és rénszarvasos pizsamában vidáman bontogatják reggel a frissen felfedezett ajándékaikat! Nem, én aztán nem állok be a sorba! Annál is inkább, mert nálunk mindez hajnali 4.45-kor történt, amikor a nagykorú, fényképezőgépet legálisan kezelhető családtagok még nem kezdték meg ébrenléti ciklusukat. Csak két perccel később, amikor az elsőszülött már eksztázisban rongyolt be a szülői hálóba, hogy valakivel megoszthassa örömét.

Na de ne szaladjunk ennyire előre! A várakozás, az adventi időszak már egy hete elkezdődött, saját készítésű adventi koszorúval igyekeztünk meghitté varázsolni a hangulatot, igaz minden este a gyertyagyújtásnál menetrendszerű hiszti van, hogy miért pont azt a gyertyát és miért csak egyet gyújtunk meg… a többi biztosan szebben ég, nem próbáljuk meg?

fotó (4)

Meg amúgy sem értik még az Adventi készülődés jelentését, amit mi sem bizonyít jobban, mint négyéves Frici fiam alábbi Advent-értelmezése:
– Anya, képzeld, az oviban van olyan naptár, amiben ablakok vannak és az ablakokat ki lehet nyitni és csoki van benne!!!
– És szerinted miért kell kinyitni az ablakokat?
– Hát ezért, mert ez egy ilyen csokiadagoló naptár!

Tegnap este végre ki lehetett tenni a csizmákat az ablakba, lelkesen pucolták, kefélték őket a gyerekek. Mi idén megkíméltük magunkat a fáradalmaktól és nemes egyszerűséggel elmulasztottuk kitenni cipőinket, de ez nem okozott fejtörést nekik. Frici közölte, hogy ő a nappaliban fog aludni, mert onnan kiváló rálátással bír az ablakpárkányra és jól hallja majd, ha a Mikulás a kandallóba huppan, erről nem lehetett lebeszélni.

fotó (9)

Álmában is résen van

Némi logisztikát igényelt az áru belehelyezése a csizmákba, miután Frici még este 11-kor is éberen fülelt a nappali kanapéján, de gondoltam éjjel úgyis mászkálok a wc-re, majd valamikor belecsempészem teletojja a csizmákat a Mikulás. Hajnal egykor éppen félkómában, nagy lelki nyugalommal zörgök a pisztáciás (Fricinek) és a kesudiós (Abinak) zacskókkal meg az ajándékokkal az ablakban, mikor is Fricikémnek kipattan a szeme, felül a kanapén és valamit motyog. Szerencsére egyből visszafeküdt, de komolyan majdnem lebuktam! Be is tettem gyorsan egy virgácsot a csizmájába, hát miért nem lehet éjszaka rendesen aludni???

Küldetés teljesítve, megkönnyebbülten feküdtem vissza az ágyba és nem volt őszinte a mosolyom, amikor zöldhajnalban Fricikém örömködésére ébredtem. Okvetlenül meg akarta valakivel osztani a felfedezését, hogy bizony nálunk járt a Mikulás és apa, anya, képzeljétek, hogy még egy távcsövet is hozott! Abi, Abi, keljél fel, te is kaptál valamit!!! Rettenetes anya vagyok, de én marhára nem voltam lelkes. Hát hogy mondhatom azt a gyerekemnek, aki éppen AJÁNDÉKOT KAPOTT, hogy duguljon már el és menjen vissza aludni??? Zoli szerencsére időben kapcsolt, hogy a rosszabbik énemmel való találkozás könnyedén mély nyomokat hagyhat kisfiunk patyolattisztaságú lelkén, meg ő különben is fel szokott ébredni hajnalban, így feláldozta magát és kiment a nappaliba lelkesedni a gyerekkel, aki bolygókat kívánt tanulmányozni vadonatúj távcsövével a koromsötét égen.

Végül valahogy sikerült együttes erővel visszabóbiskolniuk, de még így is Frici volt az, aki újra ébresztett minket. Ekkor már kivilágosodott, semmi akadálya nem volt tehát felverni az egész családot és a felfedezés örömétől megfosztva előzékenyen Abi párnája mellé halmozni a Mikulás neki szánt ajándékait. 🙂

No, hát ilyen volt idén a mikulásunk, örültek annak, amit kaptak, igaz, Fricikém a virgácsot nem tudta hová sorolni:
– Anya, nézd csak, még hozott a Mikulás ilyen faágakat is, majd beletesszük a hóember kezébe ha építünk, jó?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

5 hozzászólás

  • milyen jó volt a másik oldalon lenni, amikor még gyerekek voltunk:) most mondjuk nem kell csempésznem, de én is mindig odakészítem az ágy elé a csomagjait:)

  • Nálunk is járt a Mikulás Apja személyében. Mindenki irtóra élvezte a helyzetet, Apa full beöltözve, csak az orra és a szeme lógott ki. Mikor Mikulás el, Apa haza, megnéztük együtt a képeket, amire rámutatott a 19 hónaposunk és közölte a Mikulásra: Apa. 😀 😀 😀

  • Hihihi!
    Nálunk a következő zajlott. Nemrégiben (közösen, tehát a gyerek jelenlétében) vásároltunk egy pizsamát az Aldiban, és azóta le se lehet rángatni róla. Anya imígyen szólott:
    – Simikém, szerintem a Mikulás fog neked hozni még egy ilyen szép pizsamát, ha ennyire tetszik.
    Mire ő, a felvilágosult két és fél éves:
    – Anya, a Mikulás nem hoz pizsamát, azt az Aldiban lehet kapni 😀 !

    • 😀 Igen, valahogy nálunk is levágták a gyerekek, hogy a Mikulás VESZI az ajándékokat, nem csak úgy terem a zsákjában. 😛

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com