babavárás

Divat lett a babamozi?

A babamozi, vagyis 4D ultrahang egyre elterjedtebb manapság a kismamák körében. De vajon nyújt-e valamilyen pluszt a hagyományos, fekete-fehér, kétdimenziós megjelenítéshez képest? Vagy csak egy divathóbort, ami arra szolgál, hogy a várandós anyukák eggyel több fényképet posztolhassanak babájukról a facebookra?

Elmesélem, én hogy éltem meg:

Amikor a nagyokkal voltam terhes, a második genetikai ultrahangot csináltattuk egy jó nevű genetikusnál, ahol a csomag részeként (miután minden mérést elvégzett) babamozizhattunk is. Így két legyet ütöttünk egy csapásra, mert nem haszontalanul mentünk, de azért kicsit céltalanul is gyönyörködhettünk a babá(i)nkban. Illetve gyönyörködhettünk volna, ha például ők is úgy gondolták volna. Friciből sem túl sok minden látszik, Abikám pedig egyenesen sztrájkot rendezett arra a fél órára és csak azért sem volt hajlandó semmit sem megmutatni magából (nosztalgiabejegyzés: Gondozott vese és durcás lepényhal).

Most, harmadjára viszont vagy a khmm korom miatt (idén beléptem a harmadik ikszbe), vagy azért, mert titkon bennem van, hogy ez az utolsó terhességem (bár ha jó baba lesz a kicsi, ki tudja…), szóval fogalmam sincs mitől, de sokkal érzékenyebb vagyok. Elsírtam magam a hathetes ultrahangon a baba szívhangjától és a fekete-fehér fényképet szorongatva úgy éreztem, hogy az enyémnél formásabb petezsákot egyetlen nő sem hord a méhében. A férjem elkísért egyébként és jobb ha tőlem tudjátok, hogy a szívhang hallgatásakor páralecsapódást észleltem a szemüvegén (amit minden bizonnyal a vizsgálóban uralkodó rendkívüli időjárási jelenségek okozhattak…).

Fantasztikus dolog ez az ultrahang, az elsődleges orvosi alkalmazáson túl is. Én sokkal közelebb érzem magamhoz a babát ha néha megnézhetem és úgy érzem, hogy a férjemnek is segít feldolgozni, hogy harmadjára is alakul kettőnkből egy kis lény. És emiatt gondoltam, hogy talán most már a nagyok is elég nagyok ahhoz, hogy érdekelje őket a kisbaba, szerettem volna ha látják is a testvérüket, nem csak beszélünk róla.

Elkezdtem a neten keresgélni, hogy hova mehetnénk családilag, a fő szempontom az volt, hogy ne orvosi rendelő legyen, hanem egy olyan hely, ahová nem ciki beállítani két kiszámíthatatlan gyerekkel, ahol kényelmesen leülhetnek ők is és ahol most az egyszer tényleg az a cél, hogy gyönyörködhessünk a piciben. A nagyszülők két utcányira laknak a Mini-Manó Babacentrumtól, ahová régebben sokat jártunk vásárolni és eszembe jutott, hogy ott van egy hely, a CsodaBent 3D/4D Magzati Ultrahang Stúdió. Felvettem velük a kapcsolatot, hát erre nem kiderül, hogy lelkes blogolvasók?!?! Már csak ezért sem volt kérdés, hogy őket válasszuk. 🙂

A “Nagy Napot” -melyen a nagyok megismerkednek tizenhét hetes magzatkorú kistestvérükkel- úgy terveztem, hogy a gyerekek aznap délben a mamánál alszanak, mi a férjemmel délután ellibbenünk értük, mire ők már kipihenten, meguzsonnázva és vidáman fognak minket várni, majd együttesen átsétálunk a Stúdióba. Persze változott a program, a gyerekek otthon voltak, Abit úgy kellett ébresztgetni, nem is volt hajlandó uzsonnázni, Frici meg nem aludt, úgyhogy meglehetősen nyűgösen indult a dolog.

Végül valami csoda folytán sikerült időben odaérnünk, én elfoglaltam a helyem az ágyon, kis családom többi tagja pedig a kanapét vette birtokba, ahonnan egy nagy tévéképernyőt bámulva lehetett befogadni a látványt. Igyekeztem a figyelmüket folyamatos magyarázással fenntartani, “nézd csak, most integet a baba!”, “de cuki, a fülét dörzsölgeti” és Abikám figyelmét is mintegy két és fél percig sikerült fenntartanom, onnantól arra koncentrált, hogy Frici figyelmét is elterelje, aki még bő másfél percig ellenállt neki, aztán megadta magát az élvezetnek. Elkezdtek indiánüvöltésben körbe-körbe szaladgálni, ami meglehetősen alátámasztja a szonográfus bölcs elméletét, miszerint minden gyerek annyi percig képes koncentrálni, ahány éves.

Én hősiesen kitartottam, Zoli némán vakargatta a kezem, hogy menjünk már, ez így ciki (szerintem amúgy nem), végül a kisbaba is megérezte a közönség lelkesedésének hiányát, mert befúrta a fejét a falba és nem produkálta magát többet. Mondjuk én elnézegettem volna az idők végezetéig (vagy legfeljebb még 23 hétig) is a kis hátát, a kiálló lapockáját, meg a csupa csont és bőr kis testét, elképzeltem, hogy lesz milliméterről milliméterre egyre husibb a teste. Ezt soha nem tudnám megunni. 🙂 De biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknek is maradandó élmény volt, Frici már mondta is a mamának, hogy integetett neki a kisbaba…

Köszönjük még egyszer a CsodaBent-nek a lehetőséget!

ultrahang

De vajon Lőrinc lesz vagy Réka?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

13 hozzászólás

    • Hát, nem tudom. Olyan kis kerek feje van, mint Fricinek. De már csak 22 hét és kiderül. Mi az a te harminckettődhöz képest? 😀 😀 😀

  • Kis cuki 🙂 én amúgy anno azért ragaszkodtam 18 hetesen a “babamozihoz”, mert a bezzeganyán volt egy csajszi, akinek akkoriban ment el a babája 🙁 és én is elkezdtem mindenféléket képzelegni, ragaszkodtam hozzá és kész. Utána kiderült, hogy jól tettük, hogy elmentünk, mert egy héttel később a hivatalos ultrahangon egy mukkot nem szólt hozzánk a doki, és én nem is láttam semmit, mert a fejem fölött volt a monitor.Még azt is úgy kellett kihúzni belőle harapófogóval, hogy rendben van-e a kölök. Borzasztó csalódott lettem volna, ha előtte nem látjuk Lilit.

    • A múltkor én is úgy jártam a kórházban a 12 hetes genetikai ultrahangon, hogy úgy volt fordítva a monitor, hogy kábé csak a porszemcséket láttam a gép hátulján. Még jó, hogy Zoli ott volt velem, legalább egyvalaki látta a babát a családból. 🙂

  • Nagyon cuki! 😀 Imádtam az ultrahangokat, tényleg órákig tudná az ember nézni. 😀 Alig várom, hogy újra részem legyen eben. :)))
    Most akkor, hogy is van? Meglepetés lesz a neme, és csak szüléskor akarjátok megtudni, vagy csak nem mutatta magát?

  • mi is a csodabentnél voltunk, nagyon jófejek voltak 🙂
    nagyon cuki a manó és szerintem is Réka :-)) de a Lőrinc név az tök szuper már csak ezért is lehetne fiú (nálunk a férjem vétózta, de mivel kislányunk lett bedobom a következő alkalommal is hátha) :-))

  • különben én is UH függő voltam, tekintve, hogy -okkal -végigaggódtam a 2. terhességem, szóval nekem KELLETT látnom, hogy minden okés odabent!! na meg persze..annyira akartam újra és újra megbizonyosodni, hogy lány!! nem is mondtak egyszer sem mást! 😉

  • Mikor Noémit vártuk, 15 éve (jesszus…), a mi pénztárcánkhoz sok volt a 10-15 ezer forint, és két évvel utána szintén. Siminél, aki az előzőekhez képest egy évtizednyi késéssel született, 13ezret fizettünk. 12 év alatt semmit nem drágult a 3D/4D -s ultrahang ára!!! Utoljára viszont mindenképpen szerettem volna, tekintettek hajlott koromra, ugyebár. A férjem sem ellenezte, bár csak nagy unszolásra vette rá magát, hogy eljöjjön velem. De utána! Mindenkinek (leginkább a gyerekeknek és anyóséknak illetve egyéb rokonoknak) nagy szakértelemmel magyarázta, hogy “Ez itt a háta, ez az arca, itt most az agyát nézték, ez a lába, látod, ugye, hogy keresztben van, és hát itt látszik, hogy fiú, itt meg, hogy integet…” Még jó, hogy nem akart eljönni…:D

    • Amúgy ha tényleg csak meg akarja az ember kukkantani a babát és vizsgálatra sincs szüksége, akkor most 6500 Ft-ért lehet a CsodaBentbe menni. Ez itt a reklám helye. 😀

      • Ne idegesíts, tényleg ennyi? Mondjuk, a sima babamozi még az Istenhegyi úton is “csak” 10ezer. 15 éve még nagyon kevés helyen csinálták, és tízezer alatt tényleg nem volt semmi, a sima 2D-s is (ha pluszba, passzióból akartál csináltatni) 8ezer volt. Azt meg nem akartuk, olyat úgy is láttunk már eleget.

        • Tényleg ennyi, majd ki is teszem fb-ra, hátha valakit érdekel. Sőt, most olyat mondok, hogy engem egyenesen vendégül láttak a babamozira. Mert jófejek 😀 😀

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com