Anya gondolkodik házasság

Változom…

Nagyon jó ötlet volt kiharcolnom, hogy a jelszóért cserébe írjatok pár sort magatokról, remek “pályaművek” érkeztek. Jó volt olvasni, hogy ki hogy került ide, kinek mekkorák a gyerekei, kinek milyen blogja, gondolatai vannak és miért szereti olvasni az írásaimat. Érkeztek nagyon vicces, komoly, rövid és novella hosszúságú bemutatkozások is, mindenkinek köszönöm még egyszer!

Az egyik olvasó még ajánlót is írt a saját blogján, amit annyira találónak érzek, hogy meg is osztom veletek:

Rejtelmek blog: Fiatal, lassan háromgyerekes anyuka blogja, jó humorú, ironikus írásai szerencsére nélkülözik a “gyerkőcök”, “hancúroznak”, “férjecském” és “hozzátáplálás” kifejezéseket. Mindenféle erőlködés nélkül világos, hogy egy boldog családban élnek.

Két mondat az egész, mégis mindkét mondathoz iszonyú sok energia és erőlködés és évek munkája kellett, hogy igaz és leírható legyen.

Bár a fenti kifejezések valóban nem tartoznak az aktív szókincsembe (mondjuk a hozzátáplálásnak van létjogosultsága, legfeljebb a túllihegésének nincsen), nem voltam ám én mindig ilyen. A minap kezembe akadt egy cetli, a terhességi papírjaim közül esett ki. Több mint 4 évvel ezelőtt írtam, Fricivel voltam 5 hónapos terhes:

fotó (8)

első babamozgás: 2010.05.09.
Zoli szerint szép vagyok: 2010.05.12.
Zoli megpuszilta a pocim: 2010.05.13.
Zoli érezte a mozgást: 2010.05.14.

A mostani fejemmel már nemigen készítenék ilyen “dedós” kis jegyzeteket, de ennek leginkább abban látom az okát, hogy akkoriban még nagyon bizonytalan voltam. Nemcsak mint anya(jelölt)nek, de mint feleségnek is égető szükségem volt bizonyosságra a férjemtől, hogy szépnek talál és hogy ő is várja az első gyerekünket. Mivel ezeket a megjegyzéseket többnyire ki kellett csikarnom, nem is érték el a kívánt hatást. Maradtam továbbra is bizonytalan, szeretetre és megértésre vágyó, sokszor magányos majdnem-anya.

Mostanra viszont már megértem mindkét szerepre: olyan anya vagyok, amilyen, én igyekszem, de ennyi van bennem és kész. Amíg a gyerekek kiegyensúlyozottak és érzelmileg biztonságban érzik magukat velem és mellettem, addig nincs okom kételkedni abban, hogy jól csinálom-e. Lehetne jobban? Hát hogyne! Nézhetnének kevesebb mesét, ehetnének biozöldségekből (általam) főzött meleg ételeket mindennap, lehetnék este türelmesebb amikor még egy utolsó meséért/pusziért/pisiért/vízért szívatnak az altatáskor, lehetnék más mint amilyen vagyok.

SCH_3730-Edit-Edit-2

SCH_3774-Edit-Edit-2

De azért bizakodom. Abban, hogy értékelik az őszinteséget. Hogy nem teszek úgy, mintha én egy gép lennék, aki soha nem fáradt, beteg, ideges. Ezt tudom nekik adni, meg azt, hogy boldoggá teszem az apjukat és viszont, hogy az évek során küzdöttünk annyit egymással és egymásért, hogy mostanra már nem vagyok bizonytalan. Szeretjük egymást, ezt érzik a gyerekek és semmit nem szeretnék jobban, mint hogy egy ilyen házasságot látva egy ilyen boldog családban nőjenek fel.

SCH_3732-Edit-Edit-Edit-2

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

9 hozzászólás

  • “…küzdöttünk annyit egymással és egymásért…” – a legerősebb mondat. Olyan jó ezt leírva látni!

  • Azt hiszem, en vagyok az örök bizonytalan. Igyekszem fejlödni es ebben sokat segit, ha latok mas magabiztos anyakat es felesegeket, akik nem önostorozoak es nem probaljak a sajat esszerütlenül magas mercejüket megugrani es azt törvenyszerüen elbukni. Köszi. 🙂

  • Hihetetlen nagy munka (lehetett), hogy eljuss ide. 🙂 nekem éppen tegnap “nyitották” fel a szemem: örök bizonytalan és bizalomhiányos leszek, még a saját fiamban sem fogok bízni. A te példád erőt ad az új célomhoz. 🙂

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com