család Gyerekszáj terhesség

Adókedvezményre gyúró háromgyerekesek

Amikor egy kétgyerekes anya elszólja magát, hogy úton van a harmadik baba, törvényszerű, hogy akad olyan mókamiki ismerőse, aki felteszi a következő, egymillió dolláros kérdést: “Az adókedvezményre gyúrtok, nem igaz?”

Ezt az elméncséget! Ezt a félelmetesen egyedi és kapitális humort! Ezt a gyöngyszemet! Hát mi másra “gyúrnánk”???

Amúgy meg, nyilván. Mi másért is vállalna be épeszű ember három gyereket manapság, ha nem az adókedvezményért!?!? Jól jön, ezt senki nem tagadhatja (főleg, ha maximálisan ki is tudja használni), de hogy nem telik majd belőle egyszerre három kamasz gyerek fogszabályozójára, különóráira, havonta kinőtt tornacipőire, az is biztos. Úgyhogy zárjuk is rövidre ezt a kérdést, például úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk. Mindenkinek megvan az oka arra, hogy miért vállal annyi gyereket, amennyit, mindenesetre hasonló reakciókból, “jó tanácsokból” bizonyára sosem lesz hiány, amíg világ a világ.

Anyaggyűjtés céljából nekem sem kellett messzire mennem amikor bejelentettük a hírt:

Andi (38 éves, háromgyerekes édesanya, törzsolvasó) egyenesen azzal vádolt meg, hogy teherbeesésem legfőbb célja az volt, hogy folyamatosan fenn tudjam tartani a blogkövetőim érdeklődését azzal, hogy hitelesen mutatom be a babavárás rejtelmeit és újra és újra prezentálok egy saját használatú gyereket, akinek majd vicceskedhetek a fejlődésével kapcsolatban. :-)Andi szavaira egyébként érdemes figyelni, látja a jövőt(!), hiszen ő egy félreértés kapcsán már aznap gratulált egészséges magzatunkhoz, amikor az nagy valószínűleggel megfoganhatott.

Árpád, egyenesági rokon, 36 éves, háromgyerekes édesapa, akit kicsit kimerített a gyerekei hosszú nyári szünete, eképpen fogadta az örömhírt:

– Hát bolondok ezek??? Nem tanulnak a mi példánkból?

Abigél, 2 és fél éves lánygyermek, a születendő baba okos és gondoskodó nővére hatalmas empátiával fogadta amikor megkérdeztem tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy kisbaba van a hasamban. Abikám hosszan elgondolkozott, két keze közé fogta az arcomat, mélyen a szemembe nézett és nagy komolyan így szólt:

– Ne aggódj anya, majd KISZABADÍTJUK!

Frigyes, 4 éves, a születendő gyermek okos és gondoskodó bátyja a gyakorlati szempontokra helyezi a hangsúlyt. Ahogy feldolgozta a hírt, előtört belőle tudományos énje és azóta is folyamatosan kérdezget:

– És hol alszik a kisbaba? És ha pisilnie kell, akkor hova pisil? És hol fog kibújni? Nem fog fájni? Anya, ha te almát eszel, akkor a kisbaba is almát kap? És ha kiflit eszel, akkor kiflit?

Beszélni kellett neki a köldökzsinórról, a magzatvízről, képeket is nézegetett és fűnek-fának terjeszti, hogy nekem most vigyáznom kell magamra:

– Apa, tudtad, hogy anya nem emelhet fel engem?

Mire a férjem, nem túl szofisztikáltan:

– Miért, fáj a dereka??? (fejemet-a-falba-verős-szmájli)

De legalább van egy négyévesem, aki máris óvja és félti a kisbabát…

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com