cafeblog

Tízezer orbánozó

Volt múltkor ez a BKV-s bejegyzésem. Szerintem egy tök átlagos írás lett, sőt, meg se akartam írni, csak ha már egyszer nekiültem, úgy voltam vele, hogy befejezem. Aztán feltettem a cafeblogra, mert épp nem volt más írás a “fiókomban”. És aztán elszabadult a pokol.

Az egyik hírportál (hir24) címoldalon közölte le vezető hírként, hogy szegény kisgyerekes anyukát megbüntették érvényes bérlettel. Írtak hozzá bevezetőt, idéztek belőle néhány mondatot, két helyen linkelték a blogomat, csatoltak egy szívszaggató képet, ahogy egy anyuka az esőben babakocsival közeledik a busz felé, majd közzétették, hadd szóljon. Picit több mint tízezren kattintottak aznap a blogomra, azt pedig el sem tudom képzelni, hogy mennyien olvasták el csak a rövid cikket. A legtöbben valószínűleg csak odáig jutottak, de a tízezer továbbjutóból is szerintem nagyságrendileg kilencezerötszázan nem értették, amit írtam. Annyira ki van akadva mindenki a békávéra, meg az ellenőrökre, meg a rendszerre és a politikára, hogy néhány komment után előjött az orbánozás. Aztán már cigányoztak is. Nem konkrétan rám, de mondjuk a kommentelők egymásra, az ellenőrökre, meg nem is tudom kire, ugyanis kb. 10 hozzászólás után úgy gondoltam, hogy nem tesz jót az idegeimnek, ha folytatom. Annyira el van foglalva mindenki a saját sérelmeivel, hogy egyszerűen nem értették amit írtam. A legtöbben sajnáltak, de sokan hibáztattak, hiszen állampolgári kötelességem, hogy az okmányaim érvényességi idejét észben tartsam, illetve hogy diplomás felnőttként tisztában legyek azzal, hogy apró-cseprő ügyeimet melyik hivatalban intézhetem.

Tucatnyi e-mail érkezett vadidegenektől, akik megírták, hogy hasonlóan jártak, és orbánviktor mondjon le, meg hogy ezek mindenkit be akarnak chipezni. Egy olyan email érkezett, amiben egy kedves úriember annyit írt, hogy szerinte ez egy szédületesen gyenge poszt volt. Teljes mértékben egyetértek vele, semmi hírértéke nem volt, viszont a hírszerkesztők tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen szenzációhajhász történetet (hogy jogtalanul(???) megbüntetnek egy KISGYEREKES anyát) milyen könnyen el lehet adni.

Úgy látszik, a blogomat csak egységében lehet kezelni, bármilyen, a kontextusából kiragadott poszt félreértelmezhetővé válik. Sajnálom azokat, akik a saját frusztrációjuktól nem látták, hogy én ebben az írásban nem hibáztatom sem a békávét, sem a rendszert, sem viktort, mert én képes vagyok felfogni, hogy a bérletem tényleg nem volt érvényes, és hogy tiszta szívből röhögök magamon, hogy néha ennyire pancser tudok lenni.

Köszönöm, hogy ti értő olvasóim vagytok 😀

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

6 hozzászólás

    • Jahh… hát igen, nem tudom miért lepődöm meg még mindig azon a jelenségen, hogy egyesek annyira unatkoznak, hogy főállásban híreket olvasnak a neten, majd azokat “értőn” kommentelik. 😀

  • Nem találtam meg a jelszavam. Illetve megtaláltam, de elkopott az írás a felületéről, és nem tudtam belépni. És mire újat kértem, elszállt a kommentem is…. ah!!! Csatlakozom a pancserekhez!

    Rövidítve az előbbi elszállt gondolatokat: Esztétika szakos barátnőm okít ki arról mindig, hogy a mű (vers, film, regény, szobor, kismacska) túlmutat az íróján. Mert a műben ott van a kozmikus-tömeges elfojtott közös tudattalan maszlag (van neki pontosabb neve is, csak nem tudom). Másrészt benne van – benne lesz – befogadáskor a befogadó minden eddigi tapasztalata, meggyőződése, félelme, vágya… és mindezekkel összefonódva, keveredve él tovább a mű, egyre távolabb az alkotó eredeti szándékától. Így tehát, ne csodálkozzunk, ha Mona Lisa mosolya mögött mi mást látunk, mint Leonardo da Vinci, és azon se, ha egy egyszerű-hétköznapi BKV-zásból orbánozás lesz 🙂 A gyatra posztod is elég erős ahhoz, hogy önálló életet éljen 😀

  • Üdvözöllek a való világban! (Nem, nem abban a Való Világban.) Hiába írsz le bármit, az emberek nem azt látják, olvassák benne, mint amit te közölni akartál. Legalábbis nem teljesen. Mert a saját életük, tapasztalataik, aktuális hangulatuk befolyásolja a befogadóképességüket. Meg egyébként is szeretnek kötözködni, mindenben hibát találni, kioktatni, mindent jobban tudni.
    Meg kellene tanulni csak az írás élvezetéért írni, és nem azt várni, hogy mi lesz rá mások reakciója. (Nekem legalábbis mindenképp.)

    • Ja igen, emlékszem te is kaptál hideget-meleget az egyik ursulás cikk kapcsán. Amúgy nem zaklatott fel különösebben a történet, sőt, sok kedves üzenetet is kaptam, hogy milyen jó olvasni a blogomat. De ha egyszer mégis besokallok, akkor mindig is itt lesz nekem ez a hely, ahová bármikor visszavonulhatok!!!
      Jut eszembe, el ne felejtsem, hogy pénteken lesz 2 éves a blog. 😀

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com