Egyéb

Nem hagynak jótékonykodni

Karácsony közeledtével megint tele van a média adományozási lehetőségekkel, szívhez szóló portrékkal a rászorulókról és olyan kitalált, vagy valós történetekkel a jótékonykodásról, amik egészen biztosan könnyet csalnak az ember szemébe. Adni jó: akkor is ha van miből, akkor is ha nincs. De kinek adjunk?

Megbízhatunk-e a különböző segítő egyesületekben, alapítványokban? Időről-időre lebukik egy-egy ilyen szervezet és kiderül, hogy az alapítók nyaralót vettek a befolyt pénzekből a Kanári-szigeteken, de nem is kell ilyen messzire mennünk a példakeresésben. Régebben eléggé elterjedt volt, hogy a hajléktalanok “segítettek” visszatolni a bevásárlókocsit a hipermarketekben, nyilvánvalóan a benne lévő pénzért cserébe. Velem is, de több ismerősömmel is megtörtént, hogy amikor inkább felajánlottunk nekik néhány meleg és ropogós sajtos stanglit, esetleg hozzá még felvágottat is, akkor gondolkozás nélkül elutasítottak és agresszívvé váltak. A sajtos stanglit nyilvánvalóan nem lehet meginni ugyebár…

De vegyük csak az utcai kéregetőket, vagy azokat, akik a piros lámpánál koszolják össze minden tiltakozásunk ellenére fekete vízzel az autó szélvédőjét! Hányszor fordult már elő, hogy cifrábbnál cifrább szidalmakkal és három generációnyi le- és felmenőmet sújtó átkokkal lettem gazdagabb, amiért nem adtam pénzt. De hiszen olyan nehéz megítélni az embert! Mindenki olvashatott arról, hogy az aluljárókban azért alszanak állandóan a kisgyerekek az anyjuk ölében, mert leitatják őket alkohollal. Mit lehet tenni? Honnan tudhatod, hogy ha pénzt adsz nekik, akkor a gyereknek vesznek belőle ennivalót és nem italra költik?

Talán ezért jó pénz helyett inkább használati tárgyakat, ennivalót adni. És aztán reménykedni, hogy azt nem adják el valakinek azért, hogy a pénzen megint csak alkoholt vehessenek. Olyan sok a negatív tapasztalat, hogy az ember mindig kételkedik. Én nem sokat segítek. Segíthetnék többet is, mindig el is határozom, de aztán rendre belefutok valamibe, ami megingatja a hitem.

Hogy mit teszek én? Az adóm 1 %-ának felajánlásán kívül, amit a gyerekeim születéséig az engem nevelő sportegyesületnek, azóta pedig az egyik gyerekkórháznak utalok? Alig valamit. Szelektíven gyűjtöm a hulladékot: kiszelektálom a sörös dobozokat meg a visszaváltható üvegeket és egy zacskóban kiteszem a ház elé. Mondjuk ez nem egészen önzetlen felajánlás, mert így megelőzöm azt, hogy a szemétszállítós napokon széttúrják a szemetesünket, ha látják a gondosan kikészített csomagot, ráadásul nem nekem kell elcsattogni vele a szelektívbe, a guberálóknak pedig van ráérő idejük 2 forintért visszaváltani a sörös dobozok darabját, az üvegekről nem is beszélve. Többször küldtem cipősdobozt a Mikulásgyárba. Aztán még gyerekcuccokat is gyűjtök. Harisnyákat, bodykat, játékokat, könyveket, cipőket, amiket már a gyerekeim nem használnak és nem akarok eltenni az utókornak. Ezeket évente néhányszor el szoktam vinni a kerületi gyermekjóléti központba. Mindig veszek még mellé legalább egy csomag pelenkát, de szoktam tápszert, bébiételt is adni. Örülnek neki. Állítólag. Remélem, hogy tényleg. Egyszer itt a telepen akartam felajánlani a karácsonyi gyűjtésre egy nagyobb adag bébiételt, de amikor betelefonáltam azt mondták, hogy itt nincsenek rászorulók. Jó tudni, hogy ilyen remek helyen élek, kár, hogy szerintem pedig igenis vannak, legfeljebb ez a szervezet nem működött túl hatékonyan ami a feltérképezést, elosztást illeti.

A minap pedig egy szegény sorsú takarítónőbe szaladtam bele. Tudjátok, nálam ez érzékeny téma, évek óta keresem az igazit, de nem találom. Eddig leginkább ajánlások útján próbálkoztam (hiába), anyukám pedig, aki a céghez keresett takarítót, inkább a pályáztatásos-önéletrajzos módszert részesítette előnyben. Így talált rá néhány hete Ágira, aki az önéletrajza szerint amúgy Marika, de nem is ez a lényeg. Egy anyaotthonban él a hároméves fiával. Néhányszor elment a céghez takarítani, nem volt vele probléma, így kértem, hogy jöjjön el hozzám is. Három órát dolgozott nem is rossz órabérrel, adtam neki néhány ruhát, könyvet, játékot, tápszert, hogy vigye be az otthonba a gyerekeknek. Megbeszéltük, hogy másnap is jön folytatni a munkát. Ki is készítettem még néhány dolgot a gyerekeknek, nos Ági azóta is jön…

Gondolom mindenkinek vannak hasonló tapasztalatai. Hát mégis hogyan bízhatunk így abban, hogy jó helyre megy az adomány? Hogy megbecsülik és örülnek annak amit kapnak?

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

5 hozzászólás

  • Régebben én sem szívesen adtam az utcán koldulóknak, sőt egyet ki is oktattam, hogy azért, mert úgysem kajára, hanem piára költi. Aztán hallottam valakitől, hogy ha adunk, adjunk önzetlenül, és ne mi akarjuk eldönteni, hogy mire van szüksége az illetőnek. Mennyire igaz. Azóta nem nézem, hogy mire költi azt a kétszáz forintot, amit a kezébe nyomok. Mert ha italra, akkor arra van szüksége. Ki vagyok én, hogy megítéljem? Nem az ő életét élem, szerencsére. Lehet, hogy az a kis idő a legboldogabb a napjában, amíg tart a bódulat.
    Egyébként régebben krisnásoknak is adtam a parkolókban. Két okból. Az egyik, hogy eleinte mindig egy fősulis évfolyamtársammal futottam össze. Benne megbíztam. Emlékeztem még arra, hogy mennyi indiait ettem a kollégiumban, amit ő hozott nekem az étteremből, ahol dolgozott, mert ételt soha nem dobnak ki. És milyen jól esett ifjúkoromban a Szigeten is naponta egy tál meleg étel, amit a krisnások osztottak, ingyen, mert azért anyagilag nem voltunk jól eleresztve. Ők mai napig osztják az ételt a rászorulóknak.
    Karácsony környékén pedig? A klasszikus a Mikulásgyár. Meg az élelmiszerbank gyűjtőakciói a hipermarketekben. Már második éve veszek részt egy egyéni akcióban, amit két ember szervez. Anyaotthonokban élő, vagy velük kapcsolatban álló családok gyerekei írnak levelet az angyalkának, hogy mit szeretnének ajándékba. Ezeket a leveleket kapja meg egy-egy ember, aki beszerzi az ajándékot, becsomagolja és eljuttatja egy központi helyre, amit egy délelőtti műsor után osztanak ki. Mindezt név nélkül. A legjobb kezdeményezés amiben valaha részem volt. Mert a gyerekek így azt kapják amire valóban szükségük van, amire vágynak. Nem nagy dolgokra kell gondolni, mert maximum hétezer forintot lehet költeni egy csomagra. De megható, amikor a tizenéves azt szeretné, hogy legyen miből karácsonyi vacsorát főzni az anyukájának, hogy végre ebben is legyen részük a két testvérével. Vagy zoknit, nadrágot és színes ceruzát kér valaki hat évesen… Jó érzés segíteni, ha megtehetem. Már csak azt nem tudom, hogy ezt hogy magyarázom ki a gyerekek előtt, akik hiszik, hogy a Jézuska viszi mindenkinek az ajándékot, aki jó volt. Aki tehát nem kap, az nem érdemli meg, akkor mi miért adunk?

  • nos..minden szavaddal egyetértek!! én idén eldöntöttem, hogy egy másig céggel összefogva, kihasználva a fészbuk és szórólap adta nyilvánosságot..gyűjteni fogunk játékot és édességet a szegedi gyermek klinika és kórház ..karácsonykor is bent fekvő gyermekei részére! az elhatározást tett követte/volna, telefonos jelentkezésemet egy hölgy messziről is érzékelhető boldog, széles mosollyal fogadta, majd adott egy emilt, ahova írjak..és hogy rövidre fogjam , ott a főfő mufti írt vissza, hogy köszönik, de nem áll módjukban ezt fogadni a fészbukos és szórólapos nyilvánosság miatt! mi van??????????? hogyan gyűjtsek titokban? ..és miért baj, ha nyilvános? mi a titok benne,? írtam neki vissza..és megkérdeztem, ha én önszorgalomból …ahogy akarok gyűjtök és megjelenek dec.27-én a gyermekeknél..akkor elküldenek? persze, hogy nem jött válasz! az a nagy büdös probléma, hogy nem pénzt ajánlottam! mert abból lehetett volna lecsippenteni! játékból és édességből neki nem dagad a zsebe!!! ..nagyon dühös lettem és elment a kedvem is..de lehet futok még köröket, mert mi az, hogy nem válaszol? meg amúgy is!! egyébként minden bizalmam elszállt.. a face is tele csalóval..akik adományt gyűjtenek, nem egy csopiban voltam, hol lebuktattunk párat…és eljárás is folyik ellenük..és dühít, hogy látom, sok birka.. jóhiszemű naiv ember pénzt is küld idegeneknek fészen..és könyörögve kérem őket, ha éppen látom, hogy nyissák ki a szemüket és a közvetlen környezetükben segítsenek, mindenkinél van rászoruló szomszéd vagy utcabéli.. vagy rokon..ne idegeneket segítsenek, hogy aztán eladják a portékát egy másik csoportban 🙁 engem ez dühít..és engem ne vegyen senki hülyére!!!! ha csak 2 nadrágot adok neki…és azt eladja is felrobbanok.. nehogy azon nyerészkedjen, akkor eladok én…az én gyerekem szájából egy falatot se vegyenek ki csalók! olyannal is találkoztam, aki a gyermekének kéregetett ..-aztán kiderült a gyermek nem az övé..egy házaspár fészbukjáról “lopták” maguknak a gyereket…kuncsorogni!! nah..csak látnám viszont a porontyaimat egy ilyennél….személyesen mennék hozzá!!! okos vagyok, megoldanám, hogy besétáljon a csapdámba 😉

  • Itt Szombathelyen a Bababörzén a PIC-nek gyűjtöttek, és elfogadták, nagyon örültek. Pedig ezt is reklámozták facen is, máshol is. Cath, tetszik nagyon amit írtál, szívesen segítenék hasonlóan én is, de itt sajnos nincs semmi. Régen, mikor még csak 2-en voltak a gyerkőcök, itt is volt Mikulásgyár, akkor nagyon sok játékot vittünk, előtte megbeszéltük, hogy vannak olyan gyerekek, akik nagyon szegény körülmények között élnek, örülnek, ha enni kapnak. Olyan lelkesen válogattak és örömmel vitték a gyerekeim a csomagokat, pedig Viki ovis volt, Martin alsós! Egyébként én a Vöröskereszthez szoktam vinni vagy a Máltai szeretetszolgálathoz.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com