gyerekek ünnep

De bizony, hogy láttuk!

December 5.

Idén nem lihegtük túl ezt a mikulásosdit, sőt, az adventi koszorún kívül semmiféle ünnepi dísze nincs a lakásnak, sokkal inkább ünnepi káosz és kosz uralkodik, akárhogy is küzdök az elemekkel, meg a nemlétező takarítókkal (bejegyzés a legújabb takarítós kalandjaimról: előkészületben). A csizmák kihelyezésének éjszakáján -amikor lementem a pincébe mikulásos zacskóért- szembesültem azzal, hogy a tavaszi pincebeázáskor megsemmisülhetett a karácsonyi témájú dobozunk, mert hiába túrtam fel mindent, sehol sem találtam. Arra emlékszem, hogy a dobozt magát kidobtam és a fára tekerhető égősor is menthetetlen volt, de valahogy az nem rémlik, hogy a díszek is tönkrementek volna, mindenesetre nincsenek meg. Még majd lemegyek alfába, hátha megvilágosodom a hollétük felől, de gyanítom, hogy pótolnunk kell őket.

Szóval ott tartottam, hogy elérkezett a Mikulás éjszakája (vagy mije). Délután tessék-lássék kitisztogattuk a csizmáinkat és kitettük őket az ablakba. Hogy vártuk már ezt a napot! Hetekkel előtte megvettük a jegyet a Tátrai koncertre és azon fohászkodtunk, hogy ne épp aznap kerüljünk kórházba valamelyik gyerekkel (bejegyzés a koncertől: előkészületben).

December 6.

Reggel visszafogott lelkesedéstől űzve az ablak elé járult a csipet-csapat, ahol a következőket találtuk a csizmáinkban:

Frici: egy Bori könyv, egy csomag pisztácia és egy pez cukorka

Abi: A telhetetlen hernyócska című könyv és egy raffaello golyó

Férj: egy csomag mandula

Én: egy virágos harisnya

A könyveknek nagyon örültek, nem akartam játékokkal meg csokikkal elárasztani őket, az édességet így sem ették meg. Bezzeg a pisztácia kevés volt, elkelt volna még pár zacskó, Frici imádja. A férjemnek egyszerűen nem lehet mit ajándékozni, ezt a Mikulás is tudja, ahogy azt is, hogy a Calzedoniában vannak a legszebb harisnyák kerek e világon. 🙂

December 7.

A bölcsődében már hetek óta készülnek a gyerekek karácsonyra, az udvaron mindennap végigsétál a Mikulás (vagy a Télapó?), bekopogtat az ablakokon, sőt, van ahova be is köszön, azért, hogy a gyerekek ne féljenek tőle az ünnepségen, bár azt mondják a gondozók, hogy még így is sokan megijednek és sírnak.

Szombaton délelőtt kellett bemennünk, szerencsére pont az a két csoport volt összevonva, ahová a gyerekeim járnak, így együtt vehettünk részt a Mikulás műsoron. Nem voltam még ilyenen, így nem tudtam mire számítsak, de azt gondoltam, hogy a gyerekek fognak majd énekelni, persze Friciékre gondolok. Ehelyett a gondozónők adtak elő egy műsort, legtöbbjük nyúlnak(!) öltözve, amit nekem semmilyen szempontból nem sikerült a Mikuláshoz kötnöm, ellenben meglegyintett a gyanúja annak, hogy ezek a nyúljelmezek úgy állandó jelleggel raktáron vannak, hogy a gondozók nemcsak Húsvétkor, meg farsangkor, de akár augusztus 20-án, Luca-napon, teliholdkor, vagy az év végi intézményi buli kapcsán is szabadon magukra ölthessék őket.

A kis színdarab aranyos volt, bár folyton azzal kellett foglalkoznom, hogy a gyerekeimet leparancsoljam a “színpadról”, nagyon meglepődtem, hogy ilyen mértékű feltűnési viszketegségük van, főleg Fricin csodálkoztam, Abiból bármit kinézek. 🙂 Volt egy rész, amikor a Mikulás azt kérdezte a gyerekektől, hogy “nem láttátok a zsákomat?”, amire a hallgatóság nagy része csak csendes dünnyögéssel, kis része egy bátortalan “nem”-mel, Fricikém meg egy határozott bekiabálással felelt: – De bizony, hogy láttuk!

December 8.

Délutánra vártuk sógoromékat, közös családi fényképezkedésre. Na mármost az unokahúgaim azért nem kaptak Monster High matricát a mi Mikulásunktól, mert én éppen elindultam a kicsivel beszerzőkörútra, amikor hívott férj, hogy jöjjünk gyorsan haza, mert felrobbantotta a pincét és kicsit megijedt, de én ne tegyem, csak jöjjek haza, de ízibe’, amúgy meg örül, hogy olyan előrelátó volt, hogy téli sapkában hadonászott a púrhabbal a gázkazán mellett, így a szép haja nem égett le, mert akkor nagyon elszomorodott volna, a szempillái meg majd kinőnek, különben is olyan divatos a vörös és göndör manapság, egyébként mindenki jól van, anyagi kár nem történt, de amikor levezetésképpen még egy kis villanyszerelésen gondolkozott, határozottan lebeszéltem róla.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

5 hozzászólás

  • Emma is kapott Bori könyvet Anyóstól. 😀 Nyuszis jelmezen felröhögtem. 😀
    Örülök, hogy férjnek nem lett nagyobb baja.

  • Jajmá, minek cikizni a gondozónőket??? Olyanok vagytok, naaa… Miért, a nyulak talán téli álmot alszanak és nem várhatják a Mikulást/Télapót? Hát ki adna nekik így télvíz idején friss káposztát, ha nem a kedves nagyszakállú úriember? És a Magyar Nyulak augusztus 20-án igenis nézhetnek tűzijátékot (na jó, a pestiek nem, mert azok szörnyet halnak a durrogástól), teliholdkor simán vérnyúllá változnak és vonyítanak a holdra, az intézményi év végi bulin meg… hát, egy-két pohár pezsgő után mindenki annak öltözik, amit nem szégyell ;-).

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com