ajánló főzök

Fehér Falat rajongói klub

Régen volt már gasztroposzt 😀

Zsuzsi az osztálytársam volt általánosban. Ő már akkor is sütött-főzött, volt is egy kedvenc receptem tőle, az albertkekszes süti, ami azért passzolt nagyon hozzám, mert nem kellett sütni, csak kávés pudingba mártogatni a kekszet és a hűtőben összeérlelni. Zsuzsi már akkoriban is sajnálkozva nézett rám, hogy újra és újra elkértem ezt a rettenetesen bonyolult receptet -mert folyton sikerült elkavarnom valahova-, és nem értette, hogy mit nem lehet ezen megjegyezni, vagy csak úgy érzéssel elkészíteni?

Mostanában a bölcsis beszoktatás meg a kerti grillezős életformánk miatt nemigen volt alkalmam konyhatündérkedni (hű, mekkora torzítás ez…), de nem kizárt, hogy új erőre kapok, ne feledkezzünk meg ugyanis a kertben kovászolódó uborkáimról, na ugye?

A napokban zárul a Goldenblog verseny idei fordulója -amin én ismételten nem indultam-, így ötlött megint szemembe Zsuzsi blogja. Rengeteg egészséges receptet találni az oldalon, én legjobban a gyorsan elkészíthető ételeket szeretem (megint fellengzősen hangzik, pedig már egyszer elkészítettem egy darab receptet). Most a csokis-banános zabpehelykeksz keltette fel az érdeklődésemet, ami a sok csokitól mondjuk pont nem az a fitnesz kategória, de a gyerekeknek gondoltam és a szokásos túró rudi/krémtúró kombinációnál fényévekkel minőségibbnek tűnik, már csak a hozzá való (adalék)anyagok mennyiségét tekintve is. Nem meglepő módon az alapanyagokból SEMMI nem volt itthon, úgyhogy elbicikliztünk Abival zabpelyhet, csokit, banánt, kókuszreszeléket, sütőpapírt és sütőt venni, ja ez utóbbit nem, tudjátok, van ez a mobil légkeveréses csodánk. Dió az van itthon, igazi bio, 5 éve szüretelték szüleim a kerti diófáról, azóta tároljuk itthon, mostanában meg a gyerekek használják töltelékanyagnak a játék betonkeverőbe és a játék kukásautóba. Egyre fogyatkozik mondjuk a mennyiség, mert napi szinten kukázzuk azokat a renitens egyedeket, akik valamiféle forradalmi indíttatásból kiszabadulnak a gyerekszobából és az éj leple alatt úgy pozicionálják magukat a nappaliban és a folyosókon, hogy a gyanútlan szülőanya és -apa garantáltan hanyatt essen bennük amikor éjszaka pisilni indul. Némiképp indokolatlannak tűnhet a biodióink életterének ilyen mélységű bemutatása, tekintve, hogy azt pont kifelejtettem a sütiből, de ez van.

Térjünk tehát vissza az előkészítéshez, mely nagyjából 5 percet vesz igénybe, ez nyilván 15 ha a gyerekek is segítenek és további negyedóra, míg rendet raksz a háborús övezetben, ahogy a konyhád kinéz. Egész biztatóra sikerült a massza, próbáltam megsaccolni a fajsúlyát, a múltkori mézeskalácsaim ugyanis olyan könnyűek voltak, hogy a légkeverésest beindítva azonnal pajzán táncba kezdtek a kis kalácsok, majd odáig szemtelenkedtek, hogy föl-fölreppenve egymás hegyén-hátán leltek végül nyugalmat. Ezen a ponton az én nyugalmamról már nem lehetett beszélni. Szerencsére ez a zabsüti megfelelően nehéz volt, szépen megsült, igaz, nagyjából 25 perc alatt a 10 helyett (közben kétszer leállt a sütőm), de kifogástalan külső paraméterekkel.

A kész zabpehelykekszeket zöld fedelű műanyag dobozban tálaltam, tekintve hogy útitársnak szántam őket a ma reggeli biciklis túránkhoz, de a gyerekek azon melegében lemeózták:

DSCN3760

A dobozt harapdálja, hátha úgy gyorsabban kihűl a süti

DSCN3763

És aki négyet megevett 🙂

Ha te is szeretnél hasonló ételeket elkészíteni (értsd: ami még a hülyének is sikerül), akkor látogass el a Fehér Falat blogra és szavazz rá a Goldenblog versenyen! www.feherfalat.blog.hu

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

8 hozzászólás

  • Nemcsak te nem bírsz recepteket megjegyezni, ne aggódj! Én azon szoktam poénkodni, h még a borsófőzeléket is szakácskönyvből készítem. :)) Pedig rendszeresen sütök-főzök, de a receptek sehogy nem bírnak a fejembe menni.

    • Létezik aki könyv nélkül is tudja bármelyik főzeléket? Nekem 20 év után is elő kell vennem a “horvátilonát”

      • Én például semmit nem tudok recept nélkül, a cafatokra hullott, örökölt horvátilonát pedig éppen a napokban kukáztam ki, mondván, hogy az interneten minden ott van, de a férjem kibúvárkodta a szemetesből, mert az egy örök darab, ha nem tudnám…

  • Én mostanában úgy csinálok, mint aki tud sütni, mert majd 30 éves koromra sikerült elsajátítani, hogy kell kinéznie a kelt tésztának. 2 ehető és elfogadható kinézetű sütit sikerült is összedobni 🙂 Receptet megjegyezni egyáltalán nem tudok, olyannyira, hogy minden fázisnál 3x újra olvasom, hogy biztosan annyit és úgy-e 😀

    • Az jó taktika, én meg legközelebb csak úgy csinálok, mint aki főzött vacsorát, a családom meg majd úgy csinál, mintha megenné 😀

  • Az én sztorim a kekszeddel kapcsolatban: tökre megörültem neki, hogy zabkekszes receptet ajánlasz, úgyis régóta ki akartam próbálni. Én ugye nagyon szeretek főzni-sütni, és három módon szoktam: vagy mindent totál receptből, ezerszer elolvasva és mindent pontosan ugyanúgy csinálva; vagy ha van egy recept ami nem annyira tetszik, akkor azt alapötletnek felhasználom, és variálok rajta saját kútfőből; vagy totál érzéssel főzök saját találmányú kotyvasztásokat. Az eredmény az esetek nagyon magas százalékában ehető, sőt, finom 🙂 Már évek óta nem rontottam el semmit, se főtt ételt, se sütit, és ugye heti 3-5 alkalommal gyakorlom is ezt a tudományt. Ennyi háttérinfóval ki merem jelenteni magamról, hogy tudok főzni-sütni, és érzékem is van hozzá.
    Namármost a kekszed… Gondoltam, jajj de jó, Neked is sikerült, én – a nagy főzőbajnok – tutira kirázom a kisujjamból. Rögtön meg is másfélszereztem az adagot (3 banánom volt, és amúgy is akartam küldeni a családnak is), és pontosan a recept szerint ügyködtem, mérleggel grammpontossággal mértem össze a hozzávalókat, kétszer ellenőrizve mindent (és nem rontottam el a másfélszeres szorzót sem a matek agyammal:-) ). Na mindegy, a lényeg az, hogy a megsült kekszeket körömmel tudtam lekapargatni a sütőpapírról, és lett egy tál gusztustalan ámde finom keksztrutymóm. Szóval mentettem egyet, és készítettem hozzá egy joghurtos túrós tejszínes krémet, berétegeztem a nagyjából tojásrántotta állagú és formájú sült kekszemmel, és behűtöttem. Így lett villás édesség a kekszből 🙂 Mindenesetre tegnap délelőtt ha csuklottál, az miattam volt, párszor megemlegettelek, miközben kapargattam a sütőpapírra ragadt kekszeimet 🙂

    • Nahát, nahát, most mondanám, hogy háhá, pancser vagy, de két okból nem teszem. Az egyik, hogy kiválóan és kreatívan sikerült megmentened a kaját, a másik meg, hogy épp most melegítem a sütőt egy újabb adagnak, aztán majd kiderül, hogy a múltkor a kezdők szerencséje volt velem, vagy tényleg született tehetség vagyok. 😀

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com