Frici

Elhúzódó rehabilitáció

Fricikém már több mint egy hete nem cumizik, sőt, Ernő papa is nagyjából ennyi ideje szokott le a dohányzásról. Előbbi a kerti süninek, utóbbi a békáknak adományozta orális fixációja tárgyát.

Frici az első két napon egészen jól volt, az elvonási tünetek utána kezdtek el jelentkezni. A harmadik éjszaka legalább háromszor felriadt, darabonként 10-15 percet üvöltött vigasztalhatatlanul, majd könnyen visszaaludt. A “rohamok” alatt nem említette a cumiját, nem könyörgött érte, egyszerűen csak nem tudta hogy megnyugtatni magát. Ezek az éjszakai ébredések fokozatosan csökkentek, mostanra megint átalussza az éjszakát. Reggelente sokszor előad egy tízperces magánszámot, amikor magát hergeli, rugdos és semmi sem jó neki. Bár pont ma reggel jókedvűen ébredt. Az altatás az sajnos nagyon nehezen megy, van, hogy 1-1,5 óráig ülök a gyerekszobában és már sík ideg vagyok, Abi elalszik mondjuk fél 9-kor, Frici jobb esetben 10-kor, reggel meg kelnek negyed 6-kor. Amúgy most is sík ideg vagyok, mert egyik gyereket se tudtam délben elaltatni, pedig ebben a korban igen nagy szükségem lenne egy kis déli pihenőre. Így most vélhetően időzített bomba vagyok egész délután. Csak tudnám, hogy a bölcsiben mitől alszanak mintagyerek módjára? Fricit rendszeresen az uzsonnáskocsi zörgésével ébresztik, ő alszik legtovább. Abi is, mint a kisangyal, cumi nélkül alszik, ott van dísznek a szekrényében, hozzá sem nyúltak eddig. Persze itthon kell a cumi, szerencsére csak alváshoz mondjuk, amúgy eszébe sem jut.

Remélem, hogy idővel könnyebb lesz egy kicsit és Frici is megtanulja magát megnyugtatni. Egy biztos, a cumit én már vissza nem adom. Amúgy nem is említette, csak vagy háromszor eddig, de szépen elfogadta, hogy az már a kis sünié. Egyszer írtunk neki levelet, kapott egy plüss sünit, aminek hamarosan hálózsákot kell varrnom, hogy jó példával járjon elöl, mert a gyerekek újabban viszolyognak a zsákban alvástól, pedig már hűvös a ház éjszaka.

Papa picit jobban bírja cigi nélkül, legalábbis anyám nem mondta, hogy alkonyatkor az árokparton ülve alkudozna a békákkal, vagy éjszakánként önkívületi állapotban brekegne, nagyon büszke vagyok rá. Ez most egy ilyen férfias bátorságpróba a családunkban, bízom benne, hogy hamarosan túljutnak a fiúk a függőségük elhagyása okozta megpróbáltatásokon.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

1 hozzászólás

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com