felnőtt dolgok

Azt azért tudod, ugye?

Fricikém bölcsődés beszoktatása sikeresen zárult, ahogy olvashattátok a gondozónő üzenetében is. Persze nem ment zökkenőmentesen, volt hiszti, bepisilés, bekakilás, betegség már a második héten, de összességében nagyon pozitív volt az egész, nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire tetszik neki is és nekem is az állami bölcsi.

A bölcsiváltás előtt sorra kaptam a kéretlen jótanácsokat. Ezeknek egy közös vonásuk volt: mindegyik egy teljesen fölösleges tagmondattal kezdődött, amiben az illető mentegetőzött amiatt, amit utána mondani készült. Mert ő csak segíteni akart.

“Nem akarlak elkeseríteni, de Pancsika is így kezdte. Az elején tetszett neki, aztán ki kellett venni a bölcsiből, annyira sírt.”

“Azt azért tudod, ugye, hogy gondok lesznek a szobatisztasággal? Jocókára is újra rá kellett adni a pelenkát, annyira megzavarodott az új környezettől.”

“Én tényleg nem azért mondom, de szerintem nem kéne a nyári szünet előtt elkezdeni a beszoktatást.”

“Nem akarlak megbántani, de szerintem az állami bölcsi rosszabb, mint a magán.”

A sok konstruktív megjegyzést köszönettel elraktároztam és ezúton kijelentem, hogy Abigélre is érvényesnek tekintem, ezzel is megkímélve jóakaróimat önmaguk ismétlésétől kislányom egy hét múlva kezdődő beszoktatása kapcsán. Továbbá megpróbálom magamba fojtani a kérdést, hogy mégis miért nem lehet egyszerűen annyit mondani, hogy sok sikert kívánok a beszoktatáshoz???

Jómagam éppenséggel a családi vállalkozásba készülök beintegrálódni, ahol a szüleim már az összes hadra fogható gyermeküket és unokájukat dolgoztatják. Az alábbi képen Abigél látható, munkaidőben, recepciós munkakörben való foglalkoztatás közben:

Kicsit nyugisabbnak tűnik ez a régi munkahelyemhez képest, ahol különféle védőfelszereléseket kellett magamra aggatnom a mindenfelől rám leselkedő melósok füttyögése veszélyek ellen.

A munka világába való visszatérés jegyében nemrégiben (úgy másfél hónapja) fodrásznál jártam, ápolt körmöket készíttettem és elkezdtem szemránckrémet használni. Vásároltam három darab melltartót, de olyat, ami magától megáll az asztalon -ha értitek mire gondolok-, hiszen a kétszer tizenegy hónap szoptatás alatt a gyerekek nemhogy kiharaptak maguknak egy-egy darabot a mellemből, de homorúra ették őket.

Minden szükséges előkészületet megtettem tehát, adottak a feltételek, hogy előreláthatólag augusztus közepétől mintegy 2-4 összefüggő munkanapot is dolgozzak akár, egészen valamelyik gyerek első bölcsis megbetegedéséig…

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

3 hozzászólás

  • Sok szerencsét kívánok (szükséged lesz rá…muhaahhaaa ) 😀

    na jó, nem viccelem el..utálom az ilyen károgó , okoskodókat…mindig kapnak tőlem egy frappáns választ gyomorszájba..aztán pedig hetek múlva egy tenyérbemászó, “nem volt igazad , mert az enyém olyan szuper, hogy nem szokott vissza a pelenkára..ki mit érdemel..ugye ..azért lottót ne vegyél”-szerű mondatot..ezt azért kiosztom az arra “érdemeseknek” 🙂

  • Kitartást! Főleg az okoskodók megjegyzéseihez! Kívánom, h hasonlóan zökkenőmentes legyen minden!

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com