Legolvasottabb

Ha ronda a gyerek

Férjem legendásan gyönyörű gyerek volt. Amikor bekerültem a családba, mást se hallottam mindenfelől, mint hogy ő még az újságban is szerepelt sugárzó szépségével. Azt is megtudtam a família ok-okozati összefüggéseket vizsgáló bajnokaitól, hogy sajnos az öccse már nem sikerült olyan jól (=okozat), hiszen fénykép is alig készült róla (=ok). Így sok-sok évvel a beházasodásom után rájöttem azért pár dologra. Először is, hogy semmilyen szépségversenyt nem nyert mini-férj, csupán az anyukája küldte be a képét valamelyik hetilap szépségesgyerek-rovatába, ahol boldog-boldogtalant megjelentetnek. Másodszor is, miután átnyálaztam a családi fotóalbumokat, megállapítottam, hogy a férjem és a sógorom gyerekként teljesen egyformák voltak, leszámítva, hogy sógornak kettővel több forgó volt a hajában, viszont tapasztalatból tudom, hogy ha gyerekeket nevelsz kis korkülönbséggel, akkor a kisebbikről értelemszerűen kevesebb felvétel készül, lévén hogy a fényképezőgép helyett valamelyik gyereket tartod álló nap a karodban.

Amúgy férjemék még így felnőttként is roppant mód hasonlítanak egymásra. Ezt meg is állapítottuk nemrégiben egy alkoholmámoros gyerekzsúron, ahol úgy rúgtunk be a jóféle Bock bortól, hogy nem is ittunk belőle. A jó hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor férjem leverte a palackot az asztalról, majd sógorom az üvegcserepek közül kipárolgó nedűtől háromkezűvé hallucinálta magát és a takarításhoz nagy bátran felmarkolt két seprűt meg egy lapátot, aztán mikor rájött, hogy még sincs annyi keze amennyit elképzelt magának, lazán elengedve az egyik eszközt fejbe csapta az épp arra sertepertélő Abi babát. Nos, ebben a felfokozott idegállapotban, könnyeit törölgetve a röhögéstől (miután megbizonyosodtunk kislányom sértetlenségéről) őszintévé válik az ember, mi is levontuk a következtetést: hasonlóság ide vagy oda, én le nem cserélném a drága jó emberemet, sógornak meg nemes egyszerűséggel nem vagyok az esete. Jobb is az ilyet időben tisztázni.

Amikor Fricit szültem és büszke anyaként mutogattam boldog-boldogtalannak első remekművünket, mindenki azt mondta, hogy nagyon szép baba. Ó igen, én elhittem. Most visszatekintve a régi fényképekre, be kell vallanom, néha hátrahőkölök egy-egy felvétel láttán. Utána is néztem gyorsan a wikipédián, hátha én ismerem rosszul a “szép” jelentését, de sajnos nincs fogalommeghatározás, helyette a szó szinonimáit sorolja fel: csecse, csinos, esztétikus, festői, gyönyörű, tetszetős. És valóban: a szülőágyon például úgy nézett ki a fiam, mint egy összeaszott aggastyán sárgabarack, nyilván ez a “csecse” állapot. Félévesen a két fogával olyan, mint Hókuszpók a legnyomorultabb napjain, ez csak a “festői” lehet. Másfél éves koráig meg tar kopasz volt a kerek feje, ez pedig biztos az “esztétikus” lesz. Ennek ellenére,mint mondom, mindenki szerint szép volt…

Na mármost ha neked valóban ronda a gyereked,  inkább várd meg, míg megszépül kicsit, vagy a humorára, műveltségére, intellektusára fektessétek a hangsúlyt. Csak nem vagyok tán a véleményemmel egyedül, de én úgy gondolom, hogy matekversenyt nyerni vagy fizikaolimpián szerepelni nem kreténség, hanem kifejezetten szexis. Persze bizonyos életkor alatt a “szexis” helyett alkalmazzuk a “demeghúznámahajad” kifejezést.

Kép1

A blogíró 8 hónapos korában

Egy jó tanács: semmiképp ne bombázd ronda gyereked képével a helyi újságot, a kerületi tévét, a falusi búcsú szépségversenyét! Ha nem tudod milyen egy ronda gyerek, segítségképpen mellékelek magamról egy képet 8 hónapos koromból. Tipp: ronda gyerek műtermi fotózásakor ügyeljünk gondosan az ízléses kiegészítők kiválasztására! Nem érdekes, hogy neked (esetleg a gyereknek) tetszik a szőrnélküli, bőrnélküli nyálkás tapintású kifordított gumikacsa, hidd el, hogy sokat javít az összképen egy bájos plüsscica esetleg egy színes csörgő.

Itt jegyezném meg, hogy az én édesanyám helyesen járt el azzal, hogy nyilvánosság előtt soha nem mutogatott. Mármint fényképen, nyilván az utcán sétálva még gondosan lefátyolozott gyerek esetében is elkerülhetetlen a babakocsiba fél testtel bebújó kíváncsi nénikék bepillantása.

Kedvencem, amikor a szülőt nem érdekli, hogy a babaújság fotópályázatának tematikája van és akkor is beküldi a hatéves Petike hotdogzabálós képét ha amúgy a “Neked milyen alvósállatkával alszik a kisbabád?” a téma, mert Petike mindenki szerint olyan imádnivaló. De az is elgondolkodtat, hogy miért kell nekem lájkot nyomni XY apai nagynénjének a szomszédjának az óvodástársáról készült fényképére, ahol szerencsétlen gyerek imádkozó sáska jelmezben “tetszikelhető” a falu vasedényboltjának facebookos babaszépségversenyén. Esetleg ezt azért csinálják mert lábasfület lehet nyerni?

Vagy vegyük a reklámokat. Én például soha nem küldeném a gyerekemet ilyen helyekre. Elfogulatlan szülőnek érzem magam, ez azért a blogból is átjön szerintem. Képes vagyok meglátni a gyerekeim hiányosságait is, bár ezekből persze nincs túl sok, mert hát ugye elég jól sikerült sorozat lett ez. De ha mondjuk felkérnék Fricikémet földgömb, pöttyös labda, üveggyöngy, vagy hasonló gömböid dolog reklámjába, én -a gyámjaként- minden bizonnyal igent mondanék, de tényleg csak azért, mert nem találni nála a földön kerekfejűbb gyereket, és hát a térhatás miatt, értitek. Ha már a fejformánál tartunk, Abi baba pedig népszerűsíthetne esetleg lepényhaleledelt. Amennyiben a lepényhalakat nem szokás domesztikálni és etetgetni, csupán enni és emiatt nem készül ilyen reklám, akkor alkalomadtán szólhatna valaki az univer agytrösztjének is, hogy írjon már ki egy tendert a bébiételein lévő rondagyerek lecserélésére, ajánlom figyelmükbe saját gyönyörű lányomat:

 

IMG_5979vj

És a legijesztőbb jelenségről se feledkezzünk meg, amikor az anya, mintegy eggyé válva a gyerekével –főleg elsőgyerekesekre igaz ez-, saját profilképének is a kisbabáját állítja be a facebookon…

Ja, hogy én meg a gyerekeimről blogolok? Azt hiszem erre mondják: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

17 hozzászólás

  • Nekem nagyon! :)) Sztem te mindenről nagyon szuperül írsz, ellentétben velem. Ha a téma egy homokszem lenne, te arról is zseniálisan tudnál írni!

  • Jesszusom, Evelin, mi a frászkarika az a szörnyeteg ott előtted a képen??? Most komolyan, ki gondolta, hogy ha egy ilyen rettenetet tesz a gyerek elé, akkor majd a legszebb mosolyát veszi elő a fotós kedvéért? Jó, hogy egyáltalán megmaradtál egyhelyben és nem iszkoltál visítva elfelé. Ja, remélem, nem a kedvenc alvós “plüssöd” van előtted, mert akkor visszaszívtam. Amúgy nem voltál ronda kisbaba, bár Abi nem rád hasonlít…
    Vagy nem a képekről kértél véleményt, hanem a posztról ;-)? Merne csak valaki rosszat mondani egy ilyen remekbe szabott kis írásról! Amúgy engem is elgondolkodtatott már többször, hogy hogy vagy képes bármiről jól írni. Mint mondjuk most.
    Hát, azért én vigyáznék a reklámokkal, mert volt régen egy olyan, aminek az volt a szlogenje, hogy ” a gömbölyded formák ajánlásával”. Klotyópapírt akartak ezzel eladni, gondolom, emlékszel.

    • A szörnyű gumikacsa előtt én is értetlenül állok évek (29 év) óta, nem gondolnám, hogy a fotográfus kelléke volt… De anyukám már többször említette, hogy MAJDNEM kommentelt a blogomon, hátha most kiugrik a nyuszi a bokorból. 😀

  • Nagyon 🙂 Amugy Gergo volt a vilag legszebb gyereke, amikor megszuletett. Utolag kicsit felulbiralom magam, mert nagy es rancos feje volt, meg gyurott, es olyan volt a haja, mint Hokuszpoknak. Azert azota kupalodott (vagy csak megtanultam fotozni). Balintra mar mi – elfogult szulok – is csak annyit mondtunk, hogy nagyon cuki…:D Persze o is kupalodott (vagy a photoshop tudomanyom is sokat fejlodott 😀 )

  • Tök jót írtál megint! Nekem is van egy megfigyelésem a gyerekekről. Mégpedig az, hogy amelyik baba nagyon szép piciként, az nem feltétlenül lesz az nagyobb korában és fordítva. De lehet ezt csak én látom így.

    • szerintem van igazság abban, amit mondasz! vagyis azért, mert egy baba szép.. 50-50 %, hogy az lesz felnőttként is..ahogy fordítva..a csúnya baba lehet elég pofás felnőtt..nem törvényszerű, hogy maradsz olyan, ahogy kibújtál 🙂 anyukám szerint annyira ronda voltam, hogy legszívesebben otthagyott volna a kórházban 😛 😀 ki volt bukva,(de tényleg ) hogy pont a lánya lett csúnya..előtte bátyám kivételesen szép baba volt..és még 2-3 évesen szinte kislánynak nézték az angyali pofijával(és a két copfjával..amit anyukám kötött neki.—nem titkolván, hogy mennyire lányt akart) szóval lesokkoltam anyukámat..de 4 hónapos koromra kikupálódtam..és a fotóimat elnézve el is hiszem anyának…, hogy onnantól csodaszép kislány lett belőlem…gondolom akkor végre megmutattak a rokonoknak is..és végre szívhattam friss levegőt az utcán 🙂 😉

  • nos…nagyon tetszett,..és őszinte, mint mindig! sokan háborognának ezen a kismamablogon(nem kommentálom mi van ott néha) mert sokan vérremenően állítják, nincs ronda gyerek, pedig be kell látnunk van …ahogy ronda felnőtt is..bár a szépség relatív..na mindegy a lényeg, hogy nekem 2 kivételesen jól sikerült..igazán kimondhatom szerénytelenül..kicseszett gyönyörű gyermekem van,( beccó..ezt nem csak én állítom..tényleg gyönyörűek) de amikor elsőszülöttemet..a szőke hercegemet elém vezették úgy 10 órásan…kissé hátrahőköltem…és igyekeztem nem csalódott arcot vágni..de be kell ismernem, ledöbbentem, hogy ezek az én génjeim… mert azért elég pofás menyecske voltam akkoriban (is 😀 ) szóval..méregettem,..minden irányból..és arra gondoltam, hogy tuti változik még sokat (frászt gondoltam!!..szinte imádkoztam )..például az orra csak nem marad a homlokában..meg talán ennyire hegyes sem lesz..nem jellemző a családban..szóval 100 szónak is egy a vége.. nem voltam elájulva..de mikor hazaértünk a kórházból..és letettem az ágyra..elaludt…elmentem a férjemmel papírokat intézni..és mire visszaértünk..úgy kisimult az a gyermek, hogy azóta kétség nem fér hozzá..tökéleteset alkottunk!!..a kislányom pedig nem kérdés..pont olyan csodálatosan szép..amilyen csoda a születése is(aki nem hiszi járjon utána 😉 ) ..de azért amikor visszanézem a pár hetes fotókat..így utólag hagy némi kívánnivalót maga után az ő pofikája is 1-2 fotón 🙂

  • ja és egy vélemény..a babakori fotódat elnézve… Fricit te kiköpted..annyira hasonlít csak szőkében..és a gömbölyű fej eredete sem kérdéses többé 😉

    • miket beszélek..kiköpted..ahh van ennek némi…hogy is mondjam..olyan izés áthallása,.hiszen ha kiköpted volna..na érted.. 😀 szóval kiköpött anyja az a gyermek 🙂

    • Na, ez maradt ki. Pont így látom én is, csak a színek nem stimmelnek. Lehet azért, mert van apja is :-D. De időközben hová lett a gömbölyű fejed???

      • A gömbölyű fejem a sok reál tudomány hatására fizikai valójában is kocka formát öltött, melynek kontúrjait férjem előszeretettel simogatja széles vigyorral és drámaian eltúlzott szögletes mozdulatokkal 😀

  • Köszönöm a sok hozzászólást. Az az igazság, hogy engem kérem szépen figyelnek! Már-már üldözési mániám van, mert ahogy írok valamit “odaát” az egyből kerül mindenféle főoldalakra és hát éreztem, hogy ezt az írást nagyon fogják nyomni és gondoltam megkérdezem a tesztközönség véleményét. De különben mindegy is már, mert annyira leblokkoltak a statisztikák, hogy többet már egy épkézláb mondatot sem bírok kitalálni, túl nagy a nyomás.Ezennel búcsúzom, jó volt veletek 🙂
    (Megjegyzés: azért ne nagyon aggódjatok, minden jobban sikerült bejegyzés után így érzek és valahogy mindig sikerül összekaparnom magam.)

    • Jobban sikerült bejegyzés???? Miért, van rosszabbul sikerült is? Melyikre gondoltál? írjál csak szorgalmasan, aztán mi majd jól eldöntjük, melyik hogy sikerült :-D. A mai adatok szerint hányan olvasták ezt a rondagyerekeset?

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com