bölcsőde Frici

A zsaroló

Hétfőn újrakezdtük a bölcsit. Frici túl jól érezte magát itthon a múlt héten, valamint túl okos is szerintem, mert elképesztő manipulálásba kezdett. Könnyes szemmel mondja, hogy nem szeret a bölcsiben lenni, nem szereti a többieket, egyedül érzi magát és hogy itthon akar maradni velem. Reggelente ordít, ha otthagyom. Tegnap a házunktól a bölcsiig sírt. Hisztizett, hogy ő nem pihente ki magát. Ma direkt nem vette be reggel a vitaminját, hogy a buszmegállóból könyöröghesse magát haza, persze eredménytelenül. Tényleg annyira meggyőzően játssza az áldozat szerepét, hogy én fél délelőttökön át gyötrődöm, hogy milyen szar anya vagyok már, hogy nem tartom itthon a gyereket 18 éves koráig, mert mégiscsak velem a legjobb neki.

Aztán délután megyek érte és fülig ér a gyerek szája. Erika néni szerint minden rendben volt. Szépen evett, ő aludt legtovább és ő rohangált a legfelszabadultabban uzsonna után, a gondozónők egyöntetűen vérbeli bölcsissé avatták. Csináltak nyakláncot is. Kételkedve kérdeztem, hogy az én híresen passzív fiam részt vett-e valamelyik munkafolyamatban. Erika néni a kérdést sem értette: Hogy részt vett-e? Hát mindenki egyedül csinálta  a nyakláncot! Ja, bocs, én kérek elnézést. A világ is kifordulni látszik a négy sarkából…

Saját munkája

És be nem áll a szája. Beszél, mesél, alig hagy kérdezni. Elmondja mit evett, hova tette (hasába), mi lesz belőle (kaka), hova megy (szennyvíztisztítóba). Megtudom, hogy Erika néni mesélt délben, csak sajnos nem emlékszik miről, mert olyan ügyesen elaludt. Hogy képzeld, anya, van dőlős motor az udvaron! És képzeld, kigurult a labda, de egy bácsi visszadobta a süni csoportnak. És képzeld, nem pisiltem be, csak kicsit kifolyt a pisike a wc-ből és olyan lett a pulóverem, de nem baj. És holnap is jövök, persze. Igen, itt alszom, az nagyon jó ötlet, anya!

Aztán másnap reggel kezdődik megint az érzelmi zsarolás…

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

2 hozzászólás

  • Nem akarlak elkeseríteni, nálunk egy pár hónapba beletelt, hogy Milán sírás nélkül menjen oviba és négy és fél hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a szomszéd csoport óvónénije azt mondja: “Hát Milánkám ezt is megértük!!!” Ugyanis nem akart hazajönni onnan és ordított!!!!! 🙂

    • Nincsenek illúzióim, Frici a családi napköziben még egy év után is képes volt reggelente sírni… Na, azért ha azt megélném, hogy ordít mert haza kell jönni…

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com