Anya gondolkodik bölcsőde Frici

Bölcsőde: érvek és ellenérvek

Szeptembertől állami bölcsődébe fog járni mindkét gyerekem. Az elmúlt két hétben éjjel-nappal ezen agyaltam, hogy legyen, hogy csináljam, mi lenne a legjobb nekik, bár most inkább Friciről van szó, mert ő van abban a korban, hogy akár óvodás is lehetne ősztől.

Az alapprobléma a következő: 

Frici ugye családi napközibe jár már bő egy éve, ott is alszik, nincs vele gond. Szereti, szeretjük. Mégis azt látom, hogy nem az igazi számára ez a környezet. Tíz gyerek van, ebből négyen két és fél évesek (ebből az egyik még nem beszél, a másik nagyon súlyosan dadog), a többi egy-másfél éves. Úgy gondolom, hogy a sok kicsi akaratlanul is “visszahúzza” a nagyokat és a gondozók sem nagyon tudják kezelni a sok gyereket a nagy korkülönbségek miatt. Egyébként semmi bajom a vegyes csoportokkal, sőt, itt a telepen szinte az összes óvoda ebben a szellemben működik, de az más közeg, mert ott a legkisebb is beszél már és tud játszani a nagyokkal, míg itt a kicsik nyilván nem tudnak részt venni olyan foglalkozásokon, ami már Fricinek megfelelő lenne.

Az más kérdés, hogy Frici semmilyen foglalkozáson nem vesz részt. Persze ezek csak játékos dolgok, pl. reggeli torna, mondókázás, éneklés, ragasztgatás, stb. Ennek ellenére nem érzi rosszul magát, figyel a kanapén ülve, passzív módon, de mindent megtanul. De a múltkor is bementem délelőtt, mindenki a nagyobb szobában volt, az évszakokról beszélgettek, ott voltak a kicsik is, Frici meg egyedül(!) a másik szobában cumival a szájában vonatozott (volt vele egy gondozó). Tudom, hogy ebben a korban még nem tudnak a gyerekek együtt játszani, csak egymás mellett, de itt arról van szó, hogy semmiben nem vesz részt (persze örülök, hogy ezt elfogadják és nem erőltetik). Viszont úgy érzem, hogy szakmailag nem tudják megmondani, hogy gáz van-e a gyerekemmel, vagy nincs. Az itteni gondozók nem óvodapedagógusok, vagy képzett gondozónők, “csupán” szeretik a gyerekeket és elvégeztek egy tanfolyamot. Bízom benne, hogy egy állami intézményben, ahol huszon-harminc meg ki tudja hány éve a pályán lévő – remélhetőleg lelkiismeretes- gondozók látják majd Fricit, meg fogják tudni mondani, hogy kell-e aggódnom/valamit lépnem amiatt, hogy Frici ilyen passzív. Ha pedig azt mondják, hogy nincs miért aggódnom, mert láttak már több száz hasonló gyereket, akkor bízom benne, hogy tudni fogják mivel keltsék fel az érdeklődését, vagy vonják be a játékokba.

És zárásképpen még ehhez a gondolathoz, be kell vallanom, hogy úgy érzem, Frici felvett egy bizonyos szerepet itt a családi napköziben. Ő úgymond alapító tag volt, már a kezdetek kezdetén elkezdett ide járni, amikor még nagyon kevés gyerek volt. Talán ezért több mindent megenged magának, most viccen kívül olyan, mintha ő aztán nem alacsonyodna le odáig, hogy ott ugrabugráljon a többiekkel. Mostanában többször rajtakaptam, hogy teljesen elfeledkezik magáról és tornagyakorlatokat végez fülig érő szájjal az utcán, vagy dalokat énekel fennhangon, de ha észreveszi, hogy figyelem, mintegy észbe kap, hogy ő itt most majdnem lerombolta az imidzsét és abbahagyja.

Bízom benne, hogy egy új közösség egy kicsit jobban megnyitja őt.

Először volt az óvoda,

mint leglogikusabbnak tűnő választási lehetőség, hiszen a törvény szerint járhatna szeptembertől annak ellenére, hogy csak október elején tölti be a hármat. Voltam óvodaválasztó tanácsadáson, ahol a kerület összes óvodájának a vezetője jelen volt, bemutatkoztak, tájékoztattak minket a felvételi rendről, legfontosabb szabályokról, követelményekről. Kerek-perec megmondták, hogy Fricit nem tudják felvenni a körzetes óvodába, mert nagy a túljelentkezés és az egyébként teljesen korrekt és logikus felvételi rend alapján nagyon nem vagyunk az elsők között. A többi óvoda minimum egy tempós negyedóra járásra van tőlünk, busz nem nagyon visz sehova. Csiganézéssel, levélvizsgálgatással, plusz egy gyerekkel hóban-fagyban viszont ez egy igen kellemetlen, napi kétszer egy-másfél órás tortúrává is válhat könnyedén. Elmentünk két óvodába is nyílt napra, az egyik nagyon tetszett, de tény, hogy itt a 30 fő az a minimum egy csoportban…

Kételyeim támadtak. Mert oké, hogy a fiam NAGYON értelmes és hibátlanul beszél és kiemelkedő a memóriája, de mi van, ha ez az egész rosszul sül el és nem fog tudni beilleszkedni a nagyok közé, az óvónőnek pedig -jogosan- nem lesz ideje az én kisfiam lelkét pátyolgatni? Mi van ha mégsem lesz őszig szobatiszta? Tényleg érett arra, hogy egyedül törölje ki a fenekét? Úgy éreztem, hogy ezek a kétségeim mélyebbek annál, hogy legyintsek rájuk, hogy úgyis ez lesz minden új helyzetben majd: iskolánál, sportválasztásnál, párválasztásnál, hogy aggódni fogok, hogy jól választott(unk)-e, minden rendben lesz-e, hanem az lehet a háttérben, hogy magam sem érzem érettnek az óvodára és szívesebben adnám olyan helyre, ahol több figyelem jut rá.

Így kerültünk vissza a bölcsődébe,

ahol miközben Abit irattam be, beszélgettünk a vezetőnővel és ő hívta fel a figyelmemet az ottani nagycsoportra, ahova szeptembertől csak a “majdnemháromévesek” fognak járni, kis létszámmal, tehát akkor sem töltik fel a helyeket kisebbekkel, ha nincs meg a maximális létszám. Két bölcsőde jöhet szóba, egyik sincs közel, viszont mindkét helyen van ismerősünk a nagycsoportban és jókat meséltek az anyukák, a gyerekek szeretik. Szerintem jó társaság lehet a nyolc, de akár tíz hároméves, nem kell rohannunk sehova, úgyis évvesztes lesz, bőven járhat egy évet még bölcsibe.

Előnye, hogy így egy helyre (de külön csoportba) járhat a két gyerek, nem kell össze-vissza rohangálnom értük. Így jövőre nagy valószínűséggel felveszik Fricit a nagyon közeli oviba és utána Abit is (ez nálunk kőbe vésett szabály, hogy a már odajárók kistestvéreit automatikusan felveszik). Hátrány, hogy most beszokatom egy évre, aztán megint be kell szokatni egy új helyre, de talán akkor már könnyebb lesz.

A bölcsődevezető nagyon szimpatikus volt, kerek-perec rákérdeztem, hogy mi van abban a helyzetben, ha vállalunk még egy gyereket, kiteszik-e akkor Abit a bölcsiből (nyilván ő még akkor bőven bölcsődés korú lesz). Nagyon határozottan állította, hogy mióta ő vezeti az intézményt ilyenre nem volt példa, ellenzik, hogy egy már közösségbe integrált gyereket egyik napról a másikra hazaküldjenek, holott a törvény szerint így kellene tenni. Ilyenkor szoktak kérni a gyerekorvostól igazolást, hogy a gyerek fejlődése szempontjából javasolt a további bölcsődébe járás. Nekem ez is nagyon szimpatikus hozzáállásnak tűnik, nem egy olyan ismerőst tudnék mondani, akinek bizony kirakták a gyerekét a bölcsődéből  amikor az anyuka hazavitte a kicsit a kórházból (szerencsénkre itt a kerületben bőven van bölcsődei férőhely, így nem érzem ezt jogosulatlannak). Amúgy óvodásokat is ismerek, akiket nem szívesen látnak ebéd után, mivel az anyuka úgyis otthon van… De persze mi még itt nem tartunk, meghoztam tehát a döntést.  Holnap megyek beíratni az én szőke hercegemet. Remélem jól fogja magát érezni az új csoportban!

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

3 hozzászólás

  • mucika..milyen helyre jár most az okos kisfiad, ahol diplomás óvónő nélkül őriznek dedeket? nem is tudtam, hogy létezik efféle intézmény! ami meg a popsitörlést illeti, no para… azt még nem is feltétlen tudják egyedül..a legkisebbekkel megy az óvónéni vagy a dada általában, nem hagyják őket “carban” …se szó szerint —sem átvitt értelemben 😉

    • Családi napközi az efféle intézmény neve, gombamód szaporodnak mostanában a kevés bölcsődei és óvodai férőhely miatt.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com