férj Gyerekvállalás Legolvasottabb

Te akartál gyereket!

2009. július 17-én volt az esküvőnk. Én 2009. július 18-án kívántam teherbe esni, ehelyett aznap csupán arra derült fény, hogy férjem még nem óhajt teherbe ejteni. Hosszú-hosszú hónapok kitartó aknamunkájára volt szükség ahhoz, hogy év végére ő is akarja azt a gyereket, aki elsőre megfogant. Második gyerekünk létezését annak köszönheti, hogy naivan beleugrottunk a “második gyerek projektbe”, amikor Frici még szinte csecsemő volt. Ő is elsőre összejött. Különben fogalmunk sem volt, mire vállalkozunk.

Az elmúlt napokban (hetekben?) pedig volt egy kis „harmadikgyerekpara” nálunk. Előrebocsátom, hogy nem, kiderült, hogy most még nem lesz harmadik gyerekünk, pedig én már gondolatban ideg-összeroppanás nélkül kihordtam, taníttattam és felneveltem őt. Így viszont további bizonytalan ideig hordhatom a januári leértékelésen vett kettő darab új nadrágomat, vedelhetem az almabort  és gyűjthetem az erőt a harmadikhoz.

Mert könnyű azt hangoztatni, hogy én mindig is három gyereket akartam. Még akkor is, ha száz százalékig biztosnak érzem magam benne, előfordul, hogy az ember dackorszakos gyereke bal lábbal kel fel és már reggel kilencre begyűjt négy majdnempofont (nem és nem verjük őt), három megrázást és kettő darab szent ígéretet, hogy a falhoz csapom, ha nem fejezi be az idétlenkedést. A szent ígéretet már dühtől rázkódva, kiabálva, esetleg sírva helyezem kilátásba, ilyenkor a férjem soha nem mulasztja el hozzám vágni, hogy „És még te akarsz harmadik gyereket!”.

Könnyen beszél ő, hiszen igyekszik a gyereknevelés napos oldalán bóklászni, azaz a tarkóig feltrancsírozott híg fos, a bokáig csüngő takony, illetve egyéb térben és időben alkalmatlankodó testnedvek felitatása nem az ő feladata (t.i. “Te akartál gyereket!“), ellenben a fél világot keblére ölelné azokban a meghitt pillanatokban, amikor mindkét álomszagú golyhónk hozzábújik vasárnap reggel az ágyban. Ilyenkor az én szemem is könnybe lábad és úgy érzem, hogy belehalok, ha nem szülhetek még egyet. Legalább.

Ezekből az imposztorokból? Még egyet?

Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

6 hozzászólás

  • A fotó alapján azt gondolom, egyelőre nem szándékozol teherbe esni, hacsak nem azért tartasz otthon gyakorlatilag kereskedelmi mennyiségű tampont, ami miatt az ember állandóan esernyőt hord magánál (t.i.: az eső távol tartása céljából).
    Mi is a második után faragtuk le a tervezett gyerekszámot 4-ről 3-ra. Miután sokadszorra merült fel bennem, hogy tépett idegeimet zárt osztályon kúráltatnám (a zárt osztály -akkoriban még léteztek pszichiátriai intézetek- nem azért volt szükséges, hogy én ne jussak ki, hanem, hogy más ne jusson be hozzám 🙂 ), már tudtam, hogy az akkori idegállapotom két gyerek elviseléséhez éppen elegendő, ha több lenne, valaki biztos belebolondulna. És nyilván nem a gyerekek, se nem a férjem, aki gyakorlatilag csak hétvégén látta ébren a kölköket. Akkor is csak fél napra, mert a dolgozó apának hétvégén jár a megérdemelt pihenés, amit azzal ad mindenki tudtára, hogy 11 előtt nem kel fel.
    Végül 10 év elteltével láttuk elég erősnek magunkat ahhoz, hogy vállaljuk a hiányzó láncszemet. Aztán 2 év múlva két tinédzser és egy dackorszakban lévő kétéves anyjaként lehet, hogy azt is megbánom, hogy valaha egyáltalán gyereket akartam. Mert hát nálunk is én akartam, ugyebár.

    • A tamponarzenált direkt a gyerekeknek vettem, hadd játsszanak vele, úgy unják már a fisherprice-t :-DD

  • Ismerős történet. Nálunk is hasonló a helyzet, annyi a különbség, h a 3 nagy, az jó gyerek volt, Mirának sztem jópár ősz hajszálat köszönhetek majd! Már előre látom! De nagyon örülök, h Mira érkezett közénk! Már lemondtam Róla! Férjem megállt volna a 2-nél, de harmadikat nagyon szerettem volna, és belement, de negyedikről hallani sem akart. Mivel harmaskára 2 évet vártunk, igy 38 éves koromig adtunk időt négyeskének, közös megegyezéssel. Férjem sztem titkon bízott abban, h kicsúszunk az időből. Közben le is kellett Róla mondani, de ő nem igy gondolta! Szerencsére!

  • Evelin kedves, képzeld, az ismerőseink között az elmúlt egy évben NÉGY párnál is a tervezett harmadik bónuszgyermek ikertesóstul érkezett a világra! Ez ám a nagy kaland!
    HAJRÁ 😀

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com