Frici mindennapok

Mese egy fiúról

Újraolvastam mostanság Vekerdy néhány elmélkedését, ami megint eszembe juttatta a mese fontosságát. Külön hangsúlyozza, hogy legjobb, ha fejből mesélünk, olyan kis történeteket, amikben magára ismer a gyerkőc. Gondoltam, teszek egy próbát, úgyis halálosan unom már Boribon kalandjait és mivel legnagyobb sajnálatomra a Benedek Elek Összessel még várnom kell pár évet -lehet, hogy nem bírom ki addig és akkor majd magamnak fogok felolvasni esténként-, eldöntöttem, hogy belevágok a “fejből” mesélésbe. Kreativitásom nem ismer határokat; a mesecsokor címe Egy kisfiú kalandjai lett. És Frici imádja. Mesekönyvet két hete nem érintettek ujjaim, Annipanni idétlen arcát már-már alig tudom felidézni (na jó, nem, ez örökre a retinámra égett).

Kezdetben eléggé döcögősen ment mondjuk. A Hol volt, hol nem volt… sokat sejtető kezdőformula után szépen ledaráltam neki az aktuális napot. Ébredés. Kakaó. Öltözés. Fogmosás. Orrszívózás (csak hogy életszerű legyen a cselekmény). Bölcsi. Alvás. Játék. stb. Azt hittem, könnyebb lesz.
Hát hová lett ifjúkori tehetségem? Ki kapott mesemondó versenyen különdíjat? (Benedek Elek Hammas Jutkájával indultam és a mai napig nem tudom, hogy azért kaptam-e különdíjat, mert annyira jó voltam, vagy azért, mert a zsűri is rájött, hogy az első mondat után elfelejtettem az egész mesét és improvizáltam…)
Nincs mese (értitek a szóviccet?), gyakorolni kell. Mostanra egy laposabb bevezető után már csuklóból jönnek a bonyodalmak (De jaj! A szél lefújta a kisfiú kalapját), a késleltetés (csak fújta, csak fújta), csigázom még kicsit a gyereket, hadd rágja le az összes körmét. A kisfiú anyukája meg szaladt utána (vajon eléri?). Tetőpont.
Szerintem gyanítja, hogy róla szólnak a mesék, pedig nagyon igyekszem, nehogy elszóljam magam. Van, hogy egyszerűen nem jut eszembe milyen eszközzel jutottunk el a játszótérig. Gyalog, babakocsival, kendővel? Melyik gyerek volt babakocsiban és melyik a kendőben? Összefolynak a napok. Amúgy tökmindegy, mondhatnék bármit, csak néha lassan kattog az agyam. Hangosan morfondírozok. És akkor a kisfiú elindult az anyukájával meg a testvérével a játszótérre. Mivel is mentek? Mivel is….
Fiam kisegít:
– Abi volt kendőben, anya!

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

1 hozzászólás

  • Egy rugóra járunk? 🙂 Én is most olvastam Vekerdyt, s döntöttem el, hogy kicsit félreteszem Annát, Petit, Gergőt. Mi már túlhaladtuk a rólunk szóló meséket Ági koránál fogva, lányom már kikéri magának, hogy róla meséljek. “Igazi” mesét kér. Hát, épp tegnap szedtem össze a bátorságom megalkotni az elsőt. Egész jól ment elsőre az improvizálás, bár a jelzők terén még kissé… eszembe juthatott volna a “gyönyörűnek” egy-két szinonimája is 😀

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com