Anya gondolkodik

Emberek, akik körülvesznek

Több mint 2 éve vagyok itthon a gyerekekkel, ezalatt kitapasztaltam egy s mást… Kertvárosi sétáink során az alábbi embertípusokkal találkoztam:
Kutyafób
Vanek miatt nem mer közelebb jönni, így elszalasztja gyermekeim megszemlélésének lehetőségét.
Kutyafil
Népes családunkkal szembetalálkozva a gyerekeket figyelmen kívül hagyja, megáll Vanek előtt, összecsapja a kezét és kijelenti, hogy ilyen szép vizslát régen látott már. Súlyosabb esetek elkérik a tenyésztő címét, telefonszámát.
Gyerekkedvelő (babakocsis séta esetén)
Már akkor csücsörít és mondja, hogy milyen cuki ez a baba, amikor még bele sem nézett a babakocsiba. Utána szemérmetlenül belenéz. Megkérdezi, hogy kisfiú-e.
Gyerekkedvelő (kendős séta esetén)
Lépteit lelassítja, fejét enyhén oldalra dönti, arcvonásait mosolyra igazítja, kezével tétován gyermekem mezítelen lába felé nyúl, megfogja, azt mondja “milyen pici”. Mosoly, búcsúzás, megy tovább.
Középhaladó kisgyerekes anyák esetleg oldalba bökik a férjüket, hogy “na látod, ez egy kendő, ilyen van Zsuzsinak/Katinak/Marinak is”.
Gyakorló ősanyák csak egy félmosollyal jelzik, hogy ők is tudói a titoknak, gyermeküket ötéves korig hordozták, tízéves korig szoptatták.
Hozzáértő
Olyan rosszallóan néző ötvenes-hatvanas nő, aki a babám legkisebb nyekkenése esetén megkérdezi tőlem, hogy nem fázik-e ez a gyerek, nem éhes-e, nem kellene-e tentéznie (a tente dajkaszó, mely az embergyerek szókincséből normális esetben 3 éves korára elkopik), nem kellene-e megitatni egy kis teával például? (Gyermekem például nem szokott csak úgy céltalanul iszogatni, igény szerint szoptatom, de ez nem tartozik rájuk.) Ha válasz nélkül hagyom, vagy nem vagyok elég udvarias, akkor távolodóban hallhatom, hogy annak idején az anyák nem így viselkedtek.
A legvakmerőbbek esetleg beszólnak, hogy nem kéne kendőben hordoznom a gyereket, mert “megárt neki”.
Közömbös
Más gyereke hidegen hagyja. (Fiatal koromban jómagam is e csoport tagja voltam)
Vágyakozó
Párja oldalán szerelmesen andalgó húszas-harmincas éveiben járó fiatal hölgy, aki elérzékenyülve tekint minden kisbabára, majd szemérmesen oldalról rápillant a mellette sétáló férfira. Esetleg sóhajt egy jól hallhatót. Manipulatívabbak elmorzsolnak egy könnycseppet. (2 évvel ezelőttig pedig ezt a tábort gyarapítottam)

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

3 hozzászólás

  • Mivel itt nem lehet like-olni, így csak szimplán megírom, h ez az összeállításod nagyon tetszett. En egyikbe se tudom sorolni magam. 🙂 én vagyok az, aki imádja a gyerekeket, de tudom, h sokan utálják, ha belekukkantanak a kocsiba, v megnézik őket, ezért én mindezt félszemmel, minél diszkrétebben teszem. 🙂 de sosem szalasztom el a lehetőséget. :))

  • […] Itt jegyezném meg, hogy az én édesanyám helyesen járt el azzal, hogy nyilvánosság előtt soha nem mutogatott. Mármint fényképen, nyilván az utcán sétálva még gondosan lefátyolozott gyerek esetében is elkerülhetetlen a babakocsiba fél testtel bebújó kíváncsi nénikék bepillantása. […]

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com