Frici Gyerekszáj Vanek

Kutyául bánik velem

Mostanában Frici a kaktuszgyártást egyre inkább intim dolognak érzi. Látom, hogy vörösödik a feje, nyom, kérdezem, hogy menjünk-e a bilire, de ő csak legyint és rám szól: Anya, menj innen! Rosszabb esetben: Anya, kifelé! Akár zokon is vehetném, hogy így bánik velem, de tudom honnan ered. Pontosan így szoktam a kutyát kiküldeni este a gyerekszobából, amikor már fél órája altatok(altatnék…), erre ez a bolhafészek odacsattog hozzánk. Frici csak engem utánoz. De hát mégsem mondhatom a kutyának, hogy: Vanek Úr, legyen oly kedves kifáradni a helyiségből! Vagy igen?

Szintén kutyás történés:
Elmélyülten játszanak a kertben, Vanek hanyatt fekve teljesen átadva magát a dögönyözés élvezetének kézzel-lábbal kalimpál, persze sikerül Fricit megkarmolnia. Fiam valahogy kisajtol a szeméből egy könnycseppet, épp csak annyit, hogy egy röpke puszira megszakítsa a játékot. Odajön, megmutatja a harci sebesülést és el is meséli hogy történt:
– Vanek megvakart a körmökével!

Egy gyengébb kosztú napot követően (értsd: a napi kakaóbevitel valahol a liter felé közelített inkább) gondoltam cselhez folyamodok. Reggel, amikor 5-kor üvöltve ébredt, első szava természetesen egy kétségbeesett kakaó! segélykiáltás volt még csukott szemmel, megpróbálkoztam egy trükkel. Kérdeztem csemetémtől, hogy barackos kakaó jó lesz-e. Készítettem neki egy barackos turmixot a változatosság kedvéért és elneveztem barackos kakaónak. Nem túl nagy meggyőződéssel bólintott, majd le is küzdött egy nagyjából fél centes mennyiséget és tovább üvöltött a kakaóért. Ebédre a bölcsiben persze normálisan étkezett; a déli alvás előtti kakaót egy mesével ütöttem el, az ébredés utánit meg egy rendkívül jól időzített, kistányéron gőzölgő főtt kukoricával, amit hősiesen megkóstolt. Mit megkóstolt, szinte bele is harapott. Kétszer is. A maradékot, vagyis a két harapás híján érintetlen csövet pedig megettem én. Ezek után kivonszolt a konyhába. Már majdnem nyúltam a hűtőhöz a tejért, mire közölte, hogy tepertőt szeretne enni. Banánnal. Ám legyen, hetek óta nem kívánt itthon szilárd ételt, majd pont letöröm a lelkesedését azzal, hogy ezek nem illenek össze. Egy ilyen táplálékdús napot megünneplendő este elvittem a gyereket a cukrászdába, úgy sem volt még sose. Bezzeg ott nem kellett tukmálni rá az ételt. Egyenes háttal, késsel-villával-szalvétával, eltartott kisujjal majszolta a joghurtos szeletet. Este meséli az apjának merre jártunk:
A cukrosjárdában! (=cukrászda)

Kurta kis balatoni nyaralásunkból hazatérve Fricivel válogatjuk a szennyes ruhákat. Az egyik halomból kibányássza a barlangi pókos pólóját (Bogyó és Babóca) és így szól:

Nem annyira koszos, ez jó lesz, Anya! és már hámozza is le magáról a snassz kis egyszínű trikóját.

Előkotorja a fürdőszobai mérleget -amit én pár hete a túlzott citromos sörfogyasztás, grillezés és csökkentett edzésbevitel miatt száműztem az életemből- rááll és jelentőségteljesen közli:
– Frici megméri a lábát.

Nagyon szereti a hangutánzó szavakat. Tik-tak, bimm-bamm, kipp-kopp. Sőt, alkot is ilyeneket: húzgálja a takaróját lóg-lóg felkiáltással, a kakaót pedig csak úgy lehet elkészíteni, hogy kavar-kavar.

Még mikor esett az eső valamelyik nap, itt tengődtünk egész délután a lakásban, Fricin láttam, hogy már nagyon unja a banánt. Nem is bírta szó nélkül hagyni:
Anya összepakol, megyünk bujiba! (=buliba)

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

1 hozzászólás

  • Komolyan mondom, a leírásaid alapján sajnos egyelőre élő tapasztalat nélkül, de igazán a rajongója lettem a fiadnak. És persze a lányodnak is. Szóval imádom ezt a blogot 🙂 Roni

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com