Frici fejlődés

Garázscsípés

Frici fiam 21 hónapos lett.
Magasság:      86 cm
Súly:               (majd utólag lemérem)
Ez a hónap most a testvérféltékenységről szólt. Már párszor nekiültem erről egy bejegyzésnek, de valahogy mindig azt reméltem, hogy a változás csak átmeneti, mire leírnám el is múlna, de úgy tűnik nem ússzuk meg ilyen könnyen.
Nem nagyon reklámoztam eddig milyen jó alvók a gyerekeim, mert ugye Murphy törvénye szerint ami elromolhat, az el is romlik…. Hát elromlott.
Abi érkezése gyakorlatilag semmit nem változtatott Frici napirendjén, ami nagy vonalakban így festett: Reggel 6-7 között kelés, utána bölcsi, délben hazahozom és 1-től 4-ig csicsika. Délután játszunk, tesszük a dolgunkat, este pedig kutyasétáltatás után fél 9 magasságában fekvés.
Abi napirendjét is egyekeztem ehhez hangolni, önző módon nagy hangsúlyt fektetve a déli alvásra, hogy akkor nekem is legyen időm pihenni, dolgozgatni, internetezni. Többnyire ez sikerül is, sőt: Abigél délben 4-5 órákat is képes aludni. Aminek a hátulütője, hogy addig Fricivel nem tudunk elindulni semerre. De ez legyen a legnagyobb bajunk, ezt az időt mindig jól összebújva, olvasgatással töltjük.
A dolgok 1 hónapja kezdtek elromlani. Eddig úgy csináltuk, hogy közös esti mese után (ilyenkor Abi és Apa is benn van a szobájában) elhúztuk a spalettát, bekapcsoltuk a zenét, felkapcsoltuk a sólámpát, integettünk és Frici 1 perc múlva aludt.
Jelenleg pedig úgy néz ki, hogy Frici békésen meghallgatja az esti mesét az ágyában, majd fogja a takaróját és közli, hogy ő anya ágyában akar aludni. Próbáltuk figyelmen kívül hagyni eme óhaját, de mindannyiszor kétségbeesett sírás lett belőle. Ő a szobájában sírt, én meg az ajtaja előtt. Ezennel a poroszos nevelési módszer kilőve. Próbáltuk a liberális módszert: majd ő eldönti mikor és hol kívánja álomra hajtani a fejét, elvégre már 20 hónapos is elmúlt… Miután egyik este még fél 12-kor javában randalírozott, bementem a szobájába, lefeküdtem mellé és megvártam amíg elalszik. Bő 2 hete ezzel próbálkozunk. Mármint azzal, hogy én is “elalszom” mellette, majd kiszökök a szobájából. Sajnos nem vagyok 100%-ig meggyőződve, hogy jó ez így, mert ha beleképzelem magam a helyébe, hogy éjjel felriad és én már nem vagyok ott, akkor jó szemétnek érzem magam. És persze mindig felriad. Többször is. De jobb ötletem nincs, sőt, ezt is csak akkor tudom alkalmazni, ha Abi már alszik. Mert ha Abi felsír amíg Fricit altatom, akkor Fricinek egyből kipattannak a szemei és rohanna megmenteni a húgát. Szerencsére Zoli elég sokat segít, leginkább Frici altatását vállalja be, aminek az az egyenes következménye, hogy gyakran csak 11 magasságában kóvályog ki a gyerekszobából, mivel elaludt a parkettán….
Szóval Fricivel kell maradni amíg elalszik. Sokszor kéri, hogy simogassam is, vagy csak fogjam a kis lábikóját. Persze szívesen vagyok vele, csak ugye ott van Abi is…

Egy történet a hétvégéről: kint vagyunk a kertben, Frici egyszer csak nem hajlandó letenni többé a lábát a fűre (mindig mezítláb van kint), föl kell venni, karban akar lenni. Azt mondja, hogy megcsípte egy garázs (=darázs). Megnézem a lábát, de persze nem csípte meg semmi. Vagy csak nem látszik. Mindenesetre nagyon rákapott erre az indokra, ha éppen ölben szeretne lenni. Szerintem metaforikusan úgy érzi, hogy Abi egy nagy garázscsípés neki (gyermekpszichológiai könyveket olvasok épp….) .
A garázscsípést különben tünetileg is kezelem. Mondtam, hogy tudok egy varázskrémet, amitől elmúlik a fájdalom -Fenistilre gondoltam, de nem találtam itthon, így jobb híján rendkívül meggyőzően javasoltam neki fogkrémet, reuma elleni krémet, illetve körömvirágkenőcsöt, de végül a Gengigelt akarta (gyógynövényes fogfájásűző cucc, nulla hatóanyaggal, nulla hatékonysággal). A garázscsípés okozta fájdalmat különben enyhíti 🙂

Rengeteg a hiszti, pedig borzasztó sokat foglalkozok vele. De szerencsére vannak jó periódusai is, órákat képes játszani a kertben a kutyával, a szerszámaival, vagy a locsolócsővel.

Az evés továbbra is kritikus, itthon szinte csak kakaót vesz magához (rosszabb napokon 6-7 decit, jobb napokon csak reggel-este egy-egy pohárkával), esetleg vajas kiflit, bundás kenyeret, néha rántottát. De amíg a bölcsiben szépen eszik, addig nem érdekel, belefáradtam már, hogy harcolok vele. Egy időben csak joghurtot evett, arról már leszokott magától, csak megunja a kakaót is egyszer…

Nem vagyok nagy pszichológus, de gyanítom, hogy mindezeknek a változásoknak Abi érkezése lehet a kiváltója. Most mást nem tudok tenni, mint rengeteget foglalkozni vele és biztosítani a szeretetemről.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com