kimozdulunk

Apa & Aja kimenőt kap

Evcsi-napra (fiam szerint ejtsd: Epcsi) szüleimtől egy szabadon felhasználható, maximum 8 óra intervallumú gyermekmegőrző-kupont kaptam ajándékba. Férjemmel nagyon felbuzdultunk a lehetőségen, azonnal igénybe is vettük a felajánlást.
Anyuék tehát délután 4 óra 00 perckor megérkeztek, hogy gyermekeinket az otthonunk biztonságos melegségében pesztrálják amíg mi kirúgunk a hámból. Kicsit elcsúsztunk a programmal, mert egy viszonylag stresszesebb délelőttöt követően – értsd: minimum kétszer megfordult a fejemben, hogy a gyerekemet visszaviszem az újszülöttosztályra. Mármint Fricit. Abit ugyanis még nem érte utol a dackorszak – szóval a kimerítő délelőtt és az ebéd után ledugtuk a gyerekeket aludni és férjemmel mi is elbóbiskoltunk, vagyis családilag aludtunk megint 3 órát. Én arra ébredtem, hogy anyáék megjöttek, férjem már nem bírt többet feküdni, így ő a kertben matatott valamit, Frici diszkréten üldögélt az ágyában a tök sötétben, Abit meg úgy kellett felébreszteni, hogy még megetethessem indulás előtt.
Végül 5 körül elindultunk, megnéztük az új ZP-t, ahol rögtön beleszaladtam egy egyet fizet kettőt kap akcióba, így nagy hirtelen megittam két almás cidert, amitől mindjárt szinte újra egyetemistának éreztem magam, nem pedig kétgyerekes anyukának. Hát igen, gyakorlatilag 2,5 éve tartózkodom az italtól, hiszen állandóan terhes vagyok, vagy szoptatok. Benyomtunk még egy hamburgert, jól megnéztük a helyet – nekem tetszik – majd továbbmentünk a Fonóba Hobo-estre. A koncert nagyon jól sikerült, negyed 11-re pedig már itthon is voltunk.
Amin meglepődtem, hogy a gyerekek alig jutottak az eszembe. Na jó, azért ez túlzás, de amikor Fricit hagytuk először a nagyszülőkre, akkor nem is tudtunk kikapcsolódni, percenként rá gondoltunk, óránként telefonáltunk és végig róla beszéltünk. Most pedig, hiába van már két gyerek, simán el tudtunk lazulni. Vajon azért van ez, mert tudjuk, hogy biztonságban vannak a kölykök (bármilyen hihetetlen is, de idővel az ember belátja, hogy a szülei is sikerrel felneveltek már 1-2 gyereket, tehát nem okoz nekik gondot a pelenkázás), vagy pedig azért, mert tudat alatt érezzük, hogy egyre kevesebb lehetőségünk lesz ezentúl szórakozni, így tényleg képesek vagyunk kikapcsolni? Talán inkább mindkettő.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com