Uncategorized

Bill a király!

Nagyfiunk zenei ízlését igyekszünk az igényes műfajok felé terelni. Ehhez mondjuk nem kell nagyon megerőltetnünk magunkat, mert szerintem mindig jó zenéket hallgatunk. Jobban mondva inkább Zoli, nekem azért vannak perverzióim, gondolok itt pl az Alvin és a mókusokra, akikért 15 éve rajongok (és az én hűséges férjem minden évben elkísér a ZP-s koncertjükre, ahol évről-évre megállapítjuk, hogy mi vagyunk a legöregebbek. Legutóbb már az átlagkorosztálynak Zoli simán az apja lehetett volna….), de természetesen Fricit jól elfenekelem ha 18 éves kora előtt egyátalán belehallgat a zenéjükbe!
Zoli gyakran választ itthon komolyzenét, én mostanában leginkább a Kaláka, Palya Bea, Szalóki Ági, Katáng, esetleg Alma Cd-ket teszem be (ez utóbbiért mondjuk annyira nem rajongok, de elviselem). Friciből nem vált ki heves érzelmeket egyik muzsika sem, ellenben tegnap a Deák Billre úgy rázta a kis fenekét, rogyasztotta a térdeit, hogy majd’ megszakadtam a nevetéstől. Persze Billből sem jó mindegyik, a kedvencemet, a Rossz vér-t például túl lassúnak találta, de megkaparintotta a távirányítót és addig nyomkodta, míg talált egy pörgősebb számot 🙂 Ha úgy adódik a táncát mindenképp levideózom, a ritmusérzék (teljes hiánya) apai részről genetikailag kódolva van a gyerekben.

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com