felnőtt dolgok

Szülés/2 – ami kimaradt

Tegnap csak gyorsan le akartam írni az eseményeket, nehogy elfelejtsem, így pár dolog  kimaradt. Legfőképpen az, hogy mit éreztünk, felkészültünk-e igazán.
Szerintem ez már akkor eldőlt, hogy előző este összepakoltam. Felkészültem. Egyetlen rossz érzésem volt, mégpedig az, hogy úgy éreztem nem magától indult be a dolog. Persze ha elfolyik a magzatvíz, az azt jelenti, hogy szülünk, de így fájások nélkül kicsit mesterségesnek éreztem az indulást. A pár óra leforgása alatt, amíg a szülészeten flangáltam és a fájásokat vártam, végül ezt a dolgot is megbeszéltem magammal. Rendben van ez így.
Úgy érzem, hogy egyedül szültem. Persze tök jó, hogy ott volt a férjem, de gyakorlatilag nem is kommunikáltunk (na jó, ő amúgy sem egy szószátyár típus) és onnantól kezdve, hogy jött az első fájás, végig csukva volt a szemem, mert így esett jól. Valószínűleg észre sem vettem volna, ha a férjem közben kimegy a szobából. Persze az is lehet, hogy végig fogta a kezem, csak én nem éreztem. Jó, hogy ott volt, örülök, hogy látta, részese volt a kislányunk születésének és köszönöm neki, hogy engedte, hogy egyedül lehessek a gondolataimmal.
(És köszönöm, hogy megkímélt a hülye poénjaitól.)

A szerzőről

Evelin

Evelin vagyok, háromgyerekes, egyvizslás, egymacskás, férjezett, 32 éves néhai építőmérnöknő, mostanában leginkább anya és részmunkaidős blogírnok.

Szólj hozzá!


Powered by themekiller.com anime4online.com animextoon.com